Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-558
188 558. országot Blés 1900. márczias 94-én, szombaton. fogja Major Ferencz jegyző úr, a távollevők jegyzékét jegyzi Dedovics György jegyző. (Zaj. Felkiáltások: Helyre! Melyre/) A házszabályok értelmében kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyökre menni. Tessék a névsort olvasni. Major Ferencz jegyző (olvassa a névsort). (Szavazás után.) Elnök: A szavazólapok kiadatnak a jegyzői karnak összeszámítás végett. Áttérünk t. ház, napirend szerint az igazságügyi tárcza folyó évi költségvetése ("írom. 781) tárgyalásának folytatására. Dedovics György jegyző: Plósz Sándor igazságügy miniszter ! (Halljuk! Halljuk!) /BJElósz Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Az eddigi vita oly bő anyagot szolgáltatott, hogy annak minden részére kimerítően kiterjeszkedni, egy rövid beszéd keretében alig lehetséges. Legyen szabad főleg azokra a kérdésekre szorítkoznom, a melyekből a t. ház jövendő működésem irányát, annak helyes, vagy helytelen voltát megítélheti. (Halljuk! Halljuk!) Mert hiszen mag'tói érthető, hogy nemcsak kívánatosnak, de feltétlenül szükségesnek tartom azt, hogy működésem a t. ház nézetével, meggyőződésével összhangban legyen. (Helyeslés a jobb- és baloldalon) Ha egyes kérdésekről nem találnék nyilatkozni, ez nem azt jelenti, mintha azokat megfontolásra érdemeseknek nem találnám és mintha azokat tényleg megfontolni nem kívánnám. Mindenekelőtt szabadjon a törvényalkotás terén követendő irányra, és ebbeli működésemnek tárgyaira néhány szóval kiterjeszkednem. (Halljuk ! Halljuk!) Felhozatott mindenekelőtt a polgári törvénykönyv elkészítésének kérdése. T. ház, én is sürgősnek és felette fontosnak tartom ezt a munkálatot, különösen a jogegység szempontjából; (Helyeslés jobbfelöl.) ed a munkálatot azonban nem lehet máról-holnapra, nagy gyorsasággal elkészíteni, mert ez messze kiható időre szóló munkálat lesz. A mint mér múlt évi költségvetési beszédemben bátor voltam megemlíteni, a polgári törvénykönyv szerkesztésére még hivatali elődöm egy bizottságot alakított, a mely tényleg működik. Az én feladatom e részben főleg az, hogy e bizottságot működésében ne hátráltassam, sőt azt lehetőleg előmozdítsam. Ez meg is történik. A bizottság egyes tagjai már majdnem egészen •— csekély kivételektől eltekintve, — beszolgáltatták a polgári törvénykönyvnek egyes részeit, és most szeptember óta folyik a munka, hogy ezen részek egy egészszé egyesíttessenek. Remélem, hogy e nyár folyamán a polgári törvénykönyvnek első tervezete közzé tehető lesz, a mikor azután az a nyilvános bírálatnak fog kitétetni és újabb tanácskozás alá vétetik. (Élénk helyeslés jobbfélol.) A másik fontos feladat a teljes polgári perrendtartásnak elkészítése, Hogy azt az állapotot, hogy a polgári perek különböző nemeiben különböző eljárás legyen érvényes, én sem tartom helyesnek és senkisem tarthatja annak, az bővebb kifejtésre nem szórni, mert habár már a sommás eljárás is kiterjeszti a bizonyítékok szabad mérlegelését a rendes eljárásra és habár ez igen üdvös hatással van, mégis kétségtelen, hogy az anyagi igazság kiderítésének számos eszköze hiányzik a rendes eljárásban, a mely a sommás eljárásban rendelkezésünkre áll. Én minden erőmmel azon leszek, hogy ezen munkálatot minél előbb befejezzem és azt a t. háznak mint törvényjavaslatot bemutassam. (Elénk helyeslés jőbbfílöl) Janits Imre t. barátom és képviselőtársam néhány hiányát említette fel a sommás eljárásnak. Ezeket a kérdéseket majd a perrendtartás tárgyalása alkalmával lesz idején megbeszélni, de röviden mégis még kell említenem, hogy én azt az aggodalmat, a melyet ő a törvény 152. szakaszához fűz, és a melyet ebből eredni lát, nem osztom és szerintem a gyakorlat sem igazolja ezt az aggodalmat. Az, hogy a felebbezési eljárásban új tények és bizonyítékok felhozhatók legyenek, tényleg valami nagy zavart nem okoz és az anyagi igazság kiderítésére szolgál. (Igaz! Úgy van!) Mindenesetre sokkal nagyobb baj volna, ha ezt az utat elzárnók, mert ez feloldásokra, újabb tárgyalásokra és az eljárás hosszadalmassá tételére vezetne. (Helyeslés.) Nem is lehet egy szóbeliségen alapuló perrendtartásból, különösen a hol az első biró egyes biró, a nóvumokat a felebbezésben kizárni, mert hiszen az, hogy az első tel az első bíróságnál milyen fényeket és bizonyítékokat hoz fel, nagyrészben attól függ, hogy hogyan vezeti a biró a tárgyalást. Ez a vezetés pedig ismét a biró jogi felfogásától függ, ágy, hogy megtörténhetik, hogy bizonyos ténybeli állítások és bizonyítékok csakis az első biró jogi felfogása rniat 1 ^ nem fognak különösen a jogban kevéssé jártas felek által felhozatni; ezektől a felső instancziában elzárni őket nem volna helyes, (Helyeslés.) midőn a felső biró más felfogásból indulhat ki. Szintén nem tartom lényeges hibának a sommás eljárásnak 156. § át, a mely szerint a felső bíróság az első bíróság által eskü alatt kihallgatott félnek ellenfelét esküre bocsáthatja. Perrendtartásunk az eskü kímélése tekintetében már is a lehető legmesszebb határig megy el, sokkal messzebb, mint például az osztrák perrendtartás, hol mindjárt az elsőbiróság mind a két felet promisszórius eskü alatt hallgatja ki.
