Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-577

577. országos ülés 1900. május 14-6n, hétfőn. 129 részét ajánlja fel megváltásra. Az önkéntes ajánlat alapján megszerzendő kontigensért hektoliterenként legfeljebb 40 korona megváltás adható. Ha megfelelő mennyiségű kontingens önkéntes ajánlat alapján nem volt megváltható, ez esetben a szükségelt egész mennyiség pedig kizárólag az ipari szeszfőzdéknek ténylegesen meglevő kontingensünk 3650 hektolitert meghaladó részéből, aránylagos an és megfelelő kártalanítás mellett levonatik. E levonások alkalmazásánál nem tesz különbséget az, hogy az illető szeszfőzde meglevő törzskontingensét az 1899 : XXII. törvényczikk 4., illetőleg 5. vagy 8. §-a, avagy pedig a jelen törvény 5. vagy 8. §-a alapján birja-e. A kártalanítás mérve minden egyes hektoliter levont kontingensért 50 koronával állapíttatik meg. A kártalanítás iránti igény annak a termemelési időszaknak első napján nyilik meg, a mely termelési időszakban a levonás hatályba lép és annak a személynek adatik, ki a kártalanítás iránti igény megnyíltának idejében annak az ingatlanságnak tulajdonosa, a melyen a szeszfőzde a telekkönyvi kivonattal, s ha a szeszfőzde a telekkönyvben kitüntetve nincsen, még az illető községi elöljáróság bizonyítványával is igazolandó. A második módosítvány azt követeli, hogy a szakasznak Il-sel ellátott második bekezdése egészen töröltessék. Ha mindezen javasolt módosítások el nem fogadtatnának, egy külön módosítványt kívánok a 6. §. negyedik bekezdéséhez beadni. A módosítvány így hangzik: A 6. §. negyedik bekezdését ekként indítványozom módosítani: »A kártalanítás mérve minden egyes hektoliter levont kontigensért 70 koronával állapíttatik meg. Ezenfelül a mezőgazdasági szeszfőzdéktol kisajátított kontingens minden hektolitere után oly összeg állapíttatik meg, mely az elvont kontingens után járó jutalom összeghez viszonyítva, oly tőkét képvisel, mely 5°/o-nak megfelel.« Elnök: Kivan még valaki hozzászólni a szakaszhoz? Ha nem, úgy a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Egy pár szóval kivánok csak reflektálni azon módosításokra, a melyeket Rakovszky István t. képviselőtársam benyújtott. Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, a mit már megjegyeztem múltkori felszólalásom alkalmával is, hogy az Ausztriának átengedett 19.000 hektoliter a mezőgazdasági főzdék kontingenséből vonatott volna le, nem felel meg a tényeknek, és csak azon alapszik, hogy az 1899 : XXII. törvényczikknek illető szakaszát tévesen magyarázták. Abban a törvényben ugyanis az volt mondva, hogy a mezőKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXIX, KÖTET. gazdasági szeszgyárak számára akkor megállapítottkontingensen felül, a jövőben alakulandó szeszgyárak igényt tarthatnak még évenként 9000 hektoliter, és így 9 év alatt összesen 81.000 hektoliter kontingensre, mely az ipari szeszgyáraktól lesz elvonandó és átadandó lesz a mezőgazdasági szeszgyáraknak. A törvénynek azonban ez az intézkedése nem volt feltétlen és abszolút. Hanem az van mondva abban a szakaszban, hogy le fog vonatni évenként 9000 hektoliter az ipari szeszgyáraktól, abban az esetben, és ha arra a mennyiségre a mezőgazdasági szeszgyáraknak szükségük lesz, vagyis a szükség mérvéhez képest fog levonatni ennyi az ipari szeszgyárak kontingenséből. Már most mi következett be? Tényleg bekövetkezett az, hogy a mezőgazdasági szeszgyáraknak nem Yolt szükségük erre az egész 81.000 hektoliterre, hanem csak 9000 hektoliterre volt szükségük, a mi tényleg az ipari szeszgyáraktól elvonatott és átadatott a mezőgazdasági szeszgyáraknak. Nagyobb levonásra e szerint nem lévén szükség, nem következett be az a feltétel, a melyhez a tőrvény kötötte a mezőgazdasági szeszgyárak igényét. Nagyon természetes tehát, hogy ez az igény nem is lépett életbe, úgy, hogy tévedés azt mondani, hogy a levont 9000 hektó titeren felül még a hátralékos 72.000 hektoliter kontingens is a mezőgazdasági szeszgyárakat illette meg. Hát ez nem áll. Megillette annyi, a mennyinek elvonása szükségessé vált. Tényleg pedig 9000 hektoliternek az elvonása vált szükségessé; többre nem volt szükség. Ekképen, nem állván be a szükségnek feltétele, nem is számítható az be a mezőgazdasági szeszgyárak kontingensébe. A törvénynek ez a téves magyarázata adott alkalmat arra a felfogásra, mintha a 72.000 hektoliter is feltétlenül a mezőgazdasági gyáraké lett volna és mintha az ebből kiszakított és Ausztriának átengedett 19.000 hektoliter a mezőgazdasági gyáraktól vonatott volna e!. Ismétlem tehát, a mit a múltkor is elmondtam és a mit a múltkor is igyekeztem kimutatni, hogy a 19.000 hektoliter nem a mezőgazdaságiaktól vonatott el, hanem, ha alaposan utánajárunk a dolognak, számításba veszszük a fenforgó tényeket, kiderííl, hogy azzal inkább az ipari gyárak kontingense csökkentetett, semmint a mezőgazdaságiaké. Ennélfogva természetesen nem állván a premissza, nem állhatnak azok a következtetések sem, melyeket ebből a t. képviselő úr levont. (Úgy van! jóbbfelol.) A t. képviselő úr azt proponálja, hogy a 9000 hektoliter, a mely a jövőben alakulandó mezőgazdasági gyáraknak lesz kiosztandó, tisztán és kizárólag az ipari gyáraktól vonassék le és a mezőgazdasági gyáraknak 960 hektoliteren felüli mennjiíége ne érintessék. Azt hiszem, hogy ez először is ellenkezik az elvi igazsággal, 17