Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-554

44 554. országos ülés 1900. miatt panaszkodnak a gazdák és legszebb reményeiket látják porba dőlni. Az egyik csapás ellen megvéd bennünket a szabályozás bizonyos fokig, de a másik csapás ellen még nem tudtok megszerezni azokat az eszközöket, a melyeket a természet adott rendelkezésünkre, és a mely eszközök az öntöző csatornákban és a vízhasznosításban rejlenek. A vizszabályozás folytán sok százezer holdat tettünk termővé és ezáltal emeltük a nemzeti közvagyont és jólétet, ámde a másik téren alig tettünk valamit, mert azok, a mik egyes helyeken mutatkoznak, mint, hogy például hozzam fel dicsérettel, az állami ménes birtokon, Mezőhegyesen, Wodiánernek, Pallavicini őrgrófnak és Frigyes fó'herezegnek birtokain nagyon szép mintaszerű öntöző készülékek létesíttettek ; ezek mégis olyan kis dolgok, a melyek a hazai gazdasági és éghajlati viszonyokra semmi kihatással nincsenek; mert hiszen az egész, — mint egy kitűnő szakférfiú, Kvassay Jenő munkájából kitűnik, — mindössze 4.900 hold terület, a mi öntözésre berendezve van. Nekünk a közgazdaság és ipar fejlesz'ése érdekében szükségünk van öntöző csatornákra éa kötelességünk a vízhasznosítás kérdésével foglalkozni. Addig nem tartora teljesnek a földmívelési politikát, míg ez annak nagy keretébe be nem lesz hozva és a legáldásosabbnak fogom tekinteni azt a kezet, mely ezt létrehozná és nemcsak, hogy e tekintetben megteszi a kezdeményező lépést, hanem azt foganatba is veszi. Mert vizünk van elegendő. Magyarországban tiszta csapadékonként körülbelül 90 milliárd köbméter víz foly le hasznosítás nélkül. Ha ennek csak egy íl-ed részét tudnánk hasznosítani, 3 millió hektár földet bírnánk vele öntözni, a melyből, hogyha egy hektár hozományát 90 koronával számítjuk, — nem úgy, mint Francziaországban 200 koronával, — már is 270 millió korona tetemes összeg állana elő. De ha a 90 milliárd haszon nélkül lefolyó viznek erejét nézzük és csak 30 méternyi hasznos vízesést veszünk, és leszállítjuk a tiszta erőt csak egy harmadrészére, akkor azon vízmennyiség villamos lóerőben körülbelül 427.000 lóerőt eredményez, a mely 500 koronával számítva szintén 170 millió koronát tesz ki. És így ennél a két ágnál minden hasznosítás nélkül elvesztünk körülbelül 400 milliót. Hol van még a hajózás, a mely sokkal jobban kiterjesztetnék ? Hol van a Tiszának és mellékfolyóinak kihasználása? Körülbelül 60 millió koronára tehető az az összeg, a mit a termelés, az ipar csak szállítási megtakarításban nyerne. Az erdőhozam sokkal jobban volna kihasználható és az erdőültetés sokkal gyorsabban és jobban volna keresztülvihető. De azután minővé változnának a klimatikus viszonyok és minő javulással volna ez magára az emberi egészségre. Más államokban, niárczlns 20-án, kedden. különösen a nyugatiakban a vízhasznosítás kérdésének két tényezője szerepel; az úgynevezett vizraktározás és öntöző csatorna. A vizraktározás, a víztartályok nagyon régi keletűek. Mert hiszen már az ó-korban is Egyptomban látják a Meoris tavát, mely Nilus vizének volt táplálója. Továbbá látjuk Assyriában a Nitokris tavát, mely az Eufrát folyónak volt tartálya. De magában Spanyolországban is 320 évvel ezelőtt létesült az Alicante mintegy 3,700.000 köbméter vizzel. Továbbá ily tartályok vannak Francziaországban St. Chamond, Gheffield, Verviers, Settons, Habra. Ezek mind megannyi tartályok, a melyek 72 millió köbméter űrtartalommal bírnak. A Settons, mely a Yonne folyónak telítésére van alkalmazva, köbméterenként mintegy 6—10 fillérbe került. Ezt véve a számítás alapjául, kétségtelen, liogy nálunk ily tartályok felállítása tetemes összegekbe kerülne, mert ha tennénk csak egy milliárd köbméter vizet annak, 50—60 millió koronába kerülne a raktározása. De ha fel akarunk állítani egy nagy közgazdasági, egy vízhasznosítási és vizgytíjtési programmot, azt nem egy év alatt, hanem évtizedeken át kellene megvalósítani és mindenesetre a kereszttílviendett programm mellett tett beruházások volnának a leghasznosabbak az államra nézve. Az öntöző csatornákra nézve engedje meg a t. ház, hogy különösen azokat az országokat emeljem ki, a melyekben ez az intézmény kiválóan virágzik. Öntöző csatornák Olaszországban a Cavour, Villaresi, Santirana, Casale, Giulari, a Storati, a mely 578 kilométer hosszban, 212 köbméter vizzel van telítve s 88 millió forintba kerül, így tehát egy köbméter víz másodperczenként 414.000 koronába került. Francziaországban a Carpeijtras, Canneaux des Alpins, Peyrolles, Verdon, Nesste, Saint-Mastory, Marseille, Gravora 608 kilométer hosszban 78 köbméter vizet visznek, a mi 78 millió koronába kerfíl. Tehát köbméterenként 1,260.000 koronába. A franczia csatornák állapították meg, létesítették és biztosították Prancziaország számára azt az óriási és szerencsés mezőgazdasági javulást, a mely ott tapasztalható. Már a 80-as években 1,700 000 hektár lett öntözésre véve, a miről megjegyzi egy hirneves franczia mérnök Cozárd, hogy még 1,700.000 hektárt lehetne öntözhetővé tenni, a mi körülbelül hektáronként ezer korona költséget eredményezne. E szerint tehát az 1,700.000 hektár öntözése belekerülne két milliárdba, vagyis 1700 millióba. Az értékemelés azonban ezzel szemben 6 milliárdot képezne. A hires Cavour-csatorna, a mely 110 köbméter vizet szolgáltat öntözésre 176 kilométer