Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-556
120 556. országos Bl<5s 19Ö0. márczlus 22-én, csütSrtSkSn. ne échauffirozzuk magunkat, a melyért magunkat échauffiroznunk nem kell. Megmondom, hogy miért. Ha nz volna a czélzat, a mit a t. képviselő urak imputálnak, hogy ott a Reichsrath önrendelkezésének szabadságában korlátoztassék, vagy kijátszassék, akkor érteném; de nézzék, t. képviselő urak, hiszen a delegácziót a Reichsrath megválasztotta minden akadály nélkül, pedig a delegáczió összeülésének a határideje nem olyan közeli, mint a depntáczióké, mert az akár őszszel is ülésezhetik, mégis a kormány felhivta a Reichsrathot annak megválasztására és a Reichsrath megválasztotta. Bátkay László: Annál inkább! Széll Kálmán miniszterelnök: Annál inkább bizonyít ez a mellett, hogy a kormány nem akarja ott a Reichsrathot kijátszani, mert azzal a fáradsággal épűgy megválaszthatta volna a qnótadeputácziót, mint a delegácziót. De tovább megyek, és lássák a t. képviselő urak, milyen szigorúan magyarázom én az alkotmányos elvet még odaát is. Ha abban a nézetben lesz az a quótadeputáczió, vagy abban a nézetben lesznek a Reichsrath körei és általában az osztrák alkotmányos faktorok, hogy az ottani quótadeputáezió nem bir már mandátumai, — a mivel a t. képviselő urak az ő fejüket törve már tisztába jutottak, — akkor nem fog az a deputáczió összeülni és meg fogjuk a Reichsrathot várni és ez meg fogja választani az új qnótadeputácziót. Én kijelentem határozottan, hogy mihelyt az a quótadeputáczió magát inkompetensnek tartja, vagy a hol minden faktor együtt van, a Reichsrath, vagy a kormány a quótadeputácziót inkompetensnek tartja, akkor nem fognak a deputácziók összeülni. Egy különbség a két quótadeputáczió között mégis van. És ez az, hogy a mienk beadta a maga jelentését, és azt itt tárgyaltuk és a képviselőház heteken át tanácskozott felette; odaát pedig nem tárgyalták a jelentést, beadatott ugyan, de a bizottságnál maradt, és a ház nem tárgyalta. Tehát, ha az lesz odaát az illetékes alkotmányos faktoroknak a felfogása, mint előbb mondtam, hogy a quútadeputáczió nem kompetens, a mi bizottságunk nem fog azzal a bizottsággal tárgyalni. De azt a tant, a mit fel méltóztatott állítani, így nem fogadhatom el. Mert Kossuth Ferencz t. képviselőtársam azt mondja, hogy a döntéssel megszűnt a quótadeputáczió. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) A döntéssel, (ügy van! Úgy van! a szélső báloldalon. Zaj.) Kérem, tessék csak meghallgatni megfogom mindjárt mondani, mit értek alatta. A döntéssel megszűnt azon egyezkedésnek egész tartalma és maga az egyezkedés megszűnt teljesen, mely a kettő között létrejött; de valamint ez a képviselőház azt mondhatta volna, úgy a másik, az osztrák félnek a Reichsrathja is azt mondhatná, hogy én kiküldőm a régi deputácziót egy újabb határozattal, akkor igenis az a deputáezió ezen mandátum alapján tárgyalhat. (Úgy van! Úgy van! johbfélM. Mozgás a szélső baloldalon.) A dolog igen egyszerű. A törvény azt mondja, hogy szemben áll egymással két állam, és küldöttségek útján tárgyal. Mi kiküldjük a magunkét, az osztrák kiküldi a maga küldöttségét. Hogyha az nem tartja magát kompetensnek, mással fog felcseréltetni. Ha magát kompetensnek tartja, vagy az ottani körök kompetensnek tartják, akkor az a régi marad a Reichsrathnak a kiküldöttsége. Mert a t. képviselő úr nem jól disztingvál. Azt mondja, hogy a quóta megállapítása közösügy. Én azt akarom bizonyítani, hogy én szigorúabb vagyok a közjogi felfogások magyarázásában, mint a t. képviselő úr, mert azt mondom, hogy a quóta megállapítása nem közösügy. A quóta megállapítása a közösügyi költségek megállapításának a kérdése, de azt a két állam önálló egyezkedéssel, függetlenül egymástól állapítja meg egymással. Ez sehogysem közösügy. Mert valamint mi kiküldjük a bizottságot függetlenül és ők nem avatkozhatnak bele abba, hogy miképen küldjük ki a mi bizottságunkat, úgy ők is függetlenül küldik ki a maguk bizottságát és mi nem szólhatunk bele a kiküldés módjába. Ők ki fogják küldeni a maguk törvényes felfogása szerint. Ha az a bizottság az ottani törvényes felfogás szerint törvényes lesz, szóba állunk vele, hanem lesz törvényes, nem állunk szóba vele. így a törvényes állásnak minden sérelme nélkül lehet ezt a kérdést megoldani. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) /Komjáthy Béla: T. ház! Midőn 1867-ben az éifTelfogásom és ennek a pártnak felfogása szerint is a kishitűségbe és küzdelembe belefáradt nemzet az 1867: XII. törvényczikkefc megalkotta, illetve elfogadta az a párt, mely azon alkotásnak élén állott, azzal igyekezett az aggályokat, melyek a másik oldalon fel voltak keltve, csillapítani, azzal igyekezett a nemzetet reá venni arra, hogy bele nyugrodjék, hogy a mi helyzetünk ezen törvény végrehajtásával sokkal helyesebb lesz, mint eddig volt. Eddig, — mint mondták, — a felség maga határozott, ezentúl pedig teljes garancziát fogunk kapni abban, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy Ausztriának teljes alkotmánya lesz. Az egész 1867: törvényczikken keresztül vonul az a felfogás, hogy mi a közösügyeket és a közösen érdeklő ügyeket csakis az alkotmányos Ausztriával tárgyalhatjuk és határozhatjuk el, tehát csak akkor és addig, a míg ott az alkotmányosság teljes funkczióban van. Mi az 1867: XII. törvényczikknek nem vagyunk barátai, de mindaddig, a