Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-560

5ö0. országos ttlés 1900. márczlns 27-én, kedden. 231 csak azért, hogy az a család anyagilag ne szenvedjen, a minek már maga a humanizmus követeli, hogy elejét vegyük, hanem azért is, mert a család alapításban foglaltatik a gyermeknevelés kérdése, az inpopulácziónak szaporítása, és az egészséges középosztálynak emelése, mert az a család, a mely abból a szegényebb körből kikerül, odahaza látja a nyomorúságot s ez megtanítja öt arra, hogy igyekezzék a helyzetét javítani és az államnak hasznos munkásává lenni; odahaza látja a kötelességtudást, szóval mindazokat a nagy erényeket, a melyekkel egy egészséges középosztály — de nem csak a közép, hanem minden osztály — szukkreszczencziáját nevelni s annak jövőjét megállapítani kell. (Helyeslés jobbfelől.) Azonfelül, t. ház, az állami tiszviselő helyzete még egyéb tekintetben is nagyon nehéz. Az állami tisztviselő nincs abban a helyzetben, ha nősül, mint a katonai tisztikar, a hol kaucziót kell letenni, tehát a családnak úgy jelen, mint jövendő exisztencziáját biztosítani kell. Az állami tisztviselő nem áll szemben azon nagy kedvezményekkel, melyek társadalmi téren is a katonatisztek rendelkezésére állanak, (Ügy van! Úgy van!) gyermekeik ellátása s azok elyhelyezése tekintetében. (Úgy vem! Úgy van!) Az állami tisztviselő nem élvezi azon különös perszonális előnyöket, a melyeket, ismétlem, megérdemel méltán a katonai tisztikar is, mert én itt nem akarom az egyik helyzetét a másik rovására javítani; de a melyeket mint tényeket konstatálok, a melyek tehát világosan mutatják, hogy a két kategória helyzete közt nagy különbség van anyagi tekintetben. Azután nyilvávaló, t. ház, hogy az állami tisztviselők nagy száma teljesen el van adósodva; hogy várjunk ily körülmények között ezeknél akár mennyiségileg, akár minőségileg kielégítő munkát? Mindezek a szempontok ara utalják az államot, és arra utalják a t. kormányt is, hogy elkerülhetetlenül hozzá nyúljon,hozzá fogjon ennek a kérdésnek megoldásához, és hogy az állam tistviselőit abba a helyzetbe kell hoznia, legalább azt a minimumot megkapják, a melynek segítségével helyzetükön javíthatnak, azt könnyebbé tehetik, és úgy saját maguk, mint családjuk fentartásának gondját elláthassák. (Általános, élénk helyeslés.) Én, t. ház, indítványt tenni ebben a kérdésben nem szándékozom; hiszen a pénzügyi bizottság jelentése is rámutat erre a kérdésre, és e kérdés kielégítését szintén sürgősnek tartja és ismeri, sőt azt tartja, hogy a t. kormány is ezt a kérdést bizonyára megfontolás alá fogja venni, következőleg tehát hozzá fog nyúlni és hozzá fog fogni ennek a kérdésnek megoldásához, a mely, ismétlem, felfogásom szerint elodázhatatlan. (Úgy van! Úgy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) Eevizió alá kell venni nézetem szerint az állami gépezetet, vájjon nem lehetne-e azt egyszerűsíteni; (Helyeslés balfélol.) revízió alá kell venni (Haljuk! Halljuk!) az állami adminisztráczió öszszes teendőit, a czélból, hogy nem lehetne-e a munkát csökkenteni ? (Helyeslés balfel'ól.) És ezen egyszerűsítés segítségével és a zárszámadási feleslegek egy részének segítségével, meg vagyok győződve, hogy ezen bajon mihamarább segíteni lehet oly szellemben, a minőben ezt a t. ház szives figyelmébe ajánlani bátorkodom. Egyébként a tételt elfogadom. (Általános, élénk helyeslés ) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Senkisem kivan szólani? (Senkisem!) Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) /Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A mai vita folyama alatt egy pár igen figyelemre méltó momentumot érintettek meg. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Kötelességemnek tartom azokra reflektálni, és előre ÍH bocsánatot kell kérnem a t. háztól, hogy tekintettel egészségi állapotom nem egészen kielégítő voltára, röviden és talán nem elég hagosan fogom megtenni észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk!) A mai napnak első felszólalója Lévay Lajos t. képviselő úr volt, a ki főleg a magyar államhitel függetlenítésének kérdésével foglalkozott. Teljesen egyetértek t. képviselőtársammal a tekintetben, hogy egyik legfontosabb közgazdasági és pénzügyi feladatunk is az, hogy állami hitelünket, a mennyire csak lehetséges, minden idegen befolyástól függetlenítsük. Hogy e tekintetben a jelenségek mit mutatnak, azt leginkább abból a kimutatásból lehet megítélni, a mely az állami értékek elhelyezését tünteti ki, a mely arra vonatkozólag állíttatik össze évről évre, hogy az állami értékekből mennyi van belföldön és mennyi külföldön, és minő államokban van elhelyezve. Ha ezt a kimutatást megtekintjük, akkor arra az örvendetes eredményre jutunk, hogy daczára azoknak a nehéz közgazdasági és pénzügyi viszonyoknak, a melyekkel az utóbbi években mondhatnám szakadatlanul küzdeni kellett, e tekintetben örvendetes haladást tapasztalunk. S hogy itt csak egy példával illusztráljak, meg kell említenem, hogy magyar állami értékpapírjainkból az 1889-ik évben, tehát körülbelül tíz évvel azelőtt, összesen nem több, mint 181°/o volt Magyarországon elhelyezve, addig, az 1898. évi kimutatás szerint, tehát tíz év múlva, felemelkedett ez a tétel 37*2°/o-ra; tehát mindenesetre, tekintve a nehéz viszonyokat és körülményeket, ez igen szép és örvendetes jelenség. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon) Ez nem zárja ki azt, hogy a kormány folytonosan szem előtt tartsa feladatát, ez irányban megtenni mindent, hogy