Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-553

28 658. országos tttés 1900. márczlns 19-én, hétfon. közeljövőben túlprodukcziónk lesz, ez okból tar­tom szükségesnek azt, hogy a külföldön már előre piaczrél gondoskodjunk, s nehogy az utolsó pillanatban kapkodjunk. E miatt tettem én magam már kísérleteket és lépéseket a közelmúlt évek­ben, de az eredményt még korántsem tartom teljesen megnyugtatónak. Előrebocsátom, hogy én az igen tisztelt földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszter urak személyes közreműködését és jóakaratát nemcsak láttam, de meggyőződtem is róla, és daczára ennek, nekem alkalmam volt tapasztalni a következőt. Mi a csomagolás tekintetében még kissé hátra vagyunk; nem tudunk úgy csoma­golni, hogy a mi puha bogyójú szőlőnket messze idegenbe kivihessük, és a keményebb héjú idegen spanyol, vagy franczía szőlővel konku­rálhassunk. Ez okból pályadíjak is tűzettek ki helyes csomagolási módokra a t. kormány által. Nekem véletlenül volt egy kísérletem, egy talál­mányom, a melyet felajánlottam közhasználatra, szóval rendelkezésre bocsátottam a t. kormány­nak oly czélból, hogy azzal egy kisérletet tegyünk A t. földmívelésügyi és kereskedelemügyi miniszter urak rögtön hajlandók voltak a kísérletre, s azt meg is tettük. És min akadt meg a kérdés, hogy vajon a szállítási eszköz ezélszeríí- e vagy sem ? A külföldi konzulátuson. (Mozgás balfelöl. Halljuk!) Ez nem árúlkodás, (Halljuk! Halljuk!) én törvényhozó vagyok, és kötelességem, ha azt látom, hogy bizonyos dolgok, eljárások az ország közérdekében hátrányosak, azokat itt e házban fölhozni. (Helyeslés jőbbfelől.) Széll Kálmán miniszterelnöki Nagyon helyes ! Rohonczy Gedeon : Tudom, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr is örül, ha nyíltan s így beszélek és ez az ő nézeteinek is megfelel. (Halljuk! Halljuk!) Én az igen tisztelt földmí­velésügyi és kereskedelemügyi miniszter arakkal történt megállapodás alapján szólott küldöttem ki Berlinbe azon rámákban, a melyek az én találmányomat képezik és határozottan merem állítani, hogy Berlinben oly szőlőt még sohasem láttak, mégkevésbbé ettek, a minőt oda el is küld­tem. Az volt az óhajom, és arra kértem az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr meghatal­mazottját, illetőleg kormánybiztosát, hogy ő érte­sítse a berlini konzulátus révén az ottani nagy gyümölcskereskedőket s rendelkezésre bocsátot­tam a szőlőt azon czélból, hogy azt ízleljék meg, é8 egyúttal a csomagolás módjáról szerezzünk tapasztalatot. A berlini konzulnak tehát meg­íratott a t. földmívelésügyi miniszter úr nevé­ben, hogy ezen és ezen a napon egy vaggonban négy vagy öt métermázsa szőlő fog egy új talál­mányú módszer rámában megérkezni, és hogy 6 legyen szives a kereskedőket erről értesíteni. A küldemény a berlini Markt Haliéba lett fel­adva, a berlini konzul az inasát küldte ki annak érkezéséhez, a mely szőlő soha nem érke­zett az árúcsarnokba, a hova feladatott, hanem egy másodrendű, nem tudom micsoda állomásra került, és a konzul úr inasa a financzoktól hal­lotta csak meg, hogy a szőlő már az előző nap a vaggonból kirakatott az állomáson. Az inas aztán két ilyen rámát a kocsijára tett fel; azt elvitte magával a konzul lakására, a hol másod­napra egy kereskedőt mégis meghívott, nyolcz rámát pedig egyszerűen visszaküldték Buda­pestre. (Mozgása ssélsö baloldalon.) Hátha a mi konzuljaink bennünket ilyen igen fontos köz­igazgatási dolgokban így képviselnek, akkor nem csoda, hogyha mi terményeinkkel a külföldi nagy konkurrencziában elveszünk. Kubik Béla: Ezek a közös konzulok! Rohonczy Gedeon: T. ház! Láng Lajos igen tisztelt képviselőtársam, itt múltkori gyö­nyörű beszéde végén — ámbár agrárpolitikai álláspontja más, mint az enyém, — egy jellemző példát hozott fel, ama két kúriáról, a hol az egyik kúria öt tagból álló család sarja újból megaranyozza ősei rámáját, mert szakít az ósdi felfogásokkal, holott a másik épület düledezik és lakói tönkre játnak, mert ezek nem alkalmaz­kodnak a világ haladásához. Igaza van, a mi fajunkban benne rejlik az, hogy mi szégyenlünk bizonyos munkát, szégyenlünk kereskedők, iparo­sok lenni és talán dolgozni is. De ha eme ósdi társa­dalmi felfogást le is akarnánk küzdeni, itt más egyéb nehézség is áll utunkban, és pedig az, t. képviselő­ház, hogy az igazi szorgalom és munka nem bír mindenkor konkurálni sem a kereskedelem, sem az ipar terén. Már most, ha ilyen tönkrement régi magyar család leküzdi is az előítéletet s az ipar, vagy kereskedelem terére lép, először már mert tájékozatlanabb is, nem bir boldogulni, és ennek oka rossz közgazdasági állapotainkban rejlik. Ennek a körülménynek az oka, sajnos, még a következő. Például Németország kereskedelme és ipara hódít magának Egyiptomban, vagy Kbiná­ban piaczot, például Anglia kereskedelme Transz­válban gyarapítja vagyonát, oda küldi katonáit, de egyúttal nyomába kereskedőit és gyárosait. A mi kereskedőink, gyárosaink ellenben idebenn, rajtunk kénytelenek,— ha szerezni akarnak— meg­gazdagodni, és tapasztalásból láthatjuk, hogy az itteni kereskedelemnek mi agráriusok vagyunk a (Egy hang a középen; Médiumai!) médiumai is, de egyúttal a gyarmatai. Különben nem óhajtom tovább igénybe venni a t. képviselőház figyelmét; igen köszönöm, hogy oly szívesek voltak eddig is meghallgatni. (Helyes­lés.) Különben bizva az igen tisztelt földmívelés­ügyi miniszter úrnak jóakaratában, én részemről

Next

/
Oldalképek
Tartalom