Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-554

70 "'54. országos fllés 1900. márczíus 20 án, kedden. igen tisztelt szász testvéreink is tettek lépéseket, hogy a képesítés nekik megengedtetsék, és ez eszükbe juthat a románoknak is, s akkor mi nagyon jól fogunk kinézni, (Igaz! Úgy vo,n! a szélső baloldalon.) hogyha azok az ellenséges elemek, a kik nem akarnak a magyar állameszmével és a magyar fajjal kibékülni, a jövő Magyarországnak képzésére a saját szempontjukból nevelt és megerősített tanítókat fognak alkalmazni. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) De még ennél is tovább megyek, mert engem mindig a nemzeti eszme és törekvés vezet mindenben, tehát a kultúra terén is. Nézzük, hogy a tanítóképezdéken kivííl hogy állunk a felső polgári és leányiskolák terén, vájjon a nemzeti szempontot hogy tudja itt érvényre emelni az igen tisztelt kormány és kfllönösen a kultuszkormány. 1898-ban volt 277 polgáriiskola. Ebből 109 fiú és 168 leány. Ezekből pedig felekezeti 71. Ez egyik legveszélyesebb dolog, a mely a mi kultuszkormányzatunk körében történt. A leányiskola neveli a magyar anyákat és méltóztassék nekem elhinni, hogyha a felső leányiskolák dolgában helyes elhelyezést nem csinálunk, akkor kiszolgáltatunk egész vidékeket annak, hogy a magyarság ott meg fog semmisülni. A nélkül, hogy ebből felekezetiességet kimagyarázzak, — a mint nem is lehet, — nagyon helytelennek tartom, hogy a felsííbb leányiskoláknál az apáczanevelés nagyon kiterjedt és felhívom a t. kormány figyelmét arra nézve, hogy ezeknek apáczáknak nagy része idegen nemzetbeli. Tudok helyet, a hol a legegyszerűbb írószereket, felszereléseket, Bajorországból szereik be. Nekünk oda kell törekednünk, hogy abba a nőbe a magyar faj iránti szeretetet erőssé tegyük, mert méltóztassék elhinni, hogyha a női nemzedéket megnyertük, akkor képesek leszünk Magyaiországot biztosítani. De mi látjuk ezt és azért nem csinálunk semmit, (Halljuk! Halljuk!) ellenben a románok minden lehetőt elkövetnek erre nézve; csak a legutóbbi időben leányiskolát állítottak fel Nagyszebenben, Aradon, Balázsfalván, Karánsebesen és Beíényesen. Sajnálattal veszem észre, hogy nincs itten gróf Tisza István t. képviselőtársam, mert az ő specziális vármegyéjéből Biharországból is felemlítettem egy helyet, a melyben ő a múlt alkalommal olyan nagyon kedvezőnek mondotta az ottani nemzetiségi viszonyokat, állítván, milyen jó viszonyban állnak ott a magyarok és a nemzetiségek. Hát ennek a belényesi leányiskolának furcsa története van, azt hiszem, az igen tisztelt államtitkár úr épúgy ismeri, mint én. Ha parancsolja, naptár szerint fel tudnám sorolni, hogy mikor milyen kérvényt adott be a közönség, rá tudnék mutatni, hogy a tanfelügyelőség mindent elkövetett arra, hogy Beíényesen egy magyar leányiskola állíttassák fel és a t. tanügyi kormány, mintha csak ellensége lett volna ennek a dolognak, addig húzta-halasztotta a dolgot, hogy a mikor az utolsó leirat lement, fogta magát az ottani püspök úr és egyszerűen felállította a román felsőbb leányiskolát, a melyben a tanítási nyelv kizárólag a román. Most, mikor megmozdult a magyar társadalom, mert újabb kérvényt nyújtott be, — nem tudom, bir-e róla tudomással a t. államtikár úr, tessék az iktatóba menni, én már tudok róla, — hogy a magyarság, a magyar társadalom megmentésére tegyenek valamit, nem fognak-e úgy járni, mint más alkalommal jártak? Én nagyon kérem a t. kormányt, hogy e részben siessen az ott szorongatott magyaroknak, a magyar társadalomnak megmentésére. Ne tegyenek úgy, mint eddig szokás volt minden egyes alkalommal, mint itt is, hogy ez iskolának felállítását lehetővé tegyék, Fel akarom azonban arra is hivni a figyelmet, hogy van Beíényesen egy gimnázium is, a melyet Vulkán püspök alapított. Ismeri a t. államtitkár úr az alapítólevelet? Zsilinszky Mihály államtitkár: Igen! Komjáthy Béla: Szeretem, hogy ismeri, mert abban az alapítólevélben az van benne, hogy a román nyelv taníttassák ott. Ugyan, t. államtitkár úr . . . Zsilinszky Mihály államtitkár: Mikorról szól az az alapítólevél? Komjáthy Béla: Bocsánatot kérek, az alapítványok szempontjából csak egy fogalma lehet annak, a ki jurista és ez az, hogy, ha az, a ki alapította meghalt, az nem változtatható meg, és ha a kormány megváltoztatja, bűnt követ el. Mikor Vulkán püspök megalapította a gimnáziumot, kikötötte, hogy a román nyelv is taníttassák ott, és most ott vagyunk, hogy a magyar nyelv csak melléktantárgy, csak tűrt nyelv, mert a tanítás nyelve ottan az önök beleegyezésével tisztán román. Mikor már így veszélyeztették a magyar társadalmat, akkor felállítanak még egy leányiskolát is, hogy még a magyar leányokba is be tudják oltani a kételyt, mert az ott nevelt leány sohasem lesz olyan magyar anya és olyan magyar honleány, a milyen kellene, hogy legyen. Tudja a t. államtitkár úr, hogy hetenként van ugyan két óra, a mikor ebben az intézetben nagy kegyesen megengedik, hogy Magyarországon még magyarul is lehessen társalogni? Azonban még ez is feszélyezte őket és az utóbbi időben minden akadályt elébe gördítettek annak, hogy magyar lányokat ne vegyenek fel. Ha kíváncsi az igen tisztelt államtitkár úr, majd rendelkezésére bocsátok egész levelezést e részben, a hol sajátságos nyilatkozatok történtek egyik és másik oldalról. Ez azonban nem tar-