Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-557

557. országos ülés 1900. márezius 23-án, pénteken. 157 miniszter úrnak a budapesti ügyvédi kamara, mint elég tekintélyes testületnek, erre vonatkozó álláspontját, mely azt mondja; »Magyarország Ausztriával szemben sok tekintetben a provinczia szerepére van kárhoztatva.« Független testület ez, melyre nem lehet azt mondani, hogy ellenzéki álláspontból birál. Tagjai a közügyek megbirálásánál felülemelkednek a pártszempontokon, és ha Magyarország ügyvédi kamarái közt nem csak számban, de súlyban is a legnagyobb tekintélyű kamara azt vágja a kormányzat szemébe, hogy az ő kormányzata alatt Magyarország Ausztriával szemben igazságszolgáltatási téren sok tekintetben provinczia, akkor ennél erősebb birálatot a t. kormány nem várhat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sietnie kell, hogy ezt az megszégyenítő állapotot megszüntesse. Én ezt azért hoztam most fel, mert maga t. miniszter úr múlt évi áprilisi beszédébén azt mondta: »Formailag megvan a recziproezítás« — saját szavai — »csak matérialiter nincs meg, de gondolkozom rajta, hogy ez megszüntettessék.« Tiszteletteljesen kérem a t. miniszter urat, méltóztassék minket megnyugtatni arra nézve, méltóztatott-e már gondolkozni... (Zaj! a jobboldalon. Halljuk! Bálijuk! a szélső baloldalon.) Komjáthy Béla: Épígy fogjuk meghallgatni az önök szónokait! Barta Ödön: Nem kételkedem, hogy a t. miniszter úr gondolkodott erről a kérdésről, a mint a miniszter úr biztató mozdulatából is látom, és igen fogok örvendeni, ha abba a kellemes helyzetbe fog hozni, hogy őt ezen a téren elért sikereiért megéljenezhetem, és ha meg fogja ismertetni, hogy gondoskodásának eredményeként a recziproczitás terén mit fogunk tapasztalhatni. A t. miniszter úr múlt évi programmjából egyet kihagyott, de egy kis biztatásra később reflektált rá. Megengedi a t. miniszter úr, hogy én ezzel a kérdéssel ismét kellemetlenkedjem (Halljuk! Halljuk!) Azt kérdem a t. miniszter úrtól, hogy az állam az államban megegyezik-e az ő igazságérzetével? Én azt hiszem, hogy nem. És mert azt hiszem, hogy nem, azt kérdem, nem fog-e ő sem, mint t. elődei, módot találni arra, hogy a katonák felett a hazai törvények szerinti ítélkezés Magyarország szuverenitása számára biztosíttassék ? (fyaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Nem kérdem, hogy miben áll a katonai büntető törvénykönyv megalkotása, mert tudom, egy öreg referense volt ennek a szerencsétlen javaslatnak és ez a referens meghalt, és most keresnek új referenst; de szégyennek tartom, hogy ezen büntetőtörvénykönyvet nem az igazságügyi minisztériumban dolgozzák ki, hanem csak biztató kijelentést kaptunk a t. miniszter úrtól arra nézve, hogy azt át fogják küldeni hozzá és ő is hozzá fog szólni. T. képviselőház! Ha bizonyos kivételes elbánás alá tartoznak bizonyos egyének Magyarországon, akkor azokat a kivételes rendelkezéseket is csak Magyarország igazságügyminiszterének kell megállapítania. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én nem ismerek olyan hatalmat, amelynek joga volna egy testület tagjainak büntetőjogi ezankczió alá tartozó cselekményeit Magyarország igazságügyi intézményeivel ellentétben elbírálni és azokkal ellenkező eljárás alá helyezni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ha van ilyen testület, akkor az Magyarország szuverenitásának sérelmére lehet csak, és ennek az állapotnak megszüntetése a t. miniszter úrnak kötelessége. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A múlt esztendőben igen szellemesen említette egyik ellenzéki szónokunk, — ha jól emlékszem, Győry Elek t. képviselőtársam, — hogy a közszabadságnak Magyarországon három hivatott garancziája és Őre lenne: a Sajtó, a bíró és az ügyvéd. A birák és ügyvédek szempontjából nézetemet elmondtam. A sajtó szempontjából csak egész röviden fogok nyilatkozni. (Hall juk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy a t. miniszter úr, illetőleg az igazságügyi kormány a ház határozatával van utasítva, hogy a sajtótörvényre vonatkozó részletes javaslatot minél előbb készítse el és terjeszsze be. Én tisztelettel kérem a t, igazságügyminiszter urat, okulva a tapasztalatokon, azon a jóakaraton, a mely a sajtószabad ság kérdésében a közel múltban megnyilatkozott, és okulva azon, hogy a t. miniszter úr ugyanazon az állásponton áll a sajtószabadság kérdésében, a melyet mi a múlt években annyira ostromoltunk, mert ő egyetlen nyilatkozatával sem árulja el, hogy a sajtószabadság korlátozását czélzó intézkedéseket vissza akarná vonni: tisztelettel kérem őt, kérj3 meg a házat, hogy oldja fel az igazságügyi kormányt ezen kötelessége alól, és ne méltóztassék a sajtótörvény revíziójára vonatkozó javaslatát ide beterjeszteni, hanem maradjon meg a sajtószabadság legalább azon megnyirbált állapotában, a melybe a legközelebbi múlt alkotásai hozták. Míg a szellem ilyen marad, nem szabad óhajtanunk a sajtótörvény terén újabb törvény megalkotását. Ez az én egyéni nézetem és nem a párté. Komjáthy Béla: De mi elfogadjuk! (Úgy van ! a szélső ^baloldalon.) Barta Ödön: Lehetetlenség, t. képviselőház, a jelenlegi közvéleménynek legkedvenczebb tbémájával legalább pár szóban nem foglalkoznom ; ez a bűnvádi perrendtartás és annak életbeléptetése. Már az előttem szólott szónokok is érintették ezt; pár szóval én is meg fogom tenni