Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-575

gg 576. országos ülés 1900. május 11-én, pénteken. Justh Ferencz: Mindezeket a visszásságokat, t. képviselőház, megszüntetni volna hivatva a szeszegyedárúságnak életbeléptetése. Természetesen ez az államnak jövedelmeit is lényegesen nevelné. Azonfelül az állam azáltal, hogy nagyobb bevételei volnának, az ex-kontingens szesznek a gyártását egészen jogosultan átadhatná a nagyiparnak, sokkal nagyobb prémiumokkal, sokkal nagyobb kiviteli jutalommal annak körébe utalhatná a szeszfinomítást, és mezőgazdasági szeszgyáraknak által adhatná a kontingens nyers-szesznek gyártását. Meg vagyok győződve., hogy egyéb okoknál fogva is a szeszmonopólium életbeléptetése be fog következni. De miután ez ma meg nem valósítható, csakis helyeselhetem a jelen törvényjavaslatot, mely az 1899: XXII. és XXIV. törvényczikkek egyes sérelmes intézkedéseit van hivatva helyre pótolni. Én, t. képviselőház, nem tartozom azok közé, a kik az ipari szeszgyárakat, melyek végre is hazánk egyes városainak, sőt a székesfővárosnak is nagyforgalmú, nagy jövedelmet biztosító vállalatai, egyszerűen tönkre tenni, vagy megszüntetni óhajtanák. S mert közgazdasági életünket a hirtelen változások folytán beálló rázkódtatásoktól megóvni óhajtom, azért helyeslem ezen törvényjavaslatnak intézkedéseit, mert lefektetve látom bennük azt az elvet, hogy a mezőgazdasági szeszipar fentartassék és fejlesztessék. Csak egy intézkedést illetőleg vannak aggályaim. (Halljuk! Halljuk!) Ez^az, hogy azon 9000 hektoliter szeszkontingens, a mely a mezőgazdasági szeszgyárak üzemének gyarapítása, és újaknak felállítására kisajátítandó lesz, nem tisztán az ipari szeszgyáraknak 3650 hektoliternél nagyobb kategóriáján, hanem egy harmadrészben mezőgazdasági szeszgyáraknak, 960 hektoliter legkisebb kontingenst meghaladó kategóriáján szándékozik változtatni. A törvényjavaslatnak ez az intézkedése szerény nézetem szerint nem felel meg a mezőgazdasági szeszgyárak fejlesztésének, s a jelen törvényjavaslatban is lefektetett elveknek; azonfelül talán veszedelmes preczedenst alkothatna a mezőgazdasági szeszgyárak kontingensének eladhatására is, a mit pedig ez a törvényjavaslat meg nem enged. Jól tudjuk továbbá azt, hogy az ipari szeszgyárak, a melyek a moslékszárítási eljárás folytán szeszgyári hulladékaikai: előnyösebben értékesíthetik, mint az állathizlaláasal, ez utóbbival felhagytak, pedig az ipari szeszgyárak voltak hivatva a húspiaezot egészséges és jó hússal ellátni, és itt csak egészen mellesleg jegyzem meg azt, hogy az ipari szeszgyárak akkor, a mikor megengedem, hogy önhibájukon kivtíl, mert talán idebenn az országban fogyasztót e czikkre nem találhatnak, akkor, a mikor szárított moslékot az ország határain túl kiviszik, megszűntek, elütőleg a mezőgazdasági szeszgyáraktól oly faktor lenni, a mely a magyar föld termo erejének fokozója, vagy fentartója. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Az ipari szeszgyárak feladatát a húspiacz ellátását illetőleg a mezőgazdasági szeszgyárak vannak hivatva átvenni. De termé szetes, hogy e czélra kénytelenek volnának legalább nagy részben az egész esztendőn át folytatni üzemüket. Ha pedig fokozatosan apasztatik a mezőgazdasági szeszgyárak üzeme 960 hektoliterre, akkor legkevesebbjük lesz abban a helyzetben, hogy épen nyáron, a mikor a szeszgyártási üzem folytatása a legnagyobb nehézségekbe ütközik, üzemüket folytathassák és a húspiacz ellátásában épen a nyári hónapokban elő fog állani a nagy hiány. Tudjuk azt is, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak a szeszipar pangása idején, nem is olyan régen, önként voltak kénytelenek üzemeiket beszüntetni, és ép?n a felföldön, és épen a 960 hektoliteren fölüli kategória volt az, a mely Üzemét óriási áldozatok árán is fentartotta, csalhatatlan jeléül annak, hogy e mezőgazdasági szeszipar ezen vidékeken okvetetlenül szükséges, a gazdaság intenzivebb folytatására. Épeu azért nem tartanám egészen méltányosnak, hogy ezek a szeszgyárak akkor, a mikor a kormány bölcs gondoskodása folytán, és az árak emelkedése által abba a helyzetbe juthatnánk, hogy egy szebb jövőnek elébe nézve, előbbi veszteségeiket helyre pótolhassák, most üzemükben csorbíttatnának és az újonnan keletkezőkkel szemben semmiféle előnyben ne részesíttetnének. Végűi pedig megjegyzem, hogy az ipari szeszgyárak óriási nagy üzemét nem csorbíthatja az az egy pár hektoliterrel nagyobb levonás, míglen a mezőgazdasági szeszgyárak üzemét egy csekélyke, pár hektolitert kitevő levonás is károsítja és csorbítja. Rakovszky István: 40.000 hektoliter is lesz ! Justh Ferencz l T. ház! Még csak a magyar bérlőosztálynak érdekében kívánok egy pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) Az 1888-iki ég 1899-iki szeszadótörvények megengedték azt, — és teljesen jogosultan, — hogy egyes birtokoknak bérlői szeszgyárakat az általuk bérelt birtokon felállíthassanak; és egyes esetekben visszaélések tapasztaltatván, ezen törvényjavaslat igen helyesen a kontingenst a mezőgazdasági szeszgyárral összekapcsolt földbirtoknak tulajdonává teszi. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! Előállhat már most, ha a mezőgazdasági szeszgyárak kontingenséből is fogunk kisajátítani, az a sajátságos eset, hogy a földbirtokos bérlője, a ki e szeszgyárat felépítette és a kontingenst megszerezte, kontingenséből történt levonásokat saját pénzén, saját jutalmából elvont pénzen fog megfizetni, és ezen kártalanítás nem a bérlőnek, de a földbirtokos-