Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-576

120 576. országos ölés 1900. május 12 én, szombaton. mert a mikor az én felszólalásomat kirohanásnak nevezte el, ugyanakkor sorba elővette azokat az irányeszméket, a melyeket én fejtegettem és végül azon szerencsés összetalálkozás jött kettőnk között létre, hogy ellentét közöttünk egyáltalában nem is volt. 0 egyáltalán véve tagadta, hogy a gazdasági érdekek puszirozása által az agráriusok az ipari szeszgyárak megsemmisítésére törekednek; azt mondta, nagyon helyes, hogy a kisebb exisztencziákat veszszük pártfogás alá; tov/bbá kegyes volt elismerni még azt is, hogy a talajviszonyok által indikált helyen kell elsősorban és főkép a mezőgazdasági szeszfőzőket felállítani, sőt nagyon helyesen még a bérlő osztály érdekében is mondott egy pár szót úgy, hogy a végén, mikor mindent meghallgattam és összevetettem mindazokkal, a miket én elmondottam, azt kérdeztem: vájjon a t. barátomnak nincs-e valami rögeszméje az általa is vallott nézeteket leczáfolni. (Derültség.) Igaz ugyan, hogy ő én rólam mondotta, hogy rögeszmében szenvedek, de mégis azt kérdeztem magamtól, hogy nincs-e ő rögeszmében, midőn bennem minden körülmény között merkantilistát akar felfedezni? Nem tagadom azonban, hogy annyira mindig leszek merkantilista, mint ő, a ki agrárius létére a legutóbb a pénzügyi bizottságban megválasztatott a kereskedelmi tárcza előadójává. (Derültség.) Legyünk, t. barátom, egyek abban, hogy Magyarországon minekünk nem szabad sem az egyik, sem a másik táborhoz csatlakoznunk; (Ügy van! a szélső baloldalon.) hogy úgy az egyik, mint a másik az ország érdekei ellen cselekszik, ha érdekellentéteket keres. (Úgy van! a szélső baloldalon^) Az én t. barátom mégis, hogy mintegy bebizonyítsa azt, hogy ezekkel a dolgokkal tudja Isten miféle indokokból foglalkoztam, még kérdéseket is vetett fel, a melyekkel talán azt akarta kimutatni, hogy e kérdésekkel nem foglalkozom mélyebben. Azt mondja, mikép állíthattam én azt az általános tárgyalás alkalmával mondott beszédemben, hogy itt 400 hold szükséges arra, hogy valaki mezőgazdasági szeszgyárat felállíthasson? Engedelmet kérek, én ilyen kijelentést nem tettem, de nem is tehettem. Rávezetem azonban az igen tisztelt barátomat és azt hiszem a t. képviselőház igazságot fog nekem adni, hogy akkor, mikor ezt a 400 holdat felhoztam, nagyon is alapos és igaz okoskodás alapján tettem azt. Én azt hiszem, hogy itt nem kell nekünk egymást kitanítanunk, mert nagyon jól tudja az igen tisztelt barátom, hogy a naponta termelt szeszmennyiség után állapíttatik meg az a Töldmenynyiség, a mely jogot ad akár egy 240, akár egy 480, akár egy 720 hektolitert termelő szeszgyárnak. Nagyon tudom azt, hogy például 240 hektoliterre nézve, ha nem is veszszük az egész, hanem csak a félesztendei működésben, kell körülbelül 44 hektár, vagyis 76'42 hold. Engedelmet kérek, én egyebet nem mondhattam, mert a törvényt én is ismerem, a mit talán rólam is feltesz igen tisztelt barátom, Már most menjünk a törvénynek egy másik intézkedésére. (Halljuk! Halljuk!) A törvény kötelezőleg mondja ki, hogy a termények kizárólag, vagy legalább nagy részében azon összkapcsolatbaíévő földterületből vétessenek. Sőt tovább megyek, a törvényben az is körül van irva, hogyha valaki nem ekként jár el, elveszti jogát és a rossz termés esetén köteles még a hatósághoz bejelentést is tenni, igazolván, miért fogja a terményt más helyről beszerezni. Azt hiszem, ebben megértjük egymást, és ha megértjük, menjünk tovább. Én kifogást tettem a törvényjavaslat ellen azért, mert ez követeli, hogy a szeszfőzde és a mezőgazdaság egy és ugyanazon tulajdonos kezében legyen. Mit mondottam én? Azt, hogyha eddig ki tudott mutatni valaki például 240 hektoliter főzésű gyárnál 44 hektár földbirtokot, a gyár mezőgazdasági jellegét elismerték. De elég is volt ennek termését odaadni, mert vállalkozó építvén fel és rendezvén be a szeszfőzdét, ő gondoskodott a termés többi részének előállításáról, hogy azt kifőzhesse. Azután azt mondottam, hogyha a főzde- és földtulajdonosnak kötelezőleg egynek kell lennie akkor annak arról is gondoskodnia kell, hogy ő tényleg mindig képes is legyen lehetőleg a saját birtokából a szükséges terménymennyiséget előállítani. Minthogy pedig okszerű gazdálkodás szerint a négyes fordulón kivfíl más módon a legnagyobb lehetetlenség, hogy a birtoknak egy negyedénél több részét vethessen be oly terményekkel, a melyek szeszfőzésre alkalmasak: tehát legalább is 400 hold földdel kell bírnia, a mely őt arra jogosítja, hogy okszerűen, a törvény tiszteletbentartása mellett ilyen szeszfőzde felállításába belemenjen. De engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy válaszolva az én igen tisztelt barátom előbb elhangzott beszédére, egyszer végre-valahára tisztázzunk egy kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Ennek a vitának a folyama alatt én azt mondottam, hogy a második szakaszban meg kell azt a határozatot, illetőleg tartalmat változtatni, hogy csak akkor lehet igény a kontingensre, ha a szeszfőzde és a vele kapcsolatos mezőgazdaság egy ember tulajdonát képezi. Én azt mondtam, és az igen tisztelt pénzügyminiszter úrral szemben is azt állítottam fel, hogyha ez megmarad, akkor az a kisebb birtokos, a kinek földje úgy sem ér sokat, ezen inveszticzió megtételére képtelen lévén, nem állíthat fél szeszfőzdét, ha azonban megtartjuk azt, a mi az eddigi törvényekben