Képviselőházi napló, 1896. XXIX. kötet • 1900. április 30–junius 18.

Ülésnapok - 1896-575

:H 575. országos illés 1900. május 11-én, pénteken. segíteni: igen, vagy nem? Nagyon nehezei!, de egy pontra nézve lehetséges még a segítség és pedig a legteljesebb igazságosság alapján. Én már rég akartam a törvényhozás színe elé járulni azzal, ha nem is áj eszmével, a melyet Westfáliában és Romániában, mint kis államokban, és Oroszországban, mint nagybirodalomban érvényesítenek a külföldön lakó nagybirtokosokkal szemben. Miután állami kedvezményről: prémiumról van szó, én senkinek prémiumot nem vagyok hajlandó adni, ki legalább fél esztendőt állandóan a magyar szent korona területén nem tölt és itt állandóan nem lakik. (Élénk helyeslés.) Fél esztendő a minimum; ezt fogadták el internáczionálís úton. Ha szives támogatásukkal találkozom, megfogom erre vonatkozólag tenni az indítványt a második szakasz illető részénél annak törvénybeiktatása czéljából, hogy végre valahára azt az elvet legalább egy törvény szankczionálja, hogy azok a férfiak, kik jövedelmeiket mindig és állandóan a külföldön költik el, a nemzet szegény polgárainak adófilléreiből neki juttatott prémiumokból ne mehessenek Parisba lóversenyekre, hanem ha prémiumot vesznek igénybe a nemzettől, legalább egy félesztendőt töltsenek itt állandóan. (Élénk helyeslés balfelől.) Megjegyzem, hogy nemcsak az örökösödési rend, hanem az adó tekintetében is igen fontos kérdés ez. Ha a t. pénzügyminiszter úr, a kiről én szívesen felteszem, hogy hazafisága és meggyőződése neki is azt sugallja, hogy ez helyes elv, ilyen konkrét propoziczióval elénk járul, meg vagyok győződve, hogy ezen az oldalon a legmelegebb támogatásra számíthat, és hogy azt mindenesetre meg is fogjuk védeni. (Élénk helyeslés.) Én nem tudom, hogy a jelenlegi pillanatban lehetne-e még ezen is túlmenőleg valamit tenni? Nem hiszem, de ha figyelembe veszem, hogy csak e napokban jelent meg egy kimutatás, hogy hány millió . . . Rakovszky István: Téves kimutatás. Polónyi Géza: Annyiban téves, hogy még nagyon sok nagybirtokos ki lett hagyva, a ki tényleg sohasem lakik Magyarországon és sohasem volt magyar honos és állampolgár. Ebből a szempontból tehát még téves is ez a kimutatás. Ha mi legalább mostan ezen törvénynél megteszszük azt, hogy ebből, a nemzet részéről hozott nagy áldozatból kizárjuk azokat, kik félesztendőt sem töltenek Magyarországon: akkor legalább ezen nagy birtokkomplexumok tekintetében, — mert nem lehet kétségünk aziránt, hogy ez csak a nagybirtokot érné, mivel kisbirtokos nem lakik a külföldön,—•jelentékenyen közelebb jutottunk ahhoz a czélhoz, hogy a kisebbek többet kapjanak, mint a mennyit ez a javaslat nekik szánt. Komjáthy Béla t. képviselőtársam szives figyelmébe ajánlom azt is, hogy ezen törvényjavaslatban van azért egy diszpoziezió, a mely megnyugtató ezen szempontból. A törvényjavaslat ugyanis kimondja, hogy ezen 9000 hektoliternek, a mely jelenleg a mezőgazdasági szeszfőzdék között ki fog osztatni, felosztása akként történik, hogy mindaddig, míg a 480 hektoliteres kontingens nincs kielégítve, a másik klasszisba átmenni nem lehet. Ha tehát mi a nagybirtoktól ezt a komplexumot is elvonjuk, akkor a törvénynek idevágó intézkedése mellett lényegesen közrehatunk arra, hogy az a 480 hektoliteres kontingenssel bíró legkisebb birtokostestület tényleg kap is valamit. Már most, hogy a dolognak gyakorlati részénél maradjak, fel kell említenem, hogy a 2. §. szövegezése így a mint van, semmi körülmények között nem maradhat meg. Én minden bővebb indokolás nélkül csak ráutalok azon dolgokra, a melyek itt jogászilag is helytelenül vannak szövegezve. A 2. §. 2. bekezdése elsősorban egy nyelvtanilag sem elfogadható dolgot tartalmaz, a mikor odaállítja a szeszfőzdét, mint jogalanyt. A szeszfőzde nem folyamodhatik; a szeszfőzde sem nem erkölcsi testület, sem nem személy. A szeszfőzde tulajdona egy X-nek vagy Y-nak ; annak se kontingenst adni, azt sem megbüntetni nem lehet; szóval az nem jogalany. Nem szándékozom ezzel tovább foglalkozni, de a szöveg e szempontból ok véletlenül helyesbítendő. Másodszor nem gondoskodik a szöveg arról, hogy mi történik társtulajdon esetében és mi történik ismét a társtulajdonnak két válfajában. Ha tudniillik társtulajdonosok vannak, a kik nincsenek telekkönyvileg elkülönített birtokok tulajdonában és másodszor, ha olyan társtulajdonosokról van szó, a kik elkülönített telekkönyvi birtokosok. Mindezekről külön kell gondoskodnia és disponálnia a törvénynek. Ezek felvétele néikííl ez a törvény nem egész. Azonkívül meg kell mondani a törvényben azt is, a mit a t. miniszter úr maga mond, hogy a mezőgazdák által szövetkezeti úton való szeszfőzde-felállítás ezen törvény által nemcsak lehetővé tétetik, hanem óhajtott czél is. Ezen esetben gondoskokni kell arról, hogyha több mezőgazda áll szövetkezetbe, necsak a szeszfőzdével kapcsolatos birtok legyen számításba veendő, hanem az azzal esetleg szomszédos vagy ugyanazon község határában fekvő birtok is, mert ha a mezőgazdák szövetkezete felállít egy szeszgyárat, a gazdák birtokai esetleg nincsenek kapcsolatban azon szeszgyárral, hanem lehetnek elszórva, (Úgy van! a ssélsö baloldalon.) sőt lehetnek úgy elhelyezve, hogy egy község határa szélén állíttatik fel a szeszgyár, és a szomszéd községben