Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-556
142 556. országos ülés 1900. márczlns 22-én, csütörtökön. így történik, hogy a leghelyesebb czélzattal megalkotott törvény az ország különleges viszonyai folytán valójában csak papíron maradt és nem bír az életbe átmenni. Törvényalkotásunk egyik lényeges hiányának egyáltalán azt tartom, hogy nálunk a törvényjavaslatok előkészítése szűk mederben indái meg, s hogy azok jobbára jogbölcseleti alapon alkottatnak, olykor a nélkül, hogy kellő szub tilitással mérlegekéinek az, vájjon a létesíttetni szándékolt reformok összhangzásban vannak-e a nép történelmi jogfejlődésével, mert a mi például úgy a kodifikáczió, mint a törvénykezés terén a franczia, vagy német géniusz irányának megfelel, nem kell, hogy a magyar nemzeti géniusznak is okvetlenül megfeleljen. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az úgynevezett történelmi fejlődés igen fontos körülmény, mely büntetlenül félre nem lökhető. Hiszen a népek lelkülete, fölfogása, köztudata mindenütt más, de épen ezek alkotják meg egyéniségét, nemzeti individualitását. T. ház! Áttérve a bírói és ügyészi szervezetre, teljes készséggel elismerem, hogy az minden tekintetben igen jónak és üdvösnek bizonyult s kiegészítést talán csak annyiban igényelne, hogy az előléptetési viszonyok igazságos alapelveken nyugvó szolgálati pragmatika útján szabályoztassanak; a magasabb fizetési fokozatba való előléptetések pedig a törvény világos rendelkezéséhez képest mindenkor sorrend szerint foganatosíttassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen szervezet egyik lényeges követelményének különösen azt tartom, hogy a joggyakornokok és aljegyzők gyakorlati kiképzésére vonatkozólag kiadott igazságügy miniszteri rendelet egész terjedelmében és betűszerinti értelmében szigorúan végrehajtassék, mert felette kívánatos, hogy az úgynevezett előkészítő szolgálat az igazságügy minden ágára és minden egyes ügyszakra kiterjedő alapos kiképzést foglaljon magában. (Helyeslés jobbról.) Az egyoldalú kiképzés elkerülése czéljából ezen rendeletet még oly irányban vélném kibővítendőnek, hogy a királyi törvényszéki jegyzők egyes bíróságoknál is, míg a járásbíróság! albirák a társas bíróságoknál s viszont a törvényszéki albirák felváltva a járásbíróságoknál is, nyerjenek bizonyos ideig alkalmaztatást. Az ügyvédi gyakorlat szempontjából csak puszta idea gyanánt, azt a kérdést bátorkodom felvetni, vájjon nem találná-e például czélszerünek az igen tisztelt igazságügy miniszter úr az angol »barrister-Bollieitator« s ennek megfelelő franczia »avocat avoué« intézményének hazai jogrendszerünkbe leeudő beillesztését, meri nézetem szerint ezen újítás közviszonyainkkal nem ellenkeznék s az ügyvédi kar tekintélyének emeléséhez lényegesen hozzájárulna. Hozzájárulna pedig azért, mert azáltal, hogy az ügyvédek csupán a per előkészítésével, az anyagnak összehordásával lennének megbízva, míg a jogtanácsosok kizárólag a nyilvános tárgyalásokon szerepelnének, ez utóbbiak tekintélye úgy a bíróság, mint a felek szemében jelentékenyen emelkednék. A jogtanácsosok állása elsősorban és kiválóan bizalmi állás lévén, azokhoz a szegényebb sorsú felek ingyen tanácsért fordulhatnának, miáltal a felek sok felesleges költségtől és még több meddő perlekedéstől megkíméltetnének. Az ügyvédi proletariátus terjedésének meggátlását pedig az ezen intézmény kapcsában meghonosítandó »numerus clausus«-sal vélném elérhetőnek. Polónyi Géza: Akkor minden ügyvéd milliomos lesz ! (Derültség.) Janits Imre: T. képviselőház! In theória teljesen osztozom azok fölfogásában, a kik az ez évi január 1-én életbe lépett 1896: XXXIII. törvényczikkel megalkotott bűnvádi perrendtartást a jogállam rendjét konszolidáló, korszakos törvénymunkának deklarálják. És mert e törvény a vádelv helyes kombináczióján, a közvetlenségen és szóbeliségen, a nyilvánosságon, a bizonyítékok szabad mérlegelésén, a védelem szabadságán, és azon az aggódó igyekezeten épült, hogy az ártatlan embernek elítélése eleve kizárva legyen; hiszem, bár jósolni nehéz, hogy az új rend a kezdet nehézségeinek leküzdése, valamint a büntető törvénykönyv alapos átdolgozása után, teljesen megnyugtató eredményekre fog vezetni. (Ügy van! jobbról.) Az eddigi tapasztalatok legalább azt mutatják, hogy az új eljárás az egész vonalon, zavaroknak és tévelygéseknek vált forrásává, s minthogy komplikált szerkezeténél, a felebbezési és felfolyamodási jognak törvényileg biztosított széles terjedelmű alkalmazhatóságánál fogva, az ügymenetre előreláthatólag bénító hatással lesz; szinte bizonyosra vehető, hogy az esküdtbirósági intézmény csak akkor fog egészséges irányban fuukcziónálhatni, ha annak keretébe majdan belefoglaltatnak mindazon módosító rendelkezések, melyek a gyakorlati téren szerzett tapasztalatokból leszűrt tanúiságokra lesznek visszavezethetők. Egyébként magáról az esküdtbirósági intézményről általánosságban az a vélemény — és itt tisztán a gyakorlati szempontokat s a felvidék sajátszerű nemzetiségi, társadalmi és közviszonyait veszem zsinórmértékül, — hogy a
