Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-577

577. országos ülés 1900. május 14-én, hétfőn. 127 Én az 5. §. harmadik bekezdéséhez kívánok módosítványt benyújtani. Ez az a szakasz, a melyhez én már az általános vita folyamán megjegyzéseimet fűztem, melyekre a t, pénzügyminiszter úr azt volt szives kifejteni, hogy nagyon sajnálja, hogy személyes térre vittem át a dolgot. Megelégedéssel konstatálom azt, hogy a t. pénzügyminiszter úr ténybeli állításaimat megezáfolni meg sem kísérletté, mert ezek valóban ágy állanak, a mint itt előadtam; csak más konklúzióra jutott. Ő arra a konklúzióra jutott, hogy őt meggyőzték az érvek, az én konklúzióm pedig az volt, hogy ugyanazon időben két nagy ipari szeszfőzde egyesítette a kontingensét és akkor ezen levonás egy bizonyos anyagi kárral lett volna összekötve az egyik ipari szeszfőzdére nézve és ez befolyásolta némileg ezen ankétet és ennek következtében nem lett az apadás, melyet a mezőgazdasági szeszfőzdék javára kontemplálnak e szakaszban, eredeti magasságban elfogadva, hanem az körülbelül a felére apasztatott. Én, t. képviselőház, ezen perczenteket emelni kívánom, mert ez jogos a mezőgazdasági szeszfőzdék szempontjából is ; emelni kívánom azért, mert ha már egy jogczím alapjára helyezkednek az ipariszeszfőzdék ott, a hol az én nézetem szerint csak erőltetve lehet egy jogczímet kimagyarázni, a 40,000 hektoliter megváltásának kérdésében: én itt, a hol nekik eddig jogczímük nincsen, evvel szemben némileg egy ellenértéket akarok biztosítani a mezőgazdasági szeszfőzdék számára. Ennélfogva a következő indítványt vagyok bátor beterjeszteni (olvassa) : »Az 5. §. harmadik bekezdésénének »növekedés« szó után lévő többi mondatai hagyassanak ki és tétessék e helyett a következő szöveg: »ama rész után, a mely 5000 hektolitert meg nem halad, e résznek 15°/o-kában; ama rész után, mely 5000 hektolitert meghalad, de 10.000-nél nem nagyobb, e résznek 20°/o kában; ama rész után, a mely Í0.000 hektolitert meghalad, de 15.000 hektoliternél nem nagyobb, e résznek 25°/o-ában, és végül ha a növekedés a 15.000 hektolitert meghaladja, e résznek EO°/o-ában állapíttatik meg«. Elnök: Kivan még valaki a szakaszhoz szólni ? Ha nem, úgy a vitát bezárom. A pénzügyminiszter kíván szólani! Lukács László pénzügyminiszter: T. házi Rakovszky István t. képviselő úrnak ama nyilatkozatával szemben, hogy azok a módosítások, melyek az ellenzék részéről tétetnek, úgy sem szoktak elfogadtatni, ki kell jelentenem, hogy ezt nem fogadhatom el. Hiszen a legközep2bbi napokban is tanújelét adtam annak, hogy abban az esetben, ha oly módosítás proponáltatik, a mely a törvényjavaslat iutenczióival és alapintézkedéseivel nem ellenkezik, bármely oldalról jöjjön is, szívesen helyt szoktam adni annak s ha megvagyok győződve a módosítás helyességéről, ahhoz hozzá is járulok. (Helyeslés jobbfelől.) Sajnálattal kell azonban kijelentenem, hogy ezt a módosítást, melyet a t. képviselő úr most proponál, nem tartom elfogadhatónak. Nem tartom pedig elfogadhatónak azért, mert az ipari szeszgyáraknak különben is nehéz helyzetét még további intézkedések által nehezíteni nem tartanám sem igazságosnak, sem a helyes ipari politikával összeegyeztethetőnek. Azt hiszem, ebben a t. házban nem szükséges nekem hivatkoznom arra, — hiszen sok oldalról megtörtént — milyen nagy fontossággal bír az, hogy iparunkat fejlesszük 8 abból folyólag, hogy létező iparainknak fentartását a lehetőségig biztosítsuk. Minden olyan intézkedés tehát, a mely oda irányul, vagy azt eredményezné, hogy fennálló iparágaink fenmaradása vagy prosperálása megnehezíttetnék, vagy lehetetlenné tétetnék, ellenkezik az iparpártolás azon nagy fontosságú feladatával, a melyet a t. képviselőház épúgy elismert, mint én, s a melynek szükségességét és fontosságát senki ebben a házban kétségbe nem vonhatja. Már volt szerencsém arra utalni, hogy ennek a törvényjavaslatnak alapeszméje az volt, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdéket minden lehető előnyben és támogatásban részesítse, de ebben a támogatásban csak addig a határig menjen el, a melyen túl az ipari szeszgyárak létezése vagy fenmaradása veszélyeztetve van. Világos dolog, hogy már a mólt évi törvénynek, az 1899 : XXII. törvényczikknek az az intézkedése, hogy az ipari kontingens akkor is csorbul, ha két vagy több szeszgyár egyesül, mert ekkor is mindig van levonásnak helye a mezőgazdasági kontingens javára, tángálta az ipari szeszgyáraknak érdekeit. De már tovább menni és olyan levonásokat követelni, a minek következtében az egyesítés lehetetlenné válik és egyes, nehéz viszonyokkal küzdő gyárak kénytelenek volnának minden kárpótlás nélkül egyszerűen beszüntetni üzemüket, azt hiszem, túl menne a megengedett határon s ép azért sajnálatomra, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a t. képviselő úr javaslatának elfogadását ajánlhassam. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Miután Rakovszky István képviselő úr módosítását felolvasta, kérdem a háztól, kivánja-e, hogy az még egyszer felolvastassák? (Nem!) A ház tehát a felolvasást nem kívánja. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a szakaszt a pénzügyi bizottság javaslata szerint