Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-554

554. orsüágos ülés 1900. máxczing 20-án, kedden. 37 figyelmét egyre-másra felhívni. (Halljuk! Halljuk/) Kétségtelen és tudjuk mindannyian, a kik lótenyésztéssel foglalkozunk, hogy lovainknak legnagyobb vevője ma nemcsak a mi hadseregünk, hanem részben azon külföldi hadseregek is, a melyek lóimportra szorulnak. Ezzel egyszersmind ki van mondva az is, hogy azon különböző hadseregnek szükségletét képező lóanyagnak a hátasló típusával, jellegével kell birnia; azaz, hogy főleg megkívántatik a jó derék és kötés, kellő mar és nyak, valamint egy határozott, tértölelő, szabad mozgás. Már most ha azt akarjuk, hogy az országos lótenyésztésünkből kikerülő egyedek túlnyomó nagy része a hátasló jellegével bírjon, a mint nem is akarhatunk egyebet, mert ma a katonalónak van a legnagyobb kereslete és nem akarhatjuk lovasságunk harczképességét koczkára termi, — akkor elsősorban nagy súlyt kell helyeznünk az angol telivér lónak tenyésztésére, A telivér tenyésztés és a vele karöltve járó, sokak részéről annyira becsmérelt versenyügy csak eszköz, a mely mögött mindig és mindenkor mint czél országos lótenyésztésünk fejlesztése áll. Virágzó telivér tenyésztés nélkül nem képzelhető egy magas fokon levő, különböző igényeknek megfelelni akaró félvér tenyésztés, különösen akkor nem, ha annak fő ezélja, mint mi nálunk a hátasló jelleggel biró egyedek előállítása. Hogy ezzel a felfogásommal nem állót elszigetelten, hivatkozom a német parlamentben nemrég lefolyt budgetvitára, a melynek során a szónokok alaposan megvitatták a lótenyésztés ügyét és több szónok, szemben a hidegvérű ló tenyésztésével kiemelte, hogy az 1870—1871-iki porosz-franczia háborúban a belföldön nevelt ama félvér lovak bizonyultak a legjobb katonalovaknak, a melyek egyenesen az angol telivértől származtak. Ugyanekkor dicsérőleg kiemelték a magyar lovat és követendő példaként állították oda a mi telivér tenyésztésünket. Úgy hiszem, hogy ez a körülmény eléggé bizonyítja, hogy helyes úton haladunk, de bizonyítja ezt az a körülmény is, hogy míg ezelőtt 20 évvel saját hadseregünket sem voltunk képesek a szükséges lóanyaggal ellátni, addig ma már exportált lovaink után tetemes összegek folynak be az országba. A statisztika mutatja, hogy 1884-ben, tehát ezelőtt 16 évvel, körülbelül 8900 egynéhány lovat vittünk ki, körülbelül 4,100.000 forint értékben; e számok azóta évről-évre nagyobbodtak, úgy, hogy a múlt évben 40.000 lovat exportáltunk közel 16,000 000 forint értékben. Hogy lovaink minősége sem romlott, erre nézve utalok a minden esztendőben megtartatni szokott nagyobb hadgyakorlatokra, a melyeken a lovaink állandó dicséret tárgyát képezik, és utalok a bécs-berlini távlovaglás eredményére. Országos kincsünket azonban, t. képviselőház, a melyet lóanyagunkban birunk, nemcsak fentartani kötelességünk, hanem ma, a gőz és villany, a motorkocsi és kerékpár korszakában kétszeres kötelességünk azt fejleszteni, hogy lóanyagunk kelendőségét ne veszítse, és megtarthassa verseny- és piaczképességét. Arra kérem tehát a t. miniszter urat, hogy lótenyésztésünkben az elmúlt két évtizeden keresztül követett iránytól valahogyan el ne térjen és ne hagyja magát divatos jelszavak által elcsábíttatni. Minden eltérés a jelenlegi iránytól ugrás volna a sötétbe, mely könnyen megboszúlhatja magát. Ezt az irányt annak idején megalapította boldogult Kozma Ferenez, kinek országos lótenyésztésünk terén hervadhatlan érdemei vannak. Ez az irány jónak, hasznosnak bizonyult, ettől eltérni megbocsáthatatlan hiba volna. Mindazonáltal engedje meg a t képviselőház, hogy még néhány megjegyzést tegyek. (Halljuk ! Halljuk!) E megjegyzéseim nagyon rövidek lehetnek, nem akarván a t. házat ismétlésekkel untatni, miután mindazokat, a miket az általános vitánál a lótenyésztés kérdésében Makfalvay Géza t. képviselőtársam elmondott, nagyjában és egészében magamévá teszem és helyeslem. A kisbéri állami ménesbirtokon okvetlenül fentartandónak vélem a telivér tenyésztést. Miután azonban a telivér tenyésztés a magántenyésztőknél már nagyon magas fokot ért el, nem tartom szükségesnek, hogy az állam Kisbéren oly nagymérvű telivértenyésztést folytasson, mint a hogy azt eddig tette. Indokolt és szükséges volt ez mindaddig, míg telivértenyésztésünk a kezdet nehézségeivel küzdött, de ma már a viszonyok lényegesen megváltoztak. Tartson az állam Kisbéren Anglia legelső ménjeivel párosított 6—8 oly elsőrendű anyakanczát, a milyent magántenyésztő beszerezni nem képes. Ezek megvételénél arra kellene ügyelni, hogy méncsikók legyenek alattuk és akkor pókkal olcsóbban és sokkal kevesebb koczkázattaí fogunk elsőrendű apaállatokhoz jutni, mint a jelenlegi módszer mellett. Azt hiszem, hogy ezen általam ajánlott mód sokkal inkább fog egy magasabb állami feladatnak megfelelni, mint a jelenlegi, középszerű anyagból álló tenyésztés, a mely legföljebb a már virágzó privát tenyésztésnek csinál konkurrencziát. Mielőtt áttérnék egy másik lófajra, mely most nagyon divatos, engedje meg a t. miniszter úr, hogy röviden kegyes pártfogásába ajánljam a mezőhegyesi ménesbirtokon levő Furioso és kis Nónius méneseket, mely lovakban egy eléggé meg nem becsülhető anyagot birunk, mely anyag az angol telivérrel megjavíttatván, úgy kocsi előtt, mint nyereg alatt kiválónak bizonyult. A t. miniszter úr országos lótenyésztésünknek nagy szolgálatot fog tenni, ha arra törekszik,