Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-576

110 576. országos ülés 1900. május 12-én, szombaton. őt teljesen, mert lia a kontingens például felényire leszáll, akkor azt a felényi kontingest azon nagy épülettel, nagy gépekkel és nagy befektetéssel, a melyet ő a kontinges duplájára tervezett, aránylag sokkal nehezebben fogja előállítani, mint az egészet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De ezenkivííl azonban nem pótolja a városi közadót, a mely természetesen ugyanezen arányban csökken és nehezedik még nagyobb erővel a város összes lakosságára. Ezeknek megfontolását tartom én szükségesnek, és ha elfogadom most ezt a törvényt, teszem ezt két feltétellel; az egyik az, hogy bizom abban, hogy az igen tisztelt kormány az új gazdasági szeszfőzdék engedélyezésénél — mert hiszen csak az újraengedélyezendőkről lehet ma már szó, — szorosan azon vidékre fog szorítkozni, a hol ezt a talaj- és éghajlati viszonyok indokolják. (Felkiáltások bal felöl: Nagyvárad !j Örley Kálmán: Ott nincs rá szükség! Nagyvárad vidékén megterem minden, nemcsak a krumpli! (Mozgás jobbfelöl.) Rakovszky István: Örley is ott termett! Örley Kálmán: Igen, ott bizony! (Mozgás és zaj.) Tisza Kálmán: Különben ne méltóztassék nyugtalankodni; én hálával vagyok, mert még eddig nem zavart meg t. képviselőtársam, de legyen meggyőződve, hogy, ha Magyarország minden vidéke olyan volna, mint Nagyvárad vidéke, sok minden másképen állana ebben az országban. (Élénk helyeslés és derültség a jobboldalon. Mozgás és zaj balfelöl.) Rakovszky István: Az igaz, éreztük 15 éven át. (Halljuk ! Halljuk !) Tisza Kálmán: Hisz a beszédem végén vagyok; csak egy pár perezre kérem még türelmüket. Első feltételemet megmondtam; kifejeztem bizalmamat a kormány iránt abban a tekintetben, hogy az új gazdasági szeszfőzdéket hol és minő viszonyok között fogja engedélyezni; a másik pedig az, hogy adassék határozott megnyugtatás az ipari szeszfőzdéknek arra nézve, hogy részint általános gazdasági érdekekből, részint az adott viszonyok folytán, eddig mentünk az ő korlátozá sukban, de tovább menni nem fogunk. (Élénk helyeslés a jobbóldalon. Mozgás és zaj a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kérdem, kiván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban szólani? (Nem!) Ha szólani senkisem kivan, akkor a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kivan szólani. (Halljuk ! Halljuk!) Lukács László pénzügyminiszter: T. házh(Halljuk! Halljuk!) Midőn most az általános vita végén másodszor veszem igénybe a t. ház becses türelmét (Halljuk! Halljuk!) e kérdést illetőleg, egyáltalában nem kívánok a törvényjavaslat alapelveinek részletesebb fejtegetésébe bocsátkozni. Hiszen azokkal foglalkoztam máimagam is, és olyan alaposan meg van vitatva ez a kérdés minden oldalról, hogy azt hiszem, ezektől az általános fejtegetésektől ez alkalommal eltekinthetek. (Halljuk! Halljuk!) És ép azért csak arra kérek engedelmet a t. képviselőháztól, hogy azokkal a kifogásokkal foglalkozzam, a melyek utolsó felszólalásom óta a törvényjavaslatnak egyes intézkedései ellen tétettek. (Halljuk! Halljuk!) Általánosságban legfeljebb Mezei Mór t. képviselő úrnak egy nyilatkozatára kívánok reflektálni, a ki épúgy, mint tegnap Hieronymi Károly t. képviselőtársam, kifogásolta azon állításomat, a mely oda irányúit, hogy teljes tudatában vagyok annak, hogy ez a törvényjavaslat nem képes mindenkit kielégíteni, mert hiszen egy kompromisszum következménye, a legellentétesebb felfogásoknak eredménye. Kifogásolták ezen állításomnak a helyességét, holott ma is abban a meggyőződésben vagyok, hogy ott, a hol olyan élesen állanak egymással szemben a kívánalmak, mint ebben a kérdésben, ott egy olyan törvényjavaslatnak az előterjesztése, a mely csak az egyiket elégíti ki, a legnagyobb igazságtalanságot foglalta volna magában a másik ellen, (Helyeslés balfelöl.) tehát helyesen csak úgy járhattam el, ha belenyugszom abba, hogy olyan törvényjavaslattal lépjek a törvényhozás elé, a melyről előre tudom, hogy nem fogja mindenkinek az igényeit kielégíteni, de amelybe mindenki kénytelen lesz belenyugodni, (Mozgás.) mert jobbat ez idö szerint csinálni nem lehet. (Úgy vau! Ügy van! a jobboldalon.) De azt hiszem, hogy az a konzequenczia, amelyre Mezei Mór t. képviselőtársam jutott, nem felel meg egészen a valóságnak. (Igán! balfelöl.) 0 ugyanis azt mondja: elismeri, hogy ez kompromisszum eredménye, de nem helyes és nem igazságos, ha a kompromisszum oda lyukad ki, hogy annak a pártnak, vagy véleménynek adnak igazságot, az jut érvényre egy törvényjavaslatban, a mely párt nagyobb lármával, nagyobb vehemencziával követeli a maga jogainak érvényesítését; azt mondja ugyanis a t. képviselő úr, hogy ez így áll, mert hiszen a miniszter kijelentette, hogy a hangulatokkal mindenkinek számolnia kell. Én nem emlékszem, hogy ezt a nyilatkozatot tettem volna, legkevésbbé pedig olyan értelemben, mintha elismertem volna, hogy itt valamely igazságtalan áramlatnak engedtem ezen törvényjavaslat megalkotásánál. Sőt a ki engemet ismer, talán konczedálni_fogja nekem azt, hogy a népszerűséget nem igen szoktam túlságos mértékben keresni. (Ügy van! Úgy van! Tetszés a jobboldalán.) Nem igen számolok azon