Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-576

576. országos ülés 1900. május 12-én, szombaton. 123 sítettem egy elv iránt, a melyet itt képviselni, bár gyengén, megkísértettem. Azért tehát, hogy nyoma legyen eimek tárgyalásainkban, a következő módosítást ajánlom elfogadásra (olvassa); »Módosítvány. A második bekezdésben ezen szöveg helyett: »Részeltetést esak olyan szeszfőzde igényelhet, a mely a vele kapcsolatos mezőgazdasággal együtt ugyanazon személy tulajdonát képezi«, a következő szöveg tétessék: »részeltetést a mezőgazdasági jellegűnek elismert szeszfőzde számára csak a vele állandó kapcsolatban levő mezőgazdaság tulajdonosa igényelhet, ha a szeszfőzde a vele kapcsolatban levő mezőgazdaság területén fekszik.« Ezáltal lehetővé van téve az, hogy a földbirtoktól el ne vegyék ezt, a mit különben elvesztene, hogyha az a kikötés marad benn a törvényben, hogy úgy a földnek, mint a berendezés és felszerelésnek ugyanazon személy tulajdonában kell lennie. Ekkép a kevésbbé tehetős felföldi birtokos vállalkozóra is talál, és megadjuk neki azt a lehetőséget, hogy előre menjen. Ajánlom módosításomat az igen tisztelt ház figyelmébe. (Helyeslés a haloldalon,) Lukáts Gyula jegyző: Polónyi Géza! (Felkiáltások: Holnap !) Polónyi Géza: T. képviselőház! Tisztán csak egy illemkötelességet akarok leróni, midőn köszönettel veszem tudomásul a pénzügyminiszter úrnak nyilatkozatait, és midőn a magam részéről azt a loyalitást, a melylyel a t. pénzügyminiszter úr felszólalásomat kisérte, .izzal viszonzom, hogy habár nem osztozom a pénzügyminiszter úrnak azon aggodalmában, hogy a fogyasztási adó kérdésénél a külföldön lakó nagybirtokosokat nem lehetne ezen ténykedésükben ellenőrizni, mégis, miután nagyobb súlyt fektetek a t. pénzügyminiszter urnak azon nyilatkozatára, hogy az egyenes adóknál ezt az elvet most már a kormány is helyeselvén, azt a legrövidebb idő alatt keresztül fogja vinni, és nagyobb súlyt fektetek arra az intézményre, mint a Rechthaberei-ra, hogy most vigyük keresztül, a magam részéről nem tartom szükségesnek, hogy ezen részemről különben most is helyesnek tartott intézkedést esetleges leszavaztatás által kompromittáljam, illetőleg ezáltal magának az elvnek is ártsak. Azért a magam részéről örömmel üdvözölve azt, hogy a mélyen tisztelt pénzügyminiszter úr ez álláspontot elfoglalja, esak arra fogok szorítkozni, hogy alkalom adtán a legelső adótörvénynél ennek konzeqitens keresztülvitelét tisztelettel kérjem és követeljem a kormánytól. A mi már most a többi részeket illeti, miután úgy vagyok értesülve, hogy maga a t. pénzügyminiszter úr szándékozik úgy a kartellekre vonatkozólag a meghatalmazás tekintetében, mint pedig a szövetkezetekre vonatkozólag javaslatot nyújtani be a 2. §-hoz, tartózkodom attól, hogy a magam részéről adjak be módosításokat. Csak azt akarom megjegyezni, hogy Rakovszky István t. barátom javaslatához hozzá nem járulok. Még pedig azért nem, mert én mindkét elvet meg akarom óvni. Meg akarom óvni azt az elvet is, hogy ott, hol prémiumok adatnak, legalább a gépek és szerelvények hazai gyárakban szereztessenek be, a mi természetesen nem akadályozza azt, a mit ő nagyon helyesen említett, hogy az illető szeszgyárak környékén keletkezett kisiparos is foglalkozhassak ilyen gyári berendezések előállításával. De meg vagyok győződve, hogy a kormánynak nem is ez a tendencziája, hogy czentralizálja ezeket a gépberendezéseket s úgy, a mint eddig lehetséges volt a vidéken ezen kisiparnak fennállása, lehetséges lesz az a jövőben is. Végííl Komjáthy Béla t. barátomnak csak azt akarom megjegyezni, hogy már azért sem járulhatok ahhoz, hogy az általa javasolt megszorítások fogadtassanak el, mert telekkönyvileg is furcsa állapotot teremtene az, a mit t. barátomjavasolt. Mit jelentsen az, hogy csak annyi köttessék ki, hogy a szeszfőzde a mezőgazdaság területén van? Nem értemennek a jelentőségét. Hiszen természetes dolog, hogyha a szeszfőzde a birtokkal kapcsolatos és a kontingens csak akkor adatik meg, ha a birtoknak ugyanaz a tulajdonosa, a kié a szeszfőzde, akkor ezen javaslat szerint is a szeszfőzde a birtok területén fekszik. Komjáthy Béla: Dehogy! Polónyi Géza: Ez csak világos dolog, mert a javaslat szerint kapcsolatosnak kell lenni a szeszfőzdének a birtokkal. Szóval, mint az általános vitában is elmondtam, nem tartanám helyesnek, hogy egy harmadik kaszt is beékeltessék az agráriusok, mezőgazdák és iparszeszfőzők közé, tudniillik a vállalkozók, vagy bérlők kasztja, mert az én meggyőződésem szerint — és ezt helyesnek is tartom, — a tulajdonosnak így is módjában vau a vállalkozóval szerződni. Komjáthy Béla : Nincs! Polónyi Géza: Honyne volna módjában? Nem zárja ki a törvényjavaslat, hogy egy magántulajdonos hitelre állítson fel szeszgyárat. A miről én beszéltem, az az, hogy nem tartanám helyesnek, hogy a törvény a szeszfőzdék révén a tulajdonosokon kivííl a vállalkozókat vagy bérlőket külön jogalanyok gyanánt kezelné, s esetleg számukra külön kontingenst is alkotna. Ez az, a mit nem tartottam helyesnek, és azért, mert a törvényjavaslat ezen szempontból azon álláspontnak felel meg, a melyet én helyesnek tartok, az ő módosításához sem vagyok hajlandó a magam részéről hozzájárulni. Egyebekben ismétlem, hogy köszönettel veszem tudomásul a pénzügyminiszter úr nyilat16*