Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-578

158 678, OTsa&gm ülés 1900. május 15-én, kedden. talatait; egyik-másik t. képviselőtársunkban mégis meglehet a vágy, hogy maga győződjék meg arról, mi történik ott, nehogy elfogultsággal beszéljen arról. Tehát, t. képviselő urak, méltóztassanak meggyőződve lenni — teljesen tárgyilagos vagyok, midőn ezt mondom, — a tőzsdekörök évek óta elszegényedtek, (Ellenmondás balfelöl.) Megmondom, miért? Azért, mert a tőzsdeforgalom összefüggésben áll az országnak gazdasági életével. Ott, a hol egy országnak gazdasági élete fellendülésben van, a hol a tőke mozog, a hol az alkotás törekvése megvan, a hol az emberek új meg új munkákhoz fognak, a hol a nép teljes erővel nyúl minden eszközökhöz arra, hogy gazdasági viszonyai javuljanak, ott látjuk a tőzsde virágzását. Nézzük meg Németországot, Franczia országot! De ott, hol tesped az egész gazdasági élet, a hol majdnem mindenki érzi mindennap, hogy visszaesés van, gazdasági és vagyoni visszaesés, ott elsősorban érezzük és látjuk ezeknek a hatásait a tőzsdén. Mert végre a tőzsde nem egy külön test, nem exterritoiiális hely, hanem összefüggésben ^s szerves kapcsolatban áll az egész gazdasági élettel. Hogy ez így van, erről meggyőződhetnek minden pillanatban, ha megtekintik a mostani forgalmat a tőzsdén. Helytelen tehát, a mit Rakovszky István t. képviselőtársam mondott, hogy ott nagy tőke kdmazódott össze, hogy ott, néhány év alatt 154 milliót nyertek a Pester Lloyd kimutatása szerint. Rakovszky István i A Pester Lloyd csak érti! Weisz Berthold: De hiszen az értékpapirok, melyek a tőzsdén jegyeztetnek, nem a tőzsdeemberek birtokában vaunak; például a hazai takarékpénztárak részvényei, egyes embereknek, magánosoknak, alapoknak részvényei. A járadék például nem a tőzsdén van, hanem részletekben fel van osztva egyesek között. Rakovszky István: De a spekuláczió az ott folyik! Weisz Berthold: Hát például ha egy káptalan 200.000 forint járadékot vásárol, azt í eteszi a pénztárba és annak értéke akkor emelkedik, nem mondhatjuk, hogy ezt a tőzsdeközönség nyerte, spekuláczióból tette, hanem tette, a tőke tisztességes elhelyezésének szándékával e

s ha annak az értéke emelkedik, ez nem tekinthető tőkespekulácziónak. Ott a tőzsdén ennek a 154 millió forintnak alig van nyoma. De most kötelességemnek tartom ráutalni arra, hogy a mozgó tőke — sem azon körök, a melyek nagyiparral vagy általában iparral foglalkoznak, sem a tőzsde — nem vonta ki magát az adózási kötelezettség alól. 1870-ben a földadó összege 68 millió koronát — 34 millió forintot — tett ki. A jövedelmi adónak, a mely a kereseti adó által pótoltatott, összbevétele 14 millió korona — 7,150.000 forint — volt. Hogyan állunk ma? A harmadosztályú kereseti adó eredménye, a mely főképen terheli a kereskedelmi és ipari foglalkozásokat, tudomásom szerint 58 millió koronára emelkedett, míg a földadó 66 millió koronánál állapodott meg. Nem szándékom ezzel azt mondani, hogy a föld nagyobb terhet is elbírna, mert meggyőződésem szerint Magyarországon a föld már oly mértékben van megterhelve adóval, hogy ennek felemelése lehetetlen. Csak azt akartam illusztrálni, hogy azok a körök, a melyek 29 év óta körülbelül 40 millió koronával több adót fizetnek, mint akkoriban fizettek, bizony nem titkolták el jövedelmüket, hanem kötelességük szerint épúgy hozzájárultak a terhekhez, mint a többi osztályok. A szaktanácökozmányban felhozatott a szakférfiak által, hogy óvatosan kezelendő kezdetben a tőzsdeforgalmi adó. Ennek is volt egy indoka. Nagy nehezen hozzáfogtak a 60-as években Budapesten a kereskedők — daczára a Bécsből eredő figyelmeztetéseknek, — ahhoz, hogy Magyarországon egy főpiaezot teremtsenek, hogy Budapesten — akkor Pesten — tőzsde létesüljön. Ez magában véve — a ki ismeri a 60-as évek történetét, megmondhatja, — hazafiúi elhatározás volt, mert a kereskedők azt mondták, hogy nem akarják, hogy minden nagyobb -üzlet, a mely megköttetik, Bécsbe vitessék át és ott történjék annak lebonyolítása. Szándékuk volt megtörni a Bécstől való függést. Azóta természetesen állandó a versengés Budapest és Bécs között, (Ellenmondás a ssél&ö baloldalon.) és elmondhatjuk, hogy Budapest eddigelé nem volt képes nagyon kifejleszteni tőzsdeéleíét. Pichler Győző: Fiók üzlet! Weisz Berthold: Azért figyelmeztetve lett a szaktanácskozmány, hogy abban az esetben, ha mi a tőzsdeforgalmi adó tételét illetőleg, túlzásba mennénk, annak egyetlenegy eredménye lehet, a melyet senkisem kivan, sem a t. házban, sem azonkívül: hogy azzal teljesen tönkretennők a budapesti tőzsdét, a budapesti forgalmat és azt Bécsbe tereinők. E tekintetben, meggyőződésem szerint, helyesen járt el a t. kormány, a midőn mérsékelt alapból, mérsékelt tételből indult ki, a mely teljesen arányban van a bécsi tételekkel. — Harmadsorban arra lett figyelmeztetve a szaktanácskozmány, hogy végre is akkor, a midőn valaki gyenge, nem időszerű nagy terheket rakni rá, hanem ha Budapesten a tőzsdei forgalom fejlődni fog, akkor majd mindenki, a ki tőzsdeügyletekkel foglalkozik, szívesen fog ahhoz hozzájárulni, hogy az adótétel emeltessék. És miért? Mert végeredményben — és itt egy kis tévedés van Rakovszky István t. képviselőtársam részén — nem fizetik ki az adót a tőzsde-