Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

557. országos ülés 1900. márczius 23-án, pénteken. 171 ellentétben vannak. Ilyen például az, hogy a t, igazságügyi kormány kénytelen voit — mert én csak n kénytelenségnek tulajdonítom, — az ügyészi megbízottakat a bírósági személyzetből kinevezni, vagy kénytelen volt egy az ügyészséggel, mint perféllel szemben álló és az objektív igazság­szolgáltatást jryakorló bírói karból aljegyzőket és joggyakornokokat ügyészi megbizottakúl ki­nevezni. Az, hogy a bíróság kénytelen volt a fel­szaporodott munka folytán aljegyzőket osztani be az ügyészek mellé, mint úgyszólván kisegítő ügyészeket, továbbá joggyakornokokat beosztani szintén az ügyészek mellé, mint kisegítő munká­sokat;— a hatalmak megoszlásának azt a nagy elvét, a melyet a bűnvádi perrendtartás meg­teremtett, alkalmas megzavarni, és azt hiszem, hogy mielőbb arra fogja utalni a t. igazságügyi kormányt, hogy ezeken az állapotokon segítsen. Molnár Jenő: Emelje fel az ügyészi meg­bízottak díjízását! Visontai Somai T. képviselőház! Ezek nzok, a miket az új bűnvádi perrendtartással kapcsol;,tban kiemelni akartam. Még tartozom azonban saját magamnak is azzal, hogy a t. miniszter úrnak a figyelmét felhívjam egy do­logra és ez az, hogy vájjon gondoskodott-e a miniszter úr arról, hogy azokat a rendeleteket, a melyeket t. elődje, szerintem a sajtószabad­ságot korlátozva, kibocsátott, mint a milyen az. hogy a hírlapokat bizonyos időkben, már a nyomdában, még mielőtt megjelentek és terjesztve lettek, le lehetett foglalni, hogy a rendőrség be­hatolhatott a postahivatalokba, és ott a lap­példányokat konfiakálhattá, lefoglalhatta, zár alá vehette — visszavonja. Hiszen az új bűnvádi perrendtartás részletesen szabályozza a lefoglalás kérdését. És tekintve, hogy ez a kérdés a sajtó­jognak alaki részét, és nem az anyagi sajtó­törvényt érinti, kérdem a t. miniszter urat, gon­doskodott e arról, hogy ezen rendeleteket vissza­vonja, mint olyanokat, a melyek a törvénynyel ellentétben vannak, és gondoskodott e arról is, hogy azon általános intézkedést, a mely azt mondja, hogy minden ezzel ellentétes intézkedés megszűnik, hasonlólag interpretálják a vidéki hatóságok is, a hova ezek a rendeletek annak idején kibocsáttattak, és hogy hasonlóképen inter­pretálják a törvényt, a mint azt a törvényhozás intencziója megkívánja. Mert kétségtelen, hogy a bűnvádi perrendtartás a sajtójognak alaki ré­szét most már magában foglalván, kell, hogy azok a rendeletek hatályukat és érvényüket el­vesztették légyen. T. képviselőház! A bűnvádi perrendtartással kapcsolatban felemlítették itt e házban a büntető törvény novelláját is. Bár nincsen szoros nexus­ban a büntető perrendtartás a novellával, de én értem azt, hogy akkor, a midőn a jognak egyik területén egy új intézmény lép életbe és ott rendezettebb viszonyok keletkeznek, a figye­lem az azzal rokon másik területre ÍH átcsap, keresi és kutatja, hogy a büntető jogszolgáltatás anyagi része is teljesen a közvélemény óhajának és a jogászközönség igényeinek és a tudomány felfogásának megfelelőleg, reformáltatott-e, vagy nem. Azt hiszem, hogy Barta Ödön t. képviselő­társam nem egészen merítette ki ezt a tárgyat akkor, a midőn a büntető törvényt különösen "azért tartotta megváltoztatandónak, illetve revideá­landónak, mert abban az indűványi bűncselek­mények, vagy az uzsora tekintetében volna módosí­tani való, én azt hiszem, és erre csak röviden térek reá, —mert a novella benyújtása alkalmával majd alkalmam lesz vele bővebben foglalkozni, — hogy a novella legfontosabb részének a bünte­tési rendszer reformájnak kell lennie. Az új rend­szer úgy a büntetési tételek, mint a szabadság­vesztési büntetésnemek minimumának leszállítása mellett a bíróságnak adjon nagyobb tért, hogy az anyagi igazságnak eleget téve, a bűntettet individualizálva torolhassa meg. Különösen H lopási bűncselekmények és a hatóság elleni erő­szaki bűncselekmények tekintetében van nagy visszásság. Mindezen, azt hiszem, a novella lesz hivatva javítani. Azzal a novellával kapcsolatban módjában lesz a t. miniszter úrnak azon nagy reformot is megvalósítani, a melyet már az egész czivilizált világon ismernek ; a feltételes elítélés nagy intézményét. A t. miniszter úrnak elődje, Szilágyi Dezső volt igazságügyminiszter 1892, Julius 18-án nyújtotta már be a novellát a büntető törvényhez. Azóta már közel egy évtized múlt el, és én figyelmeztettem a t. miniszter urat egy nagy igaz^ági elvre, hogy tudniilik mindazok, a kik 8 év óta oly bűncselekmény miatt büntet­tettek meg szigorúbban, mint az a novellában benne van foglalva, tehát mindazok a büntetése'*, a melyeket már a felébredt jogász-öntudat vagy igaz­ságtalanoknak, vagy alaptalanoknak, vagy túl­szigorúaknak tart, az ártatlanul való elítélés jel­legét viselik magukon. És épen azért, hogyha már annyira megerősödött az öntudatban valamely büntető intézkedés megváltoztatásának szüksége, hojry már azt a kormány törvényhozásilag is szabályozandónak tartja, akkor nem lehet této­vázni, mert minden késedelmezés az igazság rovására megy. A fiatal bűnösöknek roppant elszaporodása, a kriminalitás terén mutatkozó rettenetei és meg­döbbentő szaporulat, melyet a miniszter úr jelentésében foglalt statisztika mutat fel, azt bizonyítja, hogy ezen a téren nagy reformnak szüksége mutatkozik, a melynek megvalósítása a büntető novella számára van fentaríva. Én kímélni óhajtom a t. ház türelmét, és részletekbe bocsátkozni nem akarok ; az egész statisztikából

Next

/
Oldalképek
Tartalom