Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-543

543. országos ülés 1900. márczius 6-án, kedden. 85 a kereskedőnek azon czélból, hogy ijesztőül Szolgáljon az április 1-i szállításra. A kik tehát tavaly vették á la hausse ezen kötéseket, azon hitben vették, mert nem tudták még akkor, hogy ez az oláh, vagy szerb búza el fogja veszíteni belső értékét azáltal, hogy a tőzsdetanács az őrlési forgalom beszüntetése után szabályait nem módosította, savevők határozottan meg lettek károsítva. És a tőzsdetanácsnak azonnal módo­sítania kellett volna a szabályait, ha nem lőtt volna mellette szándékos czélzat. (Igaz! Úgy van! hü felöl.) Én ezeket az általam elmondottakat tisztán hazafiságból hoztam fel. (Élénk helyesléi halfelöl.) Beszéltem mint gazda és egyúttal mint törvény­hozó. Én nem akartam ezáltal a gazdáknak valamely jogtalan előnyét egy lépéssel is előbbre vinni, hanem álláspontunkat és jogainkat meg­védeni óhajtottam. Felkérem tehát az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter arat, hogy ez irány­ban határozott állást foglalni és kellő intézkedé­seket megtenni kegyeskedjék. Különben a kereskedelemügyi minisztérium költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés és éljen­zés jobb felől és a baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Tóth János jegyzői Várossy Gyula! Várossy Gyula: Az előbb Rohonczy Ge­deon t. képviselőtársam ajkairól egy igen szép és tanulságos beszédet hallottam, a mely az őszinteségnek igazi szinét viselte magán; midőn ennek végére ért, kijelentette, hogy ő úgy mon­dotta el ezt a beszédet, mint gazda és mint törvényhozó. Az ősszinteségnek ez a fináléja, azt hiszem, a házban igen kellemes benyomást okozott, mert a ház minden tagjának, mint tör­vényhozónak, úgy kell felfogni a kötelességét, hogy őszintén nyilatkozzék, a bajokat feltárja, a tanácsokat megadja, szóval: közös [erővel összesen oda kell mindnyájunknak hatnunk, hogy ez az ország anyagilag és erkölcsileg előre haladjon. Ö ezen tanulságos, detaillirozott beszé­dében mint igen fó'vonást, azt tüntette ki, — mi­dőn a kisiparról és a nagyiparról részletesen eseteket felsorolva nyilatkozott, — hogy sem kisiparunk, sem nagyiparunk, sem kereskedel­münk, daczára annak, hogy Ausztria részéről 30 évig kibírtuk az ipari és egyéb czímü ki­fosztást, nem lesz mindaddig, míg kereskedésünk és iparunk teljesen fel nem szabadul és függet­lenné nem válik. Annak okáért ez az álláspont, a melyet ő rövidesen megérintett és a mely a mienkkel teljesen azonos és voltaképen e ház tagjainak lelkében igen sokkal közös, ez az az egyedüli panaczeá, a mely kereskedésünkön és iparunkon igazán fog segíteni. Annak okáért, midőn hallottuk a kereskedelemügyi minisztérium jelenlegi vezetőjének a programmj át, a mely tartalmas, a mely sok szép tervet foglal magá­ban és sok üdvös dolognak érvényesítését fogja előmozdítani, mindez annak daczára hiányos, mert ez csak részleges gyógymód és általános beteg­ségnek csak külsőleges vagy igen kis mérték­ben való szanálása, mert igazi szanálás csak az lesz iparunknak és kereskedésünknek terén, mi­dőn ebben az irányban is fel fogjuk oldani a lekötött és megbénult tagokat, szabaddá és füg­getlenné teszszük azokat. Mindenesetre a míg természetszerűleg elérnők ezt az időt, ezt a határt, a melyet az úgynevezett lassú haladás­sal, a melyet a túloldalon elvként hirdetnek, addig is ezeket a módokat, terveket mindenki örömmel fogadhatja, ha részleges gyógyítást eredményeznek is. De meg kell jegyeznem, a mit mindenki tud, hogy a sok czélba vett vasút, viziút, országos közlekedési utak az iparnak ily módon, 3 kereskedelemnek emilyen módon való rende­zése, a hitelviszonyoknak szintén jobb karban állítása: mindez alig-alig fog előrehaladásban és bizonyos fokú virágzásban részesülni, mert Ro­honczy Gedeon igen őszintén és nyíltan meg­mondotta, a mit innen évek óta hangoztatnak, hogy a magyar állam összességében nem kiviteli állam sem nyugatra, sem keletre, hanem álla­munk konzum, fogyasztó, behozatali. Azt látjuk, különösen ha Kelet felé tekintünk, a hol volna némi terrénumunk, hogy ottan a közlekedési eszközök, a forgalmi czélt szolgáló intézmények el vannak hanyagolva, nincsenek kiépítve, nin­csenek megteremtve és így, miként napokkal ezelőtt Major Ferencz, tegnap pedig itt Ugron Gábor általánosságban kifejtették a dolgot, a természetes piacz, a mely nekünk a Balkánon és Kis-Ázsiában kínálkozik, a hol ipari termé­keinket és egyéb dolgainkat értékesíthetnek, épen magyar államunk keleti részén teljesen meg van bénulva a közlekedési eszközöknek fejletlensége és hiánya folytán. És ez alkalommal, midőn a kereskedelmi tárcza általános tárgyalásánál felszólalok, épen kivitelünk érdekében, hazánk egy jó részének érdekében szólalok fel és a keleti részek for­galmi és közlekedési eszközeinek kiépítéséről, vagy pedig megépítéséről kívánok szólani. Erre nézve van nekünk törvényünk. Az 1895 : VII. törvényezikk gondoskodik arról, hogy Erdélyben bizonyos vasutak, névszeriut pedig a székely­földi vasutak kiépíttessenek bizonyos irányvonalba, hogy ezáltal egyrészben a vasúti forgalmi út megrövidíttessék Románián keresztül a Balkánon, a Fekete tengeren és Kis-Ázsiával való érintke­zésre nézve, részben pedig oly földterületek jöj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom