Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.
Ülésnapok - 1896-577
134 677, országos illés 1900. május lá-én, hétffe. ha ez a szakasz nem világíttatik meg kellőleg, és meit ily módon talán a törvényhozáson gyorsabban megy keresztül. Ezt én nem akarom feltételezni, mert kizárja ezt az a magatartása, a melyet épea ezen törvényjavaslattal szemben a pénzügyminiszter úr eddig tanúsított, a ki a legnagyobb készséggel minden egyes módosításhoz hozzászólt, megadta a felvilágosításokat és semmiféle módon nem igyekezett a törvényjavaslatba rejtett czélzatokat belevegyíteni. Azért kérem a t. pénzügyminiszter urat, legyen szives erre nézve felvilágosítást adni; ettől teszem függővé a szakaszhoz való hozzájárulásomat. (Helyeslés a baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Lukács László pénzügyminiszter! I Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Visontai Soma képviselő úrnak és bármely képviselő úrnak felszólalására vagy kérdésére, mindig a legnagyobb készséggel vállalkozom arra, hogy az általam proponált valamely intézkedés indokait a t. képviselőház előtt feltárjam. S épen azért talán kár volt a t. képviselő úr részéről, mielőtt az én nyilatkozatomat méltóztatott meghallani, úgy akarni feltüntetni ezt az intézkedést, mintha Isten tudja, micsoda korrupeziós terv vagy szándék foglaltatnék a törvényjavaslatnak ebben a szakaszában. Elismerem, hogy helytelen volt részemről, hogy az indokolásban erről a szakaszról nem emlékeztem meg; ezt belátom, és tisztán csak a munka gyorsaságának méltóztassék ezt tulajdonítani, mert olyan vehemencziával kellett előkészíteni ezt a törvényjavaslatot és annyi nehézséggel kellett megküzdeni, és annyira kellett sietnünk annak a beterjesztésével, hogy igazán elkerülte a figyelmemet és csak utóbb vettem észre, hogy e szakaszt külön kellett volna megindokolni. Szándékosságot nem hiszem, hogy a t. képviselőház bármely tagja keressen ebben, mert hiszen, ha valamit el akartunk volna rejteni, akkor mindenesetre indokoltuk volna azt és nem hagytuk volna a szakaszt indokolatlanul; sőt épen az a körülmény, hogy egyetlenegy szóval sem terjeszkedtem ki ennek a szakasznak külön megindokolására, bizonyítja azt, hogy abban e gy olyan egyszerű dolog foglaltatik, a melynek a külön megindokolását nem is tartottam szükségesnek. A tényállás, t. képviselőház, a következő. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr hivatkozott arra, hogy a pénzügyi bizottságban ez a szakasz egyik, vagy másik t. képviselőtársam által szegedi szakasznak neveztetett. Nem tudom, helyes-e ez az elnevezés, vagy nem. Lehet azt szegedi szakasznak épen úgy nevezni, mint gyöngyösi szakasznak, (Élénk derültség.) vagy akármilyennek; minden olyan gyárra alkalmazható ez, a mely abban a helyzetben van, a melyről ez a szakasz intézkedik. Pedig úgy tudom, hogy Szegeden kivtíl talán még előfordulhatnak oly gyárak, a melyek ennek a szakasznak a hatálya alá eshetnek. A dolog úgy áll, hogy évekkel ezelőtt nagy tőkebefektetéssel egy szeszgyár létesíttetett Szegeden, és elismerem, konkrété épen ez a körülmény tette szükségessé, hogy e javaslatba ez az intézkedés felvétessék. Ez a gyár kezdetben működött. Hogy nagy gyár és igen nagy tőkebefektetéssel létesült, azt bizonyítjaj az a körülmény, hogy 21.054 hektoliter kontingenssel birt annak idejében, a mikor teljes üzemben volt. Ezt a kontingensét a gyár az 1888—1889-iki kampagnetól kezdve egészen az 1892 — 1893-iki kampagneig, nemcsak teljes mértékben kifőzte, de azonfelül is főzött, úgy, hogy némely évben 28 — 29.000 hektoliterre terjedt annak termelése. Később mostoha viszonyok állottak be, a melyek következtében a gyár kezdett hanyatlásnak indulni, kezdett veszteséggel dolgozni; leszállott annak a főzése 5300 hektoliterre, azután mindinkább csökkent, némely esztendőben egyáltalában nem volt képes főzni és igy szünet állott be a gyár működésében. Polónyi Géza: Hány évig szünetelt? Lukács László pénzügyminiszter: 1894/95-ben szünetelt, 1895/96-ban dolgozott, az azutáni évben szünetelt, az azutáni évben dolgozott, azután ismét szünetelt. Mikor az 1899 : XXII. törvényczikket, az utolsó kontingens-törvényt megalkottuk, akkor maguk az érdekeltek, — a mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék köréből érdekeltek, — a kiket a szaktanácskozmányba meghívtam, maguk állapították meg azokat az elveket, hogy jövőre, abban az akkor megalkotandó törvényben, miképen szabassák meg egyrészről az ipari gyáraknak, másrészről a mezőgazdaságiaknak kontingense. A mezőgazdasági érdekeltek azt találták magukra nézve a leghelyesebbnek, hogy a törvény mondja ki azt, hogy az a mennyiség fogja képezni a mezőgazdasági gyárak kontingensét a jövőben, a mely mennyiséget ki tudtak főzni kontingens, exkontingens, vagy pótkontingens alakjában a legutóbbi tiz év legkedvezőbb évében. Ezt az elvet el is fogadtam. Az ipari érdekeltek ellenben nem helyezkedtek erre az álláspontra, hanem azt kivánták a maguk részére, hogy náluk ne tíz évre, hanem csak három évre menjünk vissza, és pedig, hogy az 1895/9 5, 1896/97. és az 1897/98-iki kampagne-okat vegyük alapúi s ezeknek átlaga szerint állapítsuk meg jövőre a kontingenst. Akkor megtörtént, hoyy ez az intézkedés elfogadtatván, be lett illesztve a törvénybe, a minek az lett a következménye, hogy a szegedi gyár, a mely igen nagy értéket
