Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-543

7g 543. országos ülés 1900. märczius 6-án, kedden. tehát először olcsóbb, másodszor a posta házhoz szállítja a csomagot, harmadszor az 5 kilós szőlő-csomag vámszerződésünk alapján, a melyet még gróf Bethlen András volt miniszter vitt keresztül, vámmentességet is élvez. Ezenkívül még egy óriási nagy előnye van ennek: az, hogy minden kistermelőnek, hogyha szőlője, vagy gyümölcsöskertje csak annyit terem, hogy személyesen a miatt nem érdemes Budapestre, vagy a külföldi piaczra kimenni, hirdetés útján, vagy öszekötetés révén tud piaczot teremteni magának és postán küldheti az arákat. Ha jó árút küld ki annak a németnek, az elbeszéli sógo­rának, komájának, rokonainak ; azok is vesznek s így képződik egy rokonsági kör, mely rende­lőévé válik. így azután értékesítheti mindig nyersterményeit a külföldön. Végül ez egy köz­gazdasági szempontból is fontos kérdés, abból a szempontból, hogy idegen pénzt hoz be az országba. Én ezt a módszert követtem. Konstatálom, hogy ezrekre menő küldeményt küldtem kosarak­ban külföldre. De ezelőtt három esztendővel kezdődtek a panaszok, hogy a küldemény megromolva érkezik oda. Zsebemben egy pár szemelvényt hoztam. Nem óhajtom ezeket mind felolvasni mert százával vannak nálam otthon ilyen panaszok. (Halljuk! Halljuk,0 Egy-kettőt felolvasok (olvassa) : »Da auch die Melonen hier in schlechtem Zustande ankommen, bitten wir Sie von heute ab kein Obst mehr nach hier ztt senden: Gráf áu­gust von Bismarck.« Egy másik: »Die Melonen waren schad­haft angekommen, zu Theil anfgeplatzt. Wahr­seheinlich ist der Korb auf der Post sehr geworfen worden. Dr. Eschricht, Danzig.« Egy további így szól: »Trauben kommen in sehr schlechtem Zustande hier an. Über die Hälfte war zerdrückt und gefault, was mich sehr wunderte, denn ich beziehe schon viele Jahremeine Trauben von Ihuen und war stets zufriedeu, Frau Sanitätsrath Tillessen, Saarlouis.« Ismét egy: »Da die Trauben immer zerdrückt hier ankommen, so ersuche Sie mirkeine mehr zu senden. H. Ellinghausen Bremen« stb. T. ház! Ezek a panaszok elkedvetlenítik a termelőt, mert én nemcsak kereskedői nevemet adom oda, midőn ilyen levelek és panaszok ér­keznek. Nálam a csomagolás jobbára a magam felügyelete alatt megy; ott egyenlően és lelki­ismeretesen lesz becsomagolva minden. Ezek közül pedig csak egyik-másik következteti, hogy való­színűleg a postán dobálják ezeket a kosarakat, a többiek azután leveleikben tanácsokat adnak, hogy miképen csomagoljak stb, Egy része, mon­dom, több év óta állván velem összeköttetésben, tudja, hogy annak nem én vagyok a közvetlen okozója. De ón eddig azt tettem meg, hogyha egy panaszos levél érkezett, ingyen küldtem a külföldre mindegyiknek kárpótlást. De kérdem, elegendők-e az én vagyoni körülményeim erre, avagy hasznos üzlet-e az, a melynek jövője van, a mikor kárpótlást kell mindenkor külföldre küldenem a rendelőknek a magyar kereskedelem, az én nevem megmentése szempontjából, mert az árú oda használhatatlan állapotban érkezik, a gondatlan és hanyag postakezelés következtében ? és pedig csakis így tarthatom fenn a renomémat. Más azonban még kevésbbé juthat eredményre, az a berlini német pedig azt fogja mondani, hogy: »de sok svindler van Magyarországon.« Ennek oka a következőkben rejliir. Az árú oda tényleg rosszul érkezik meg. A német-osztrák­magyar postakartellt a németek és az osztrákok, mint ipari állam teljesen ki tudják használni a saját előnyükre, mert ők feldolgozott árút, vas, üveg stb. szállítanak mihozzánk, holott mi, mint nyerstermelő állam, ma nem használhatjuk ki a posta előnyét, mert mi a külföldre nem ipar­árút szállítunk, hanem mi csakis nyersterményeket és főleg gyümölcsöt szállíthatunk ki. Épen a napokban láttam az osztrák-magyar-német posta­szerződést, a mely azt mondja: »Nach Möglich­keít weiter zu befördern.« Ez áll a postaszabá­lyokban, illetőleg a szerződésben. Igaz, hogy az első években Magyarországon is igen hanyagul bánt el a szolgaszemélyzet az ilyen csomagok­kal. Az én panaszaim következtében azonban lassan-lassan javult a helyzet és ma lelkiismere­tesebben veszik a dolgot, mint annakelőtte. Baross Gábor miniszter az én szállítóvonalamon állvá­nyokat állíttatott fel a postakocsikba és ezzel segítette elő a szállítást. Az előtt a következő dolognak voltam több ízben tanúja. Az orsova­budapesti vonalon szállíttatik az én gyümölcsöm. Orsován és Temesváron feladtak pár száz baromfit tartalmazó kosarat, mert onnan meglehetős nagy baromfiüzlet fejlődött ki Németország felé, ezekre Nagy-Kikindán rárakták az én gyümölcseimmel telt kosaraimat, Szegednél pedig jött a posta egyéb feladott czikkeivel s ezek jöttek legfelül. Mire Budapestre ért a postávággon, a Német­országba feladott baromfi már megdöglött és az én dinnyéim levével le volt öntve. (Derültség ) Ma már, konstatálnom kell, nincsen így és el­ismerem, hogy a legnagyobb előzékenységgel és figyelemmel találkozom, de a nagy baj jelenleg a határszéleken van. Ha 100—200 kosarat kül­dök naponta, akkor itt rendelkezésemre bocsá­tanak egy külön vaggont. Az feljön Budapestig és innen továbbítandó esetleg Oderbergig, de ott már ki- és átrakják a postarakományt, a német­országi postakocsikba, jön a legközelebbi posta­vonat és ez meglátván, hogy ott 200 kosár gyümölcs van, azt még berakják és tovább viszik, de állványok hiányában a vaggonokban újból

Next

/
Oldalképek
Tartalom