Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-558

558, országos ülés 1900. ra&rczlns 24-én, szombatos. 203 a képviselőház ülésén keresztül nem vihető. Tudom nagyon jól, hogy daczára annak, hogy a t. miniszter úr elismeri azon igazságokat, — el kell ismernie — a melyeket mondtam : ma határozottan nem nyilatkozhatok, mert az meg megfontolást és a kormány több tagjával való megbeszélést feltételez. Nem is adok be határozati javaslatot, hanem a t. igazságügyminiszter úr igazságszeretetéie, méltányosságára, törvénytudományára, a polgárok iránt való kötelességszerű szeretetére hivatkozva csak egy nyilatkozatot kérek. Mert azt gondolom, hogy tekintetbe véve azokat, a miket mondtam, nyilatkozni fog és ez támasz lesz a jövőre nézve, és Ungvárnak, Ungmegyének e nagy sérelme végre valahára orvoslást fog nyerni. Ha nem volnék ungi képviselő, akkor is elmondtam volna, mert mint jogász tudom, hogy a miket elmondtam, megczáfolni nem lehet. Le fog kötelezni a t. miniszter úr, ha nyilatkozatával engem és általam Ungmegye közönségét megnyugtatni kegyes lesz. / Dedovics György jegyző • Nagy Mihály! ; Nagy Mihály: A tegnapi általános vitában bátor voltam statisztikai adatokkal igazolni, mily óriási aránytalanság van a polgári, illetve az állami tisztviselők fizetése és lakbére, valamint a katonai tisztviselők lakbére között, különösen Kecskeméten. Nagyon sajnálom, hogy hazabeszélésnek látszik, a mit mondok, de tulajdonképen a tényleges igazság ez, melyet már orvosolni 1893 óta folytonos kérvényekkel iparkodnak az ottani állami tisztviselők. A nagy katonai lakbéreknek azután az az eredménye, hogy Kecskeméten például az összes egészséges és jóravaló lakásokat kizárólag katonatisztek foglalják le, mert nekik erre pénzük van. A szegény állami tisztviselőnek, ha haza megy a különben is igen egészségtelen törvényszéki és járásbirósági helyiségből, még az a vigasztalása sincs, hogy rendes és egészséges lakásba jöhet haza. Egykétszobás lakást 200 forintért nem lehet kapni, már pedig a kecskeméti tisztviselői kar legnagyobb része nős, családos, és mivel rendkivííl kevés a lakbérük, nem képesek máskép lakást kapni, minthogy még 200-zal megtoldják a fizetésükből, a mi aztán megélhetésüknek és gyermekeik neveltetésének rovására megy. E tisztviselők 1893-bau folyamodtak e tárgyban és a városi hatóságok bizonyítványával igazolták, hogy a mi városunkban a drágaság oly óriási — főkép azért, mert a katonatiszteknek nagy lakpénzük van, — hogy épen nem bírnak ott megélni és tisztességes lakást kapni. A folyamodvány eredménye az lett, hogy körülbelül háromnegyed éven keresztül meg is kapták azt ,a kedvezményt, hogy egy fokkal magasabb lakbérosztályba sorozták őket, de azután minden indokolás és magyarázat nélkül egyszerűen beszüntették ezt és kapták ismét a régi lakpénzeket. T. ház! Ha egy testület ilyen kedvezményben csak ideig-óráig is részesült, szerintem óriási méltánytalanság és igazságtalanság, hogy azt tőle ok nélkül elvonják, különösen akkor, mikor be van igazolva hatósági bizonyítványnyal, hogy ott az élelmi czikkek és a lakások oly drágák. Ezen segíteni kell, ha azt akarjuk, hogy az a fáradt bíró, vagy kimerült állami tisztviselő, ha hazamegy családja körébe, egészséges levegőt szívhasson. Igen kérem a t. miniszter urat, kegyeskedjék a pénzügyminiszter úrral egyetértoleg ez irányban intézkedni, mert hiszen neki erre a jogot az 1893 : IV. törvényczikk világosan megadja. Ha belátja azt, hogy a kecskeméti viszonyok oly abnormisok, és ez a kívánság jogos és méltányos, méltóztassék legalább a lakbéreket felemelni. Méltóztassék ezt tenni annál is inkább, mert az Összes egészséges lakásokat épen, mert nagyobb fizetésük van, a tisztek tudják csak lefoglalni B óriási elégedetlenség van e miatt. Még egyszer kérem, méltóztassék eziránt intézkedni. Molnár Béla: Egészen röviden akarok nyilatkozni azon kérdésre, a ^melyet Bernát Béla t. képviselő úr felvetett. 0 felhozta, hogy a tokaji járásbiróság elvitelének híre van az újságban. Bernát Béla: A községben! Molnár Béla: Mivel a megjelent hirben bizonyos részem van nekem is és a félhomályt nem szeretem, kijelentem, hogy Tolcsva város küldöttségét én voltam bátor vezetni egész kötelességszerűen az igazságügyminiízter úr elé, és részem van abban, hogy az újságokban közhírré tétetett, hogy a miniszter úr a küldöttséget szokott nyájassággal fogadta, s megígérte, hogy a járásbíróságok esetleges szaporításánál Tolcsva igényeire méltányos tekintettel lesz. Ebben egy árva szó sincs, a mi a képviselő úr kerületének érdekébe vág és a mi ellen kifogása lehetne. OBernát Béla: Tolcsváról nem is beszéltem, csupán azon hírről, hogy Tokajon tényleg a közvélemény igen felháborodott azon hír miitt, hogy onnan a járásbíróságot át akarják helyezni. Ebben a közleményben az van, hogy a küldöttség a tokaji járásbíróságnak Tolcsvára való áthelyezését kérte. Molnár Béla: De nem az, hogy a miniszter megigérte. Brémát Béla: Azt nem is mondtam. Én csak azt mondtam, miután fel van zaklatva a közvélemény ezen hír folytán, kérem a miniszter urat, nyugtassa meg a közvéleményt és nyilatkozzék e tárgyban. (Plósz Sándor igazságügy miniszter: T. ház Jar-flH- Bernát Béla képviselőtársam felszó lalását illeti, mindenekelőtt legyen szabad kijeleu26*