Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.

Ülésnapok - 1896-556

1S2 556. országos ülés 1900. márczius 22-én, csütörtökön. most. micsoda védelmet keresett az igen tisztelt miniszterelnök úr? Először is az 1867: XII. törvényczikkel szemben azt az állást foglalta el, hogy az itteni quótabizottság és az osztrák részről megválasztott quótabizottság nem egyformán bírálandó el, mert az itteni deputáczió a maga munkáját beadván, a ház azt tárgyalta, az osztrák deputáczió munkálatait pedig az ottani Reichsrath nem tárgyalta. Azt hiszem, t. miniszterelnök úr, hogy sokat lehet beszélni az életben, hanem a logikával alkudni nem lehet. Ha igaz volna, a mit a t. miniszterelnök úr felvetett, akkor az 1867: XII. törvényczikknek az az intézkedése, hogy bizonyos körülmények közt ő Felsége határoz a quótakérdésben, egyáltalában értelmetlen volna. Mi a feladata úgy az itteni, mint az osztrák törvények szerint a quótadeputácziónak? Áz, hogy egymással tanácskozva, mindegyik bizottság a maga indokolt véleményét előadva, ennek alapján, vagy megállapodás útján egyformán, vagy az illető kormány befolyásával egy javaslatot terjeszszen ki-ki a maga parlamentje elé. És mire van felvéve, hogy a Felség határoz? Ana az esetre, ha ezen előfeltételek be nem tarthatók, vagy egyezkedés a két ház közt létre nem jön, A melyik perczben tehát a Felség a törvény által biztosított jogával élt, a bizottságok mandátuma lejárt úgy itt, mint ott. De a miniszterelnök úr maga is érezvén, hogy így nem tudja kimagyarázni a régebben választott osztrák quótabizottság esetleges jogkörét, azt mondja, hogy majd meglátjuk, hogy az osztrák quótabizottság kompetensnek fogja-e magát tarani a tárgyalásra: igen, vagy nem. Ettől teszi függővé azt, hogy az általunk megválasztandó quótabizottság tárgyaljon-e azon bizottsággal igen, vagy nem? Én ugyan tartom azt, hogy mi egyáltalában véve nem tíírnők, hogy a mi alkotmányos életünkbe más országok beleszóljanak, mi sem akarunk más országok alkotmányos életébe bele szólni, de azt még sem fogadom el, sőt határozottan tiltakozom az ellen, hogy az osztrák Reichsrath által kiküldött quótabizottság szabjon ennek az országnak törvényt, és annak elhatározása idomítsa a quótabizottság tárgyalásaiban való részvételt, vagy annak visszautasítását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi a törvény végrehajtása elibe akadályokat gördíteni nem akarunk, és ha a t. miniszterelnök úr most feláll, és kijelenti azt, hogy tegnapi ama kijelentése, hogy esetlegesen azon bizottsággal, mely Ausztriában megválasztatott, kell a kiküldendő bizottságnak tárgyalni, csak olyan lapsus volt, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Eszem ben se volt azt mondani! KomjáthyBéia í . .. akkor azt fogjuk mondani: Mi ugyan nem vagyunk a közös ügyek mellett, azonban a quótabizottság megválasztása elé akadályokat nem gördítünk, fía pedig a t. miniszterelnök úr ezt nem akarja elismerni, hanem fentartja ezt az állítását, akkor nemcsak ennek a pártnak, de az egész parlamentnek kötelessége a quótabizottság megválasztását megtagadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De a t. miniszterelnök úr, a mint az előbb mondtam, bizonyára komolyan gondolkozott, midőn nyilatkozatát megtette. Most már nézzük, miért kellettenől az országot felvilágosítani? Minthogy az igen tisztelt miniszterelnök úr a Reichsrathtal nem tanácskozhatott, hanem csakis az osztrák kormánynyal, világosan látszik, hogy mikor ő ezt bejelentette, ebben az osztrák kormánynak azon kijelentése nyilvánul meg, hogy »mi nem vagyunk képesek a mi parlamentünkkel megválasztani a quótabizottságot«. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Azt mondta az osztrák kormány a magyarkormánynak, keressetek egy fogást, mint a minőt nagyon sokszor kerestetek és találtatok is, hogy az 1867 : XII. törvényczikk, bár a mi parlamentünk nem mfíködik, mégis végrehajtó legyen. Nem kiesd dolog ez, nem formalitás ez. Vagy talán az is formalitás, hogy kikötötték 1867-beu az osztrák alkotmányosság teljes voltát? Vájjon közönyös-e előttünk, hogy ottan mikép fungál az alkotmány? Hiszen ha ez is csak formalitás, akkor az 1867 : XII törvényczikk elfogadásánál ezt a nemzetet félrevezették ; mert csak így tudták ezzel a nemzettel, nem az egészszel, csak egy részével elfogadtatni. De mégis ennek a kis vitának egy haszna is lett, mert a t. miniszterelnök úr kitanította t. barátomat, Kossuth Ferenczet, hogy a quóta nem közösügy,. . . Széll Kálmán miniszterelnök: A megállapítása! KomjáthyBéia:... mert nagyon szépen kifejtette, hogy minden országgyűlés azt maga állapítja meg, mikép vesz benne részt. Lehet, hogy ez így van, de megvallom, előttem új és meglepő volt, mert ép ellenkezőleg, nagyon is kötve van a kezünk és csak a közösen megállapított törvényjavaslat elfogadása esetén nem áll be ő Felségének az a joga, hogy a quótakérdésben saját belátása szerint véghatározatot hozzon. Olay Lajos: Halljuk! az igazságügyminisztert ! Komjáthy Béla: T. ház! Mindezek, amiket itt röviden dióhéjban előadtam, fényesen bizonyítják azt, hogy Ausztriában nincs kilátás és nincs biztosíték arra nézve, hogy az alkotmányosság rendesen funkcziónálva, a törvénynek is eleget téve, a quótabizottságot meg tudják választani. Minthogy pedig Magyarország törvényei szerint az összes vonalon a közösügyek terén csak akkor intézkedhetünk és csak akkor van jogunk