Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-560

222 560. országos ülés 1900, bizonyítgatnom, hogy az előttem fekvő budget nem reális, mert ezt szerény tehetségem szerint itt teljesen bebizonyítottam. Most áttérek egy másik kérdésre, a melyet a pénzügyi tárcza keretében érinthetek legjobban, illetőleg kifejezhetem aggodalmamat a felett, hogy hova jutunk, ha budgeteinket folyvást, évről évre ezentúl is emeljük. (Úgy van! a szélső baloldalon.) 1900. évben az összes kiadás 54,431.181 koronával több, mint 1899-ben volt. Ez az összes költségvetésnek 5°/o-a. Kérdem a t. háztól, hogy van-e itt valaki, a ki meg lenne arról győződve, hogy 1900-ban az országnak a közvagyona 5°/o-kal nagyobb, mint 1900-ban volt, holott mindenki tudja, hogy a múlt év igen sanyarú év volt, (Igaz! Úgy van! a szélső laloldalon.) Jó lesz megemlékezni arról, hogy 1868-ban a budget 185,508.305 forint volt, ma pedig 503,252.446 forint. Előre is megmondom, nehogy a t. miniszter úr azzal feleljen megjegyzésemre, hogy az egyik budget nettó, a másik pedig bruttóbudget, én ezt igen jól tudom, de azért a számok mégis nagyon jellemzőek. A tiz év előtti budget úgy volt készítve, mint a mai, és a kiadások főösszege akkor 355,815.493 forint volt, tehát 147,436.953 forinttal kevesebb, mint ma. Van-e ember a világon, a ki azt hinné, hogy Magyarország tíz év alatt 40%-kal gazdagodott ? (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Azt az elvet követik az egymásután jövő kormányok, hogy költenek és adót emelnek, tekintet nélkül arra, hogy az adózó képességét is emelnék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Makacsul ragaszkodnak ahhoz a politikához, a mely az iparfejlesztést igen nehézzé, sőt csaknem lehetetlenné teszi, és így az adózó képességet megfosztja egyik legfőbb eszközétől, attól, a mi vagyonossá tehetné az országot. Azt az adónemet forszírozzák legjobban, a mely a szegény népre nehezedik leginkább, tudniillik a fogyasztási adót. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) A fogyasztás adó 1868-ban csak 12,619.603 forintot tett ki, ma már 158,260.000 koronára rúg. Ezenfelül 100 millió korona a dohányfogyasztás, 38,217,284 korona a sófogyasztás, a melyek tulajdonképen szintén fogyasztási adók. Ha ki akarnók számítani azt, hogy a fogyasztási adó 1868-ban mennyit tett ki fejenkint, akkor látnók, hogy ez fejenkint 82 krajezár volt; ma már 9 korona és 30 krajezár. A mi a fogyasztási adók átutalását illeti, már lehetnek tapasztalatai az igen tisztelt miniszter úrnak arra nézve, vájjon az az eredmény, a melyre számított és a melyre számítva az ország belement abba, hogy a quótát tetemesen felemeljék, megfelel-e annak az eredménynek, a mit előre látott? Ezt vagyok bátor kérdezni az igen tisztelt miniszter úrtól. máreztns 27-én, kedden. Polczner Jenő: Majd bevallja, hogy csalódott. Kossuth Ferencz ! Bátor vagyok továbbá nyilatkozatot kérni tőle arra nézve, vájjon Ausztriában tényleg felemelték-e a szeszadót olyan arányra, mint a milyenen Magyarországban van, és ha nem emelték fel, mennyi most Ausztriában a szeszadó? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, jól tudom, hogy mennyi, de szeretném, hogy a t. házban, az ország szine előtt a miniszter úr mondja ezt meg. (Zaj jobbfelől.) A t. miniszterelnök úrhoz is szólok, mert a quóta nagyságát is érdeklődő szeszadóról szóltam épen most, a quótakérdés pedig elsősorban őt érinti. Szükségünk van, t. ház, hogy tisztán lássunk, mert nemsokára hivatva leszünk ismét a quótával foglalkozni. Továbbá az előttünk fekvő költségvetésben egy nagy tétellel találkozunk : 7,042.928 koronával, a mely összeget a pénzügyőrségre fogják elkölteni, tehát érdekünkben áll megtudni, hogy milyen mérvben kell majd iparkodnunk, a pénzügyőrök igénybe vételével csökkenteni az osztrák szeszcsempészetet. Kérem a t. miniszter urat, hogy legyen kegyes nekem e kérdéseimre felelni. Míg a fogyasztási adók a szegény népet terhelik legjobban, a pótadók a községeket teszik tönkre. Csak néhány példát fogok fölhozni. Még húsz év előtt is a pótadó minimális volt az egész országban, ma már Szatmáron 86°/o, Komáromban 91°/o, Csongrádon 100°/b és így tovább. A törpe földbirtokok szintén sorvasztóan vannak megadóztatva és helyesnek vélek egy szentesi példát felhozni, a hol az első osztályú, úgy nevezett nyomási föld, a melynek területe 1 hold 960

/i6oo, mindössze 19 forint 60 krajezár átlagos jövedelmet hoz. A kinek ilyen birtoka van, az a következő adókat fizeti: (Halljuk!Halljuk! a szélső baloldalon.) Egyenes adó 5 forint, általános jövedelmi pótadó 1 forint 50 krajezár, községi adó 3 forint 90 krajezár, útadó 1 forint 50 kr„ egyházi adó 72 krajezár, ártéri adó 2 forint 80 krajezár, másodosztályú kereseti adó a családfő és egy fiú után 3 forint, ennek községi pótadója 2 forint 67 krajezár, községi közmunka 20 krajezár, párbér 4 forint 58 krajezár, összesen 25 forint 84 krajezár ; a mint mondám, a föld átlag csak 19 forint 60 krajezárt jövedelmez, a szerencsétlen birtokos tehát vagy tönkre megy, vagy más keresetéből pótolja földjének jövedelmét, hogy megfizethesse a rá nehezedő adót. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház ! A midőn ilyen példákat lehet felsorolni, akkor méltán aggódhatunk a felett, hogy a költségvetést folyvást, évről-évre növeli a t. miniszter úr, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és itt közbevetőleg megjegyzem, hogy bár évről-