Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-578

578. országos ülés 1900. május 13-én, kedden. 153 tólag az elv deklarálása után, a mely szerint a javaslatot általánosságban, mint a tőzsdeadó behozatalára irányuló törekvést elfogadom, a részleteknél felmerülő, és most is már jelzett egyikmásik aggodalmam miatt a részletek letárgyalása után nem fogok szavazatommal hozzájárulhatni, hogy a javaslat törvénynyé váljék. E miaít oly kötelezettség hárúi reám, a melyet be is kellene váltanom, hogy ugyanis kimutassak egyet-mást, hogy miért nem járulok hozzá, és mivel arészleíeknél nem akarom a t. ház türelmét igénybevenni, rá is mutatok arra, hogy a javaslat miért nem békít ki engem. A t. pénzügyminiszter űr, mint méltóztatik emlékezni, a múlt évi expozéjában a következő kijelentést tette : »Az új jövedelmi adó rendeltetése és czélja az, hogy az egyénnek minden, bármily forrásból származó jövedelmét kikutassa, megállapítsa, egy összegbe összesítve adóztatás alá vegye.« Eltekintve ettől a nyilatkozattól, a mostani javaslatban azt állítja a t. miniszter űr, hogy ennek a javaslatnak czélja az, hogy a kereseti adó és a tőke-kamatadó hiányait, az ,ezekben rejlő, gazdasági kár, az államnak kára, mintegy kárpótoltassék és ezek az intézmények kiegészíttessenek. Nem tudom megérteni, hogy a t. pénzügyminiszter úr hogyan fogja összeegyeztetni különböző ígéreteit. Elhiszem, hogy a t. pénzügyminiszter úr komolyan foglalkozik az adóreformmal ; hiszen már annyiszor mondta, hogy kénytelen vagyok elhinni; bizottságban, házban, különböző tárgyak tárgyalása alkalmával évek óta halljuk, hogy az adóreform készen van, most már csak néhány vonás hiányzik. Először részleteiben volt készen, most már közeledik teljes befejezéséhez, már a beterjesztés előtt állunk. Ha a kormány komolyan foglalkozik az adóreformmal, az adóreform eszméjének megvalósításával és azoknak az Ígéreteknek beváltásával, a melyek az adóreformhoz fűződnek, a melyek közt nem utolsó az sem, a mit a t. pénzügyminiszter űr a múlt évi expozéjában úgy fejezett ki, hogy sok igazságtalan, helytelen adónak a kiküszöbölése is feladatát képezi a reformnak, mondom, ha ezekkel a feladatokkal és Ígéretekkel a kormány komolyan foglalkozik, akkor miért nem méltóztatott várni, míg ez a tőzsdeadó-kérdés az adóztatás általános reformjába bevonható lesz? Azt hiszem, hogy úgy hatásában, mint az ellenhatások szempontjából sokkal jobban, sokkal megnyugtatóbban tudtuk volna megbírálni ezt, és sokkal inkább tudtuk volna elfogadni a kormány álláspontját, a mely az értékpapír-forgalmi adót az árútőzsde megadóztatása nélkül javasolja, ha láttuk volna, hogy az illető intézkedések mily hatást gyakorolnak az egész adózási rendszerre; értem ez alatt azt, hogyha láttuk volna, hogy TtÉFVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXIX. KÖTET. ez az új adó mily más adót szüntet meg, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mennyiben könnyít az adózóknak terhén, a kik eddig egyedül és kizárólag viselték a terhet. Ily könnyítés nélkííl ez nem egyéb, mint új adó; az új adókért magukért pedig nem tudunk lelkesülni. Nekünk az új adó ellen, az igazságos új adó ellen nem lehet és nem lesz kifogásunk; de kifogásunk van az ellen, ha a régi bűnök megmaradnak, a régi igazságtalan terhek alatt a nép roskadozik és új adók hozatnak be, ajnelyek közvetítve, végeredményükben átháríthatok a népnek ugyanazon rétegeire, a melyek eddig is viselték a terhet. Nem tartom helyesnek, hogy ez a javaslat önállóan, kiszakítva, egy egész adórendszerbe való betekintés nélkül biráltassék el. Nem is helyeslem az időpontot, melyben az beterjesztetett. Ezen álláspont szempontjából, hogy nem időszerű ezen javaslatnak beterjesztése, a t. miniszter úrnak saját szavaira hivatkozom. Az indokolásban elmondja ennek az eszmének történetét. Messzebb is mehetett volna, mert nem 1886-ban keletkezett ez az eszme: a müveit világban már régen elterjedt, s természetesen itt is hatással birt. A t. miniszter űr azt mondja, hogy 1886-ban nem volt időszerű, mert Ausztriában akkor tőzsdeadó nem volt. Később sem volt időszerű, pedig 1892-ben Ausztriában behozták a tőzsdeadót, de még nem volt kipróbálva, nem volt meg az úgynevezett leszámolási irodánk, mely fórum nélkííl az adó alá eső objektumok megragadása majdnem lehetetlen. 1894-ben felállították ezt az irodát is. Ezután a t. miniszter űr az indokolás szerint nem tartotta alkalmasnak az időt, mert bekövetkezett a gazdasági válság. Ezek az okok kétségtelenül így állanak. Én ugyan nem tudom, miért alkalmazzák nálunk mindig a sziámi ikrek elméletét olyformán, hogy : »mert Ausztriában nincs, vagy Ausztriában van, ezért nálunk nem kell, vagy kell.« Ezzel a kérdéssel most nem fogok bővebben foglalkozni, fájdalom, lesz legközelebb megint alkalmunk erre, a quótabizottság és a delegáczió kegyelméből. Azt azonban nem tudom, mivel tudná a t. pénzügyminiszter úr indokolni, hogy a midőn a főok, tudniillik a gazdasági válság, — mely miatt 1894 után, vagy a leszámolási iroda felállítása és működésének megkezdése után —megszűnt, az elfogadott határozati javaslat daczára sem méltóztatott a javaslatot beterjeszteni ? Erre a kérdésre azért fektetek súlyt, mert senki sem kompetensebb rá, mint a t. pénzügyminiszter úr, hogy Magyarország közönségét, mely minden ízében érzi a gazdasági válság összes megrázkódtató jelenségeit, megnyugtassa az iránt, hogy ez csak látszat, mert gazdasági válság nincs. Itt tejjel-mézzel folyik ez az ország, s a mi 1894-beu akadályul szolgált, az ma már megszűnt, most boldog állapotok vannak, s alkalma20