Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-554
551. orsz&gos ülés 1900. márczlus 20-án, kedden. 57 (Szünet után.) (Az elnöki széket Perczel Dezső elnök foglalja el.) Következik a vallás- és közoktatásügyi tárcza 1900. éviköltségvetésének. (írom, 780) tárgyalása. T. ház! A vallás- és közoktatásügyi miiuszter úr tartós betegsége folytán akadályozva lévén jelen lehetni, a költségvetés tárgyalásában Zsilinszky Mihály államtitkár úr fog helyetteseként résztvenni. (Éljenzés a jobboldalon.) Perczel Béni jegyző (olvassa): Központi igazgatás: Rendes kiadások, XXI. fejezet, 1. czím. Rendkívüli kiadások: Átmeneti kiadások^XI. fejezet 1. czím. Beruházások, VII. fejezet, 1. czím. Rendes bevételek, VII. fejezet, 1. czím. Rendkívüli bevételek, IV. fejezet, 1. czím. Kiadás. Rendes kiadások. Személyi járandóságok 706.953 korona, Lehotzky Antal! Lehotzky Antal: T. képviselőház! A költségveíe~sTelfogadom. Elfogadom azt teljes hazafias megnyugvással, mint oly kormánytól eredőt, a mely elődjeihez méltó nemes törekvéseit hasznos és nemzeti intézményekben megtestesítve, a haza, a magyar állam nemzeti kultúráját fokozatosan nagy mérvben viite előbbre s a magyar nemzeti kultúrának ma már oly erősségét létesítette, hogy abban a nemzeti szellemet örök időkre bizton megóvni képes. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Midőn e padokról először van szerencsém a t. házban felszólalni, meg fognak nekem bocsátani, ha szülőföldem bérczei felé irányítom tekintetemet s az ottani viszonyokkal kívánok röviden, csupán egyes mozzanatokra reámutatva foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Mert bár meg vagyok győződve, hogy t. képviselőtársaim közül talán egyetlenegy sincsen, a ki ne gyönyörködött volna már a felvidék égbenyúó bérczeiben, viszont azonban talán nem sok azoknak a száma, a kik a népnek beléletét, és annak különösen küzdelemteljes életét szemügyre vették, vagy vehették volna. Pedig a felvidék kopár bércztetői lakóival együtt épúgy integráns részét képezik édes magyar hazánknak, mint az alföldi dús róna, és voltak a múltban ismételten idők, hogy csak egyet is említsek, a török hódoltság korszakát, a midőn a magyarság e bérezek közé szorult és a nemzet életerejét e felvidék bérczei óvták meg a végveszélytől. Bár e vidéknek zord klímája alatt és talajában termett búza nem is szórja lakóinak a dús magot, lakóinak szivében azért a hazafiúi érzelemnek áldott és dús talaja van, a melyben a hazafiság magva nemcsak hogy megterem, hanem e szivekben örök időkre mély gyökeret verve, áldásos gyümölcsöket is hoz. Ellenségeink is érdeklődnek a felvidék iránt, nekünk annál kevésbbé szabad közönyöseknek maradni. S midőn idegen szlávok igazaknak vélt, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVIH. KÖTET. de önös érdekeik előmozdítása szempontjából érdeklődnek e nép viszonyai iránt, nekünk annál inkább kell ezt tennünk, mert egyrészt meg kell, hogy óvjuk őket önző elleneinktől, másrészt azonban arra kell törekednünk, hogy megtartsuk őket hagyományos magyar hazafiságukban, hogy ez által az országnak hű és megbízható őrei legyenek. (Élénk helyeslés.) Mert bár nyelvére nézve lehet itt széles e hazában szerb, tót, német, román, hazafiságra nézve nem lehet itt senki más, csak magyar. (Úgy van! Úgy van!) Hassuk át ezzel a magyar nemzeti szellemmel az egész országot, szilárdítsuk meg a magyar államot és törjünk meg minden olyan törekvést, mely az országnak tovafejlődését megakadályozná, vagy pedig azt veszélyeztetné. Ez a mi missziónk és ez kell, hogy képezze örökre missziónkat. Ezen misszió betöltésére elsősorban az iskolák vannak hivatva. E helyütt hálás szívvel kell megemlítenem, hogy igen sok történt már a felvidéken, különösen a polgári, kereskedelmi és ipari iskolák létesítésével, a minek üdvös hatása a műveltebb nép hazafiasabb képzésében máris igen üdvösen nyilvánul, a mi kétségkívül az ott működő, hazafias misszióját hiven teljesítő tanári karnak érdeme. Ámde ez nem e\ég, mert a nevezett nép alaprétegeire kiható legkiterjedtebb miszsziót a legszorosabb értelemben vett azon népiskolák vannak hivatva teljesíteni, melyek a nemzet rétegeit magukba felölelik. A népiskolák tekintetében is igen sok üdvös dolog történt, azonban ezzel úgy vagyunk, mint az a gondos kertész, a ki miután már egy díszes kert megalkotásához fogott, pihenőre, ölre sohasem rakhatja kezét, hanem egyrészt a már megalkotott díszes kertrészeket a dudvától kell, hogy megóvja, másrészt azonban további tevékenységet kell, hogy kifejtsen a fejlesztés érdekében. Látunk ugyan ez irányban már tevékenységet, de nem olyat, mint a milyet a felvidék megérdemelne. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy az állam abszorbeálja az erre hivatott összes törekvéseket, mert az állami abszorbeálás által, hacsak állami iskolák lennének, az arra hivatott egyéb tényezők felhasználatlanul maradnának s bár a haza szent földjén az állam képezi az összességet összefoglaló legfelsőbb alakulást, azért azzal úgy vagyunk, hogy valamint a családi körben a családfő vezérlő szelleme mellett az egyes családtagok egyéniségének is szerep jut, épúgy az állami élet keretén belííl a felekezetiségeknek és a községeknek is szerepet kell adni. (Helyeslé?.) Igen üdvösen hathatnak a népoktatás terén a községek és a felekezetek. E tekintetben különösen igen hathatós tényezőként mutatkozik a felekezeti buzgóság is. Ebbeu a tekintetben a felvidékre hivom fel az igen tisztelt kormánynak a figyelmét, mint olyan vidékre, a hol a feleke8.
