Képviselőházi napló, 1896. XXVIII. kötet • 1900. márczius 19–április 26.
Ülésnapok - 1896-555
94 555 « országos illés 1900. ményt foglalkoztatja. (Halljuk! Halljuk!) A polgári iskolák 1868 óta, a mióta tudniillik a népoktatási törvény meghozatott, nagyon kinőttek abból a ruhából, hogy úgy fejezzem ki magamat, melyet akkor kaptak. Ezek nagyon fejlődtek és nagyon nőtt az őket látogató ifjak száma, mely ma körülbelül 50.000-re megy, úgy, hogy Csengery Antalnak, ki ez iskoláknak jóformán alapítója volt, ez iskolákhoz kötött reménye már-már teljesedésbe ment. De van még egy nehézség, tudniillik az, hogy az a kapcsolat, a mely a kereskedelmi és polgári iskolák között létezik, többé fenn nem állhat, mert azt látjuk, hogy a kereskedelmi iskoláknak ifjúsága évrőlévre rendkivűli módon szaporodik. Ha ez annak a jele volna, hogy a kereskedelem iránti érdeklődés, a kereskedelmi pálya iránti vonzódás hozza oda a fiatal embereket, és ha ezáltal kereskedelmi osztályunk intelligencziája gyarapodnék, akkor ennek örülnünk is lehetne. A dolog azonban nem úgy áll. Ezek a fiatal emberek legnagyobb részben csak az érettségi vizsgálat és az érettségi vizsgával együttjáró katonai egyévi szolgálatért tódulnak oda. (Igaz! Űgy van!) Ezt a betegséget látva, ez birta a miniszter urat arra, hogy gondoskodjék ezen fontos polgári iskolák új rendezéséről. Maguk a polgári iskolai tanítók egyesülete készített egy tervet, mely abban kulminál, hogy egy hét osztályból álló új középiskolává váljék a polgári iskola. Azonban az Országos Közoktatásügyi Tanács ezt a tervet nem helyeselte, még pedig azért nem, mert ez ellentétben áll a miniszternek azon eszméjével, mely az úgynevezett egységes jogosítása iskolával van kifejezve, és azért, mert a most fennálló kétféle középiskola még egy bizonytalan harmadikkal zavartatnék össze. Ezért a közoktatásügyi tanácsnak azt a tervét fogadta el elvben a miniszter úr, a mely körülbelül azt a reformot foglalja magában: maradjon a polgári iskolának alsó négy osztálya ezentúl is népoktatási intézet, a mely fölé három taufolyamú, felsőbb polgári iskola állíttassák olyan ezélzattal, hogy az abból kikerülendő fiatal emberek a közéletnek alsóbb közigazgatási, pénzügyi hivatalaiban, tehát olyanokban, a melyekhez egyetemi magasabb műveltség nem szükséges, de mégis szükséges bizonyos közéleti tapasztalás és közéleti műveltség, alkalmaztathassanak. Ez a • terv áll most. S én azt hiszem, hogy mihelyt a középiskola terén is foganatba vett javítások, új tantervváltoztatások egészen életbe lesznek léptetve, ez hasonlóképen a megvalósulás stádiumába lép. A népiskolákra nézve a képviselő urak közííl többen felszólaltak, még pedig ellenkező értelemben. Az egyik tudniillik azt állította, hogy csupán csak állami iskolák állíttassanak márczius 21-én, szerdán. fel, és semmiféle felekezeti és községi iskolák tovább fenn ne tartassanak. Ellenkezőleg szólott a néppárt részéről egyik t. képviselőtársunk, hogy semmiféle állami iskola, hanem csak felekezeti iskola legyen. Én azt gondolom, t. képviselő urak, hogy a középút a leghelyesebb, hogy igenis törekednünk kell az egységes nemzeti iskola megvalósítására minden fokon, (Űgy van! Űgy van! a jobboldalon.) mert igen helytelen volna a mi történeti viszonyaink közt akár a felekezeteket, akár a községeket megfosztani attól a jogtól, hogy iskoláikat tovább is fentartsák, mert ezáltal megszűnnék nemcsak a verseny, hanem valószínűleg olyan versengés és olyan nyugtalanság támadna az országban, a mely önmagában véve elegendő lenne arra, hogy megakadályozza Magyarország konszolidáezióját. (Űgy van! Űgy van! a jobboldalon.) Állami iskolákat igenis kell felállítani és állítunk is fel, minden erőszakosság nélkül; és ha az igen tisztelt képviselő úr csakugyan azt tapasztalta, hogy valamely tanfelügyelő erőszakkal, vagy pedig tiltott rábeszélésekkel akarja a közönséget rávenni arra, akkor tessék meggyőződve lenni, hogy ez nem a miniszter akaratával történik, mert nem is volna szükséges semmiféle erőszakot követni el: hisz annyian kínálják az iskoláikat, hogy felét sem tudjuk államosítani — anyagi nehézségek miatt. (Űgy van ! Űgy van! a jobboldalon.) Az iskolák és a tanuló ifjúság szaporodását mutatják azok a számok, a melyeket csak nagyjából említek fel; 1895-ben a tanuló ifjúság száma csak 106.100 és néhány volt, míg a következő esztendőkben az majdnem 100.000-rel növekedett úgy, hogy ma elmondhatjuk, hogy kétszázezernél több növendéke van az állami iskoláknak. Tovább menve, t. képviselőház, vagyok bátor kifejteni abbeli nézetemet, hogy igenis az államnak nagy kötelességei vannak a közművelődési ügy ápolásában és fájdalom, a társadalom e tekintetben annyira eltompult, hogy mindent, de mindent az államtól vár ós nem siet az államnak segítségére, különösen a közoktatás terén, a hol pedig nemes versenyt kellene kifejteni. Az állam épít iskolákat az óvodától fel egész az egyetemig, alkalmazza, fizeti a tanárokat, tanítókat, a kiknek legszentebb hivatásuk az, hogy az országszerte épített gyönyörű palotákban a jó szellemet és mindazt megvalósítják, a mihez a mi közművelődési eszményeink kötve vannak. Az állam jutalmazza, külföldre küldi az ifjú tudósokat, az ifjú művészeket, hogy ezek künnés benn elsajátítsák mindazokat az ügyességeket és azokat a tudományokat, a melyeknek kincsé-
