Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-556
556. orsiágos ülés 1900. márczius 22-eu, csütSrtSkSu. | gg Ezzel, t. ház, a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetése megszavaztatott. (Éljenzés,) T. ház! Hátra van még a határozathozatal azon két jelentés fölött, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter terjesztett a képviselőház elé. Ezek elseje (írom. 800) vonatkozik a tanítói nyugdíj- és gyámalap 1898. évi állapotáról, valamint az 1894 : XXVII. törvényczikk alapján létesített országos nyugdíj- és gyámintézet 1898. évi állapotáról. Tudomásul veszi-e ezeket a ház a pénzügyi bizottság javaslata értelmében? (Igen!) Kijelentem, hogy a ház ezeket tudomásul veszi. A másik jelentése (írom. 785.800) a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak vonatkozik a szépművészeti múzeumra. Kérdem, tudomásul veszi-e a ház a jelentést a pénzügyi bizottság javaslata szerint? (Igen !) Kijelentem, hogy a ház a jelentést tudomásul veszi. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök S T. ház! Az ülést folytatjuk. Áttérünk napirend szerint az igazságügyi tárcza folyó évi költségvetésének (írom. 781) tárgyalására. Molnár Antal jegyző (olvassa) : Központi igazgatás. Rendes kiadások, XXI. fejezet, 1. czím. Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások, XI. fejezet, 1. czím. Beruházások VII. fejezet, 1. czím. Rendes bevételek, VII. fejezet, 1. czím. Rendkívüli bevételek, IV. fejezet, 1, czím. Kiadás. Rendes kiadások. Személyi járandóságok 415.289 korona. Elnök: Az előadó úr kíván szólani. (Rohonyi Gyula előadó: T. ház! Midőn a pénzügyi bizottság megbízásából kötelességemhez híven, néhány szóban röviden ismertetem és elfogadásra ajánlom az igazságügyi költségvetést, igérem, hogy a ház megcsappant figyelmére tekintette] leszek. Ha a folyó évi igazságügyi költségvetést összehasonlítjuk az elmúlt év költségvetésével, különösen a költségvetés kiadási tételét, azt tapasztaljuk, hogy a folyó évre előirányzott költségvetés körülbelül hárommillió koronányi emelkedést mutat a tavalyi költségvetéssel szemben. Ez a hárommillió koronányi emelkedés elsősorban a kiadásokban mutatkozó 2,800.000 korona emelkedésre, aztán pedig a bevételekben mutatkozó 200.000 koronányi apadásra esik, úgy, hogy kerekszámban kifejezve, a tényleges emelkedés a tavalyi költségvetéssel szemben mintegy hárommillió koronát képvisel. Ha most ennek az emelkedésnek az okait vizsgáljuk, azt fogjuk tapasztalni, hogy három főokra vezethető vissza ezen emelkedés. Az első oka az emelkedésnek az 1893 : IV. törvényczikk nek fokozatos végrehajtása, a mely a folyó év költségvetésével aztán teljesen be is lesz fejezve. Az emelkedésnek második oka a bűnvádi perrendtartás és az esküdtbirósági intézmény életbeléptetése. Visontai Soma közbeszóló képviselőtársamnak szólva, ez a jelzés könnyebben lesz megérthető. A bűnvádi perrendtartás, mint méltóztatik tudni, az 1900. évi január 1-én már tényleg életbe is lépett; hanem ennek életbelépése következtében szükség volt oly intézmények felállítására, amelyek kétségenkivűl mélyebb nyomokat hagytak az igazságügyi költségvetésnek kiadási tételei közt. Ilyen például a koronaügyészség, mely már az 1871-iki törvényben szerveztetett, de felállítva tényleg nem lett. Felállítandó volt azonkivú'l hat főügyészség olyképen, hogy már most minden királyi ítélőtábla mellett fungál egy főügyészség. De szaporítandó volt az ügyészségeknél is az alügyészek létszáma, különös tekintettel nemcsak a bűnvádi perrendtartásra, de arra való tekintettel is, hogy a szervezés óta az ügyészségi személyzet létszáma emelve nem volt. Végre a bűnvádi perrendtartás életbeléptetésének kétségtelen következménye volt a birúsáerokra nézve is a szükségessé vált személyszaporítás. Mint költségvetésünkből látható, 20 biró, 20 albiró félévi, 35 aljegyző egészévi, 35 aljegyző félévi illetménye, 5 telekköayvvezető egészévi illetménye volt a költségvetésbe fölveendő, és ezzel kapcsolatban a kezelési és segédszemél) T zeti létszám is emelendő volt. Ha az 1900. évi január 1-éu életbeléptetett bűnvádi perrendtartásnak és esküdtbirósági intézménynek a hatását az életre mérlegelni akarnók, talán nem jutnánk kellően megnyugtató eredményre. Egyet azonban konstatálhatok, hogy az a kiváló fontosságú reform minden zavar, minden zökkenés nélkül lépett életbe, talán simábban, mint a hogy azt magunk is hittük volna, és annak hatása a jövőben kétségtelenül az lesz, hogy büntető igazságszolgáltatásunkat gyorsabbá, tökéletesebbé, alaposabbá, ha talán nem is olcsóbbá fogja tenni. Ha már most a t. igazságügyminiszter úr által kétségen kivííl kifejtendő programmjában nyomát fogjuk találni annak, a mi iránt kellőleg tájékozva vagyunk úgy is a hírlapokból, hogy ott a törvényelőkészítés terén élénk mozgalom és tevékenység folyik, hogy ott a szervezésnek még egyes befejezetlen kérdéseiben a folytonos intézkedésekre és rendeletek kibocsájtására van szükség s e rendeletek ki is adatnak, úgy nem akarván elébe vágni a t. igazságügyminiszter úr által adandó programmnak, mégis engedje meg a t. ház, hogy három körülményre becses figyelmét felhívjam. Az első körülmény az, a mi különben a pénzügyi bizottság tagjai
