Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-556

556. orsaágos ülés 1900. márezins 22-en, csütörtökön. 147 teendőket az egész törvényszék területén ; legalább a fontosabb törvényszéki bonczolatokat és megfigyeléseket. Mert hiszen a bonczolások legnagyobb részét, jelenleg — mely a legfontosabb része a törvényszéki orvosi teendőknek — tiszti, községi és járási orvosok végzik. Már pedig az tagadhatlan, hogy a bűntett megtorlásának úgyszólván alapját képezi épen a bonczolás és a bonczjegyzó'könyv körültekintő felvétele. Ha ez hézagosan vétetik fel, vagy ha a bonczolónak nincs meg a kellő rutinja és gyakorlata a bonczolásban, a mi nem is kivánható meg egy gyakorló orvostól, a ki egy negyedévben talán csak egyszer jut bonczoláshoz, a mi természetes is, ez okozza azután azt, hogy minduntalan Htjuk, hogy ismételt bonczolások válnak szükségessé; a bonczjegyzó'könyv hiányos felvétele folytán látjuk, hogy egymásután érkeznek a bonczolási jegyzőkönyvek felülbirálatra az igazságügyi orvosi tanácshoz, már pedig azt mindenki tudja, hogy az igazságügyi orvosi tanács már csak a hiányokat és hibákat tudja konstatálni, de azt már nem tudja megállapítani, hogy abban az esetben mi volt a Talódi tényállás, s így a biró nélkülözi intézkedésében a biztos alapot. Nagy fontosságot kell tulajdonítani tehát ennek a kérdésnek épen a bűntett kiderítése szempontjából, de az ügymenet gyorsabb kezelése szempontjából is, hogy egy ügy épen a hiányos bonczjegyzó'könyv miatt ne húzódjék hónapokig el, holott, ha az első felvétel korrekt volna, igen gyorsan lebonyolítást nyerhetne. így tehát az, a miért tulajdonképen a törvényszéki orvosi vizsgát felállították, nincs effektuálva, mert épúgy történik minden, mint azelőtt. Nem is az a fődolog, hogy a törvényszéki orvos még egy okmánynyal legyen ellátva az orvosi diplomán kívül, hanem az a fő, hogy az igazságszolgáltatásnak gyakorlott egyének, szakemberek álljanak rendelkezésére. Ezt a czélt csak úgy érheti el az igazságügyi kormány, ha maga képez, vagy képeztet azzá, azáltal, hogy ha a kinevezett törvényszéki orvosoknak módot is nyújt tapasztalatok szerzésére, mit esak úgy ér el, ha a kinevezett törvényszéki orvosokat bizza meg, nemcsak a központban, a hol a törvényszék székhelye van, hanem a törvényszék egész területén, fontosabb törvényszéki orvosi teendők végzésére, miáltal bő tapasztalatok birtokába j áthatnak és igazi szakember fog az igazságszolgáltatásnak rendelkezésére állni. Vagy van egy másik megoldás, ba az egyetemi törvényszéki intézethez orvosokat kellő ösztöndíjjal gyakorlatra küld fel. De ehhez az is kell, hogy a törvényszéki orvosok kellő dotáezióban részesüljenek, ne legyen az az állás sinecura, hanem igenis, tessék az orvosi ténykedést, mely az igazságszolgáltatásban annyira fontos, a kor igényeinek megfelelően díjazni és jutalmazni, nem pedig azt megtűrni, hogy most is 20—25 év előtt kiszabott díjtételek szerepeljenek. Ma egy bonczolásért öt forint jár, vagy ha a hulla rothadt, hét forint; ez a díjazás nem felel meg a mai kor követelményeinek, a mikor oly drága a pálya végzése és drága a megélhetés, mikor a társadalom oly Hagy kötelezettségeket ró az orvosra lépten-nyomon. Már pedig ha ez így van, a mint van tényleg, akkor tessék az orvost állásához méltón díjazni, nem pedig alamizsnát osztogatni. A felhozottak eléggé igazolják, hogy a törvényszéki orvosi vizsga a jelen alakjában tarthatatlan, mikor egy egész új szigorlat jellegével bir, s a ezé! vele elérve még sincs, s csak arra való, hogy az orvosi gradust megszégyenítse, s hogy az orvosoknak felesleges költekezést okozzon Budapesten való tartózkodás és kurzusok drága pénzen való vételével. Bízom a t. miniszter űr igazságszeretetében, hogy fontolóra veszi a mondottakat, melyet az ország orvosainak 90°/o-a aláirt, és ezen tarthatatlan állapotokon segíteni fog, annál is inkább, mert tudom, hogy a közoktatásügyi kormány nem zárkózik el ez elől, valamint a belügyi sem, és így feltétlenül kívánatos, hogy a két vizsga, tekintettel a most megalkotott új orvosi vizsgára, vagy töröltessék, vagy legrosszabb esetben egybeolvasztassék, és csak azon tárgyak vétessenek fel, a melyeknek felvétele megindokolható. Részemről ugyan legjobban szeretném ezen két vizsgát eltörölni, mert ezekből a tantárgyakból a szigorlaton úgyis vizsgát tesz a szigorló. A törvényszéki orvosok díjazására vonatkozólag megjegyzem, hogy az ezelőtt két évvel a törvényszéki orvosok által elnöklésemmel megtartott kongresszuson, a törvényszéki orvosok jogos sérelmei, az igazságszolgáltatás érdekében is, memorandumban felsorolva lettek, s a kormánynak küldöttségileg átnyújtva, melyre a mai napig válasz nem érkezett. Kérem tehát most az igazságügymini-zter urat, méltóztassék ezen irattárba helyezett memorandumot elővenni és a mi abban a jogos és igazságos elbánásnak megfelel, méltóztassék azt a törvényszéki orvosok érdekében érvényesíteni. Még egyre vagyok bátor felhívni a t. igazságügyininiszter úr figyelmét, és ez a fegyházorvosok ügye. Az egész orvosi kar méltán el van kedvtelenedve, hogy az ő méltányos követeléseik soha és sehol meghallgatásra nem találnak. Ez az oka, hogy oly kevesen mentiek már az orvosi pályára, úgyannyira, hogy határozottan veszélynek néz eléje közegészségügyünk a nagy orvosi hiány miatt; másrészt ez az oka annak, hogy az orvosi pályára nem megy az az anyaga az ifjúságnak, a melyet ezen pálya fontossága megkíván, mert sehol az orvosok meg19*