Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-557
557. országos illés 1900. tennie, a mit meggyőződése, tudása, közvetlenségben alapuló tapasztalata diktál neki, hanem in dubió vádolnia kell. Helyeselhető-e ez az igazság szempontjából, de helyeselhető-e a közmorál szempontjából ? Hát nem mérlegelendő e kérdésnél, hogy mily súlyos dolog az, valakinek csak egy óráig is vádlottnak lenni? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem mérlegelendő-e, hogy mily súlyos dolog valakinek egy váddal szemben védekeznie, ég még annak is kitéve lenni, hogy a biró azon vád alapján el is itéli. Megnyugvás, szatiszfakczió-e az, hogy később, talán egy hét múlva, vagy a hol pláne a postai közlekedés 3—4 napot vesz igénybe, egy hétnél hosszabb idő múlva is az ügyész a maga szerzett informácziói alapján a vádat vissza fogja vonni? És mi lesz, ha a vádat visszavonja? Uj tárgyalás, új eljárás. És mit fog ez okozni? Konfúziót, t. képviselőház, semmi egyebet. De mindenesetre az egyéni jogok sérelmére lesz ez az intézmény, ha így fog működni, és épen azért az ellen erről a helyről ünnepélyesen tiltakozom. (Helyeslés a tiaäsö baloldalon.) Csak mellékesen említem meg, a t. miniszter úr bizonyosan gondoskodni fog róla, kérem is, hogy gondoskodjék, hogy a függési viszony a vádhatóság ezen képviselője és a biró között mihamarabb megszüntettessék. Minden bíróságnál van szükség személyszaporításra, és ha egy járásbíróság nem bír meg egy aliigyészt, méltóztassék a járásbiráságok csoportosítása mellett járásbíróságoknál működei alügyészeket alkalmazni, a kik a vádat a maguk hatáskörében, felelősségük tudatában, az állandóságjellegével és saját felelősségükre képviselik, és méltóztassék a tárgyalási napokat az illető járásbíróságoknál úgy beosztani, hogy az ilyen ambuláns alügyész, a míg rendes alügyészek mindenütt alkalmazhatók nem lesznek, megjelenhessék a tárgyal ásó i és a vádat méltóan képviselhesse. Sürgettük és ezennel ismételten megsürgetem a föltételes elitélés mielőbbi megvalósítását. Micsoda összefüggésben van ez a büntető novellával? Az én nézetem szerint semminőben. Ha a büntető novella oly meghatározásokat fog szülni, — elég régen vajúdik már — a melyek szükségessé teszik, hogy a feltételes elitélés intézménye azon szakaszokheli valamely cselekményre szintén kiterjesztessék, ennek semmi akadálya sem lesz. De hogy azért, mert a büntető novella nem tud elkészülni, ne lehessen nekünk végrevalahára reczipiálnunk oly intézményt, melyet az egész müveit világ már a maga igazságszolgáltatása terén alkalmazott, ezt megérteni nem tudom. Epúgy nem tudom megérteni azt sem, hogy a polgári perrendtartás életbeléptetése mért áll oly szoros kapcsolatban, mint a minőbe azt a t. miniszter úr hozni igyekszik, magával a márczins 23-án, pénteken. J59 magánjog megalkotásával? Ha a perrendtartást életbe léptettük a sommás eljárás terén, — helyesen tette az igazságügyminiszter úr, hogy megszerezte előbb a tapasztalatokat — és ha a tapasztalatok azt bizonyították, hogy jó a törvény, hogy bevált, akkor miért kell fentartani csak egy óráig is a régit, mikor évek óta kész a javaslat, át is volt már dolgozva, s miért kell késni azzal, hogy a jogegység az egész perlekedés vonalán helyreállíttassák? En ezt nem tudom megérteni; ha a t. miniszter úr meg fogja magyarázni, szives köäzönettel fogom venni. Óhajtanám hallani, hogy az igen tisztelt miniszter úr, mint igazságügyminiszter, mint az alkotmány legfőbb őre, hivatott őre, a ki ezen működésében nem engedheti magát semmi néven nevezendő politikai tekintetek által befolyásoltatni, milyen nézetben van közjogunk jelenlegi helyzetéről. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de sajnosán tapasztaljuk és tapasztaltuk a közelmúltban, fájdalom, igen gyakran, hogy a eklatánsabb kérdéseknél is az igazságügyminiszter úrnak ez irányú nézeteit a politika befolyásolja. Én ezt károsnak tartom és kérem az igen tisztelt igazságügyminiszter urat, kinek jogászi tekintélyét az egész ország, sőt a külföld is nagyra becsüli, a ki iránt ebben a tekintetben tiszteletünk osztatlan, méltóztassék ezen befolyás alól magát emanczipálni és feladatául tűzni azt, a mit elődei gyakran tűztek, hogy közjogi kontroverziák alkalmával a maga szavának egész súlyával álljon be a vitába és döntse el azt úgy, mint az igazság, a törvény és az ország közjoga követeli. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Aktuális kérdésnek tartom, hogy felvessük, hogy a t. minszter úr milyen állást foglal el a kartellekkel szemben ? Felvetem ezt a kérdést azért, mert az 1879 : XL. törvény czikknek van egy analóg intézkedése, a mely az ilyen irányú üzelmeket, melyek a kartellekbe igen gyakran megnyilatkoznak büntetőjogi szánkczió alá helyezi. A ki az árlejtésen, az árverésen az eredményt összebeszélés alapján meghiusítja, büntetéssel sújtattatik, — ha nem kartellista, — ha kartellista, akkor megdicsérik. Azt hiszem, hogy az igazságügyminiszter ár egészen elfogulatlanul, és mint jogász nyilatkozhatik, s nekem s mindazoknak, kik ez irányban aggodalommal vannak eltelve, elég lesz, megnyugvásul fog szolgálni, ha a kormányzattól ez irányban orvoslást azonnal nem is kapnak, az, ha Magyarorország igazságügyminisztere jogászi álláspontját ebben a kérdésben nyiltan meg fogja jelölni. Sürgősnek tartom, s nem tudom megérteni, miért késik az éji homályban a tisztességtelen verseny ellen megalkotandó törvény. Plósz Sándor igazságügy miniszter: Meg kell előbb csinálni!
