Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-578

578. országos ülés 1900. május 15-én, kedden. 161 fogása helyes volna, akkor Angliában a gabonavámok eltörlésére irányított nagy nemzeti akcziónak nem lett volna szabad eredményeznie a gabona vámok eltörlését, s Magyarországon például nem volna szabad egy agitáeziónak, mely a progresszív adók behozatala, vagy a földadó leszállítása mellett keletkeznék, győzedelmesnek kell lennie, mert hangulatokra nem szabad a kormánynak ^építenie. Barta Ödön: Ezt én nem mondtam! Polónyi Géza: Ellenkezőleg, én nem teszek különbséget, akár gabonavámok eltörlése, akár más kérdés van szóban. Mihelyt a kormány meggyőződik róla, parlainentariter helyesen kereszttílvitt választások után, hogy egy-egy kérdésben milyen a nemzeti közhangulat, mihelyt meggyőződött arról, hogy a nemzetnek nagy rétegeiben, érett és komoly megfontolás után valami közóhajjá vált, a parlamentális kormánynak nincs sürgősebb kötelessége, mint az, hogy ilyen közóhajnak igenis eleget tegyen. Én tehát ezt a helyesen alkalmazott és évszázadok óta helyesen érvényesült parlamentáris elvet nem szeretném fordítva látni azért, mert jelenleg a íőzsdeadóról van szó. Az a közhangulat épúgy jogosult a tőzsdeaóval szembea, a mint jogosxilt volt az egyházpolitikai javaslatokkal, vagy bármiféle más kérdéssel szemben; és igenis a kormány, nézetem szerint helyesen cselekszik akkor, ha az előtte ismert közhangulatot kellőleg méltatja és természetesen a saját felelőssége mellett az ország érdekeivel össze is egyezteti. Barta Ödön t. képviselőtársam felhozta a nyugtabélyeg kérdését. Én csak azért reflektálok erre az állítására, mert nem szeretném, ha egy adott példának helytelen alkalmazásával félreértések merülnének fel. Mikor a tőzsdeadó kérdése tárgyaltatik, akkor ellenagitáczionális érv gyanánt felhozni azt, hogy a haszonbérlő a földbirtokostól akkor, mikor haszonbért hoz, nem kíván bélyeges nyugtát, szerencsétlen agitaezionális eszköz. Szerencsétlen azért, mert t. képviselőtársamnak tudnia kell, — hogyne tudná, — hogy először is az a földbirtok, a mely után az a haszonbér fizettetik, viseli a legális földadót, tehát az a föld egyszer már meg van adóztatva; másodszor a haszonbérleti szerződés viseli a haszonbérleti ügyleti illetéket, harmadszor az a haszonbérlő fizeti a jövedelmi adót a haszonbérlet után. Most már, t. képviselőtársam, hol van itt az equiparácziónak jogosultsága, hogy az a haszonbérlő még külön nyugtát is követeljen ? Hol van az equiparácziónak jogosultsága azzal a tőzsdeügylettel szemben, a melyet megköt egy ember, a kinek nincs egyebe a világon, mint teljesen adómentes állami papirja és a ki ezen a czímen a világon senkinek egy garas ára adót KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXIX. KÖTET. nem fizet, ha még az ügyletet is bélyeg és adómentesen köti meg? T. barátom, szinte csodálom is, hogy Magyarországon még nagyobb mértékben nem jöttek arra rá, miként lehetne visszaélni — hiszen bizonyos rétegek úgy is visszaélnek ezzel a joggal, — az állampapírok adómentességével. Hiszen nem mondok én nagyot ezzel: méltóztassék csak megnézni Magyarországon, az ország székes fővárosában a legtöbb adót fizetőknek névjegyzékét. Szinte gúnyszámba megy ez. Vegye elő egyszer a t. pénzügyminiszter úr és meg fogja látni, hogy például engem is, a kinél természetesen duplán számít az adó, milyen előkelő helyen fog találni az ország székes fővárosának virilistái között, nagyobbára értelmi tőke után. Milyen szegény lehet az az ország, a hol virilista lesz az ember a feje után ! (Derültség.) Miért van ez? Nézze meg a t. pénzügyminiszter úr ezt a virilista névjegyzéket és meg fog arról rögtön győződni, hogy a vagyon abban a fővárosi virilista lisztában egyáltalában nincs képviselve, a legnagyobb mértékig el van titkolva. Miért, t. képviselőház? Azért, mert az a vagyon, a melyet nem a könnyen utóiérhető ingatlan képvisel, a legnagyobb mértékig elrejthető olyan papírokban, a melyet sem az örökösödési illeték, sem a kereseti adó, sem semmi a világon ától nem ér. Csodálom, t. képviselőház, hogy oda nem állnak az adókivető bizottság elé a t. milliomos urak és nem mondják : itt van nekem ötmillió forint ára papirom, erről én levágom minden negyed évben a kuponomat, miután pedig ez a papir a törvény szerint adómentes, én nem tartozom ezután sem jövedelmi, sem más adót fizetni. Molnár Jenő: Mondják is! Polónyi Géza: Mondják is, de méltóztassék már most egy ilyen napot venni, mint a milyen ma vau Magyarországon, mikor egy súlyos elemi csapás kérlelhetetlenül elpusztítja annak a szegény termelőnek minden reménységét, és a mikor legföllebb egy marad még hátra számára, az alázatos könyörgés az adó elengedésért, és akkor az a nagy tőzsdei milliomos nyugodtan űl az ő kuponjai mellett, a melyeket sem fagy, sem dér, sem kár, sem villám nem sújthat. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Nagyon megfontolandó tehát egy ilyen országban, hogy akkor, a mikor csak most is egy húsz millió forintos közösügyi költségvetés emelkedéssel állunk szemben, ez a 200.000 forint-e az, a melyet a nemzet áldozatkészség révén azoktól az emberektől joggal megkövetelhet, a kik évtizedeken át minden adózástól menten és megkerülve az adózás kötelességének teljesítését, áldozatul a haza oltárára, és hogy vájjon az, a mit joggal követelhetünk, csak az-e, hogy 21