Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-543

78 548. országos ülés 1900. márczíns 6-án, kedden. pedig, mint egy részvénytársaság tőkéje? Ez egy óriási különbség. Nekem magamnak szerencsém volt egy kis vagyont elveszteni az utolsó három esztendőben, (Derültség.) tisztán hazafiságból, belevittek engem. (Halljuk! Halljuk!) Varrógépgyár, malátagyár, lámpagyár, az üveggyárakról nem is szólva, ezek mind alakultak, nem inint igazi ipari vállalatok, hanem mint nyerészkedési vállalatok. Kérdem az igen tisztelt miniszter úrtól, hogy ő mint szindikátust akarja megalapítani ezeket a vállalatokat, a melyek aztán bezsebelik a pénzt és elmegy, és mi fizetjük meg az egész árát, vagy mint egy szolid, igazi iparos, vagy gyáros, a ki kiszámítja, hogy neki ennek és ennek a nyersterménynek feldolgozásából ennyi meg ennyi haszna lesz, és akkor ő maga, mint gyáralapító jelentkezik tőkéjével; az ilyen tőkének igenis tudok örvendeni, habár ez gem igazi magyar nemzeti ipar. De konczedálom, hogy ez az első lépés, mert nekünk nincsen tőkénk arra, hogy itt egy igazi magyar nemzeti ipart ma megteremthessünk. Gr. Zichy Jenő: Nincsen bizalom! Rohonczy Gedeon: Úgy van, nincsen bizalom! Egy igen jeles képviselőtársam, gróf Serényi Béla beszéde folyamán egy olyan eszmét pendített meg, a melyet úgy nevez, hogy kartellirozás, szóval ajánlja, hogy egy kezdő ipar kartellekkel védekezzék, a melynek tudniillik küzdeni kell a nehézségekkel, és a melylyel szemben egy már kifejlődött iparnak a konkurrencziája áll. Egy államban refakcziák, tarifakedvezmények és a kereskedelmi miniszter jogkörét kiterjesztő előnyök nyújtásával nem lehet az ipart megteremteni. Kizárólag a vámok alkalmazása az, a mi képes az ipart egy országban megteremteni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Önálló vámterület!) Igaza van Kossuth Ferencz t. képviselő úrnak, midőn a kereskedelmi tárcza költségvetésének tárgyalásánál felhozta, hogy az Ő álláspontja, a függetlenségi álláspont a helyes az ipar szempontjából. Az én nézetem szerint is mi az 1867-es kiegyezés alapján soha itt magyar ipart megteremteni nem fogunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hanem azért nem csatlakozom még sem ma oda önökhöz, és megállok a mai alapon. Mert eljutottunk oda, hogy, ha 30 esztendeig tudtuk magunkat, — nem válogatom a szót, — Ausztriától kifosztatni, akkor most, (Egy hang balfelól: Fosztassuk magunkat tovább!) mikor oda jutottuk, hogy nyersterményeinket tudjuk velük szemben jobban értékesíteni, mikor a 14,000.000 métermázsa nyerstermény búza vámvédelme igenis érvényesülhet és Ausztria kénytelen volna megvenni tőlünk, akkor egyszerre azt mondjuk, hogy külön vámterületet képezzünk és azután a 14,000.000 métermázsa felesleggel újra agrárius állam lenne a külön vámterülettel biró Magyarország, és ismét konkurálni legyünk kénytelenek az internaezionális világ;>iaczi olcsó gabona árakkal. Lehet, hogy Ausztria velünk, ha külön vámterületet képezünk, ki fog egyezni az ő iparának szempontjából, mert ott tényleg túltengés van az ipar terén. És itt az a baj, hogy gróf Serényi Béla t. képviselőtársam nem tud valamit megkülönböztetni, tudniliik azt, hogy kezdődő iparnál a kormányok tehetik a legmesszebb menő kedvezményeket, és megtehetik, hogy megengedik kartellek képződését, de Ausztria-Magyarország határán belül tagadom azt, hogy a kezdés nehézségei képezik az ipar fejlődésének akadályait, mert nem a kezdés baktatja meg a mi gyenge iparunkat, nem az ellen kell védelem, hanem mert túltengés van minden ágában az iparnak, értem az Ausztriából vám nélkül hozzánk bejövő iparnak. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem tudom, meg méltóztatott-e érteni. Lehet, hogy vannak bizonyos új iparágak, mint például az elektrotechnikus iparágak, a melyeknek a fejlődés szempontjából Ausztriában eddig nem volt alkalmuk, hogy prosperáljanak, és e téren látjuk, hogy nálunk például az elektrotechnikus ipar fejlődik. Ez is kezdődő ipar, de minthogy túltengés nincs, önönmaguktól prosperálnak, a nélkül, hogy rászorulnának refakcziákra, ingyen telkekre és más segélyekre. Minden egyéb iparág megteremtése, a mely Ausztriában már létezik, nálunk lehetetlen. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A miniszter úr legjobb akarata mellett is, és bármily áldozatokat hozunk is, nem prosperálnak. Itt a kormánynak egészen más közgazdasági politikát kell űznie. Az első dolog az, hogy a magyar kis és középbirtokos osztályt, a mely már teljesen el vau adósodva, támogassa, hogy újból megizmisodhassék. (Helyeslés a balés sisélsö baloldalon.) És ha ez sikerűi, akkor az ebből eredő gyökerek fogják önmaguktól az igaz magyar ipart megteremteni. Ismét visszatérek gróf Serényi Béla t. barátom tegnapi állítására. O a kartell tekintetében, hivatkozott a német legfelsőbb birodalmi törvényszék ítéletére, a mely elmarasztalt olyanokat, kik a kartellből kiugrottak, a mivel akczeptálta a német legmagasabb főtörvényszék a kartellnek jogosultságát. Ez természetes dolog, hiszen kartellek mindenütt léteznek a föld kerekségén, és ha ez türetik, a törvényszék is köteles panasz felmerülése esetén ítéletet hozni, és a ki a másikat rászedi, tényleg megszegett egy szerződést. De miután azt mondta a t. képviselő úr, hogy ezzel meg lehet védeni iparunkat, kérdem, értette-e ezt a malomiparra is? Ez engem roppantul érdekel, mert a malomipar ma létfentartásáért küzd és tényleg látszólag rászorul az ő szemponjából arra,