Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-560

220 560. ©rgzágoa ülés 1900. márczins 27-&n, kedden. viseltetem, a tételt elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Á szónokot többen üdvözlik.) Tóth János jegyző: Kossuth Ferencz! i Kossuth Ferencz: T. ház! A mit az előttem szólta, képviselőtársam az állami papírokra vonatkozólag mondott, mely szerint kívánatos, hogy azok az országban maradjanak, én is tökéletesen aláírom, és azt hiszem, hogy ez pártkérdést nem képez. Azért talán fel fog menteni engem Lévay Lajos t. képviselőtársam attól, hogy továbbra is foglalkozzam beszédével. Áttérek az előttünk fekvő kérdésre. A pénzügyminiszteri költségvetés ellen ebben az évben az a főkiíögásom van, a mit már több alkalommal ismételtem, midőn a pénzügyi tárcza költségvetésének vitájáról volt szó, hogy tudniillik nem tartom ezt a költségvetést reálisnak. Az, hogy jó szándékból nem reális, hogy legyen mivel fedezni az év folytán hozott törvényekből eredő költségeket, ez nem változtat magán a tényen. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szerintem az egyetlen helyes elv az lenne, hogy ha költségeket involváló törvény szavaztatik meg, az országgyűlés gondoskodnék egyúttal a fedezetről is. Helytelen szerintem az, hogy egy rejtett fedezet-tartalék legyen, mert ez a budgetjogot határozottan megsérti. (Ügy van ! Úgy van ! a szélsőbalon.) A felett a mi rejtett, vitatkozni nem lehet, azt megbírálni lehetetlen ; pedig a képviselőháznak nemcsak joga, hanem kötelessége a budgetnek minden tételét megvizsgálni és megbirálni. A rejtett fedezetek nagy mérve folytán, lehetetlenné vált, előre meghatározni azt, hogy tulajdonképen mennyi lesz az országnak a budgetje. Nem látom okát ezen rossz szokás megörökítésének. Nagyon ritka eset az, midőn valamely törvény oly sürgős, hogy ne lehetne néhány hónapot várni addig, míg a legközelebbi költségvetésbe az illető költség be lesz illeszthető. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ha ezt a szabályt követné a t. pénzügyminiszter úr, akkor nem kellene rejtett fedezetekről gondoskodnia, (Ügy van! a szélső baloldalon.) és költségvetéseink reálisabbak lennének, s az nemcsak a gazdálkodás, de az alkotmányosság szempotjának is előnyére válnék; mert az alkotmányosság elve azt követeli, hogy a képviselőház teljes tudattal állapítsa meg az államháztartás kereteit, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és ne legyen nagymérvű meglepetéseknek kitéve.Nálunk, ezzel ellentétben, a miniszter úr dicsekedni szokott azzal, hogy mekkorát csalódik. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Hogy ezt bebizonyítsam, legyen szabad felolvasnom a miniszter úr múlt évi októberi beszédének néhány rövid passzusát: »Az 1898-iki törvényhozás, — így mondja a miniszter úr, — felhatalmazta a kormányt oly kiadások tételére, a melyek a bevételeket 11,730.000 forinttal haladták felül, vagyis oly előirányzati hiány mutatkozik, a melylyel szemben folyó bevétel nem állván reudelikezésre, azt vagy a pénztári készletből, vagy pedig hitelművelet útján kellett volna fedezni. Már most, ha ezen praeliminált hiánynyal szembe állítjuk az Í898. évnek tényleges eredményeit, a tényleg befolyt és tényleg kiadott összegeket, akkor arra az eredményre jutunk, hogy az 1898. év tényleges pénztári bevételei nemesak, hogy elegendők voltak a kiadások fedezésére, hanem ezenfelül 15,618.000 forint többletet adtak, a melyet, ha összehasonlítunk a preliminált 11,730.000 forintnyi hiánynya], kiderül, hogy az 1898. évnek tényleges kezelése 27,348.000 forinttal volt kedvezőbb, mint a prelimináré.« Tehát a t. miniszter úr bevalotta, hogy 27,380.000 forinttal csalódott. Továbbadássá); »Az 1898. évben a tényleges kezelés körében, úgy, mint más években, mutatkoztak kisebb-nagyobb túlkiadások; számszerint összesen 18,608.000 forintot tesznek ki. A túlkiadásokkal szemben azonban igen jelentékeny összegű bevételi többletek fordulnak elő az 1898. évben, úgy, hogy a rendes és rendkívüli kezelésnél mutatkozó többleteket számítva, az eredmény az, hogy 41,956.000 forinttal több lett bevéve, mint a mennyi preliminálva volt. Ezen tetemes több bevételnek, — eltekintve a 2,741.000 forinttól, mely a kereskedelmi tárczánál éretett el, — legnagyobb része a pénzügyi tárczára esik, vagyis 38,433.000 forint.* T. ház! Bátorkodom azt állítani, hogy ámbár a tévedés jó szándékból eredt, de mindenesetre igen nagy volt és semmi esetre sem helyes irány kifejezése, mert, ismétlem, nem lenne szabad ily óriási mérvű fedezeteket rejteni a budgetben, s ezzel a ház budgetjogát kijátszani. A miniszter úr által felsorolt számok nem egészen egyeznek meg a zárszámadási számokkal. Megemlítem tehát, hogy a zárszámadások szerint a rendes bevételek megállapíttattak 1898-ra 470,695.451 forinttal, a rendes kiadások 449,159.228 forinttal, a rendes kezelési felesleg tehát 21,536.223 forinttal irányoztatott elő. A zárszámadás szerint tényleg a rendes bevételek lettek 517,208,441 forint 17 krajezár, a rendes kiadások 452,759.969 forint 36 krajezár, mutatkozik tehát felesleg gyanánt 64,488.441 forint 81 krajezár, a mi az előirányzott 21,536.226 forint fölöslegnél kedvezőbb 42,912.218 forint 81 krajczárral. A tényleges bevétel 517,208.411 forint 17 krajezár lévén,az előirányzott 470,695.451 forintot tehát 46,512,960 forint 17 krajczárral haladta meg. De ez csak a végeredmény volt, mert a tényleges eredmény némely jövedelmi ágaknál 3,730.606 forint 33 krajczárral kisebb volt az előirányzatnál, a legtöbb jövedelmi ág az előirányzattal szemben együttvéve 50,243.566 forint