Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-542

542. országos Illés 1900. márczius 5-án, hétffln. 71 hogy a menetrendeket talán kissé jobban lehetne berendezni és nem történnének olyan visszatetsző dolgok, hogy a midőn megérkezik egyik fővonalon a vonat a kis állomásra, a másik vágányon épen akkor halad ki a viczinális vagy esetleg egy más társulatuak vonata. Ilyen dolgokat a menetrendekben még ma is elég sokat találhatunk. A menetrendeket különösen a biatorbágyi baleset óta kifogásolom. Tudniillik ki az oka a biatorbágyi balesetnek? Senki. Mert ez, mert amaz, ez egy véletlen inczidens, így-úgy, azonban utoljára mégis csak kisült, hogy elől ment a tehervonat, és követte őt két személyvonat, és kistílt még az is, hogy azon a tehervonaton egy olyan mozdonyvezető fráter volt, a ki a menési időt sohasem tudta betartani. Az ilyet egyszerűen állomási szolgálatra kell küldeni, nem pedig a vonalra. Nagy hibának tartom azt, a midőn egy teher vonatczammog lassan két személyvonat előtt. Ez nemcsak a mi bűnünk. Mi tanulhattunk volna egy nagy szerencsétlenségből, a hol egy magyar mágnás is ott veszett Asohaffenburg és Eisenburg között. Elől ment évek hosszú során egy tehervonat, utána a müncheni gyorsvonat, míg egyszer leszakadt arról a tehervonatról nyolcz kocsi, visszagurult a hegyen és összezúzta az egész vonatot. Mint mondám, ez alkalommal egy magyar mágnás is, gróf Szapáry is ott vesztette életét. Nem lehetne azt úgy berendezni, hogy menjenek a személyvonatok elől és menjenek utána a tehervonatok? Ez mindenesetre igen természetszerű. Én nagyon ajánlom a szakminiszter úr figyelmébe a vonatokon való tisztaságot. Németországban például minden futárvouaton, különösen ezeken az úgynevezett kéjvonatokon, egy szolgálattevő asszony egy ilyen vörös kereszthez hasonló karjel vénynyel utazik s arra van irva, hogy: Dienstfrau, a kinek a feladata, hogy permanensen, a kocsiknak minden megnevezhető és itt meg nem nevezhető részét bejárja, és azo kat folytonosan ellenőrzi, hogy meg van-e mindenhol a kellő tisztaság, és ha azt látja, hogy valaki nincsen a kupéban, hanem az étterein kocsiba ment át, akkor oda szépen bemegy, letöröl és leporol mindent. A folyosón nem tud az az asszony úgy végig menni, hogy szépen le ne törölje a folyosónak azon részét, a melyekkel ruhájával hozzá érhet az utas. Határozottan merem állítani, hogy a német kocsikban sokkal nagyobb tisztaság van, mint minálunk. Ez bár egy igen szerény, de tisztességes kenyérkereset a vasutasok özvegyeinek és nejeinek, a mit nagyon könnyű módon meg lehet szerezni. Végre engedje meg a t. ház, hogy egy kényes dologra térjek át. (Halljuk!Halljuk!) A budapesti pályaházak kihelyezésére, mondhatom, hogy ö exczellencziája a szakminiszter úrnak a tegnapi napon tartott beszéde egy kissé megkönynyítette helyzetemet, mert most bátrabban merek nyilatkozni, mint azt beszédje előtt tettem volna. (Halljuk ! Halljuk!) T. ház! Köln városa milliókat áldozott arra, hogy ne helyezzék a pályaházat Deutzba, mert arról szó volt. Frankfurt városa is milliókat áldozott, hogy ne Sachseuhausen-ba tegyék a pályaudvart, a hol most a Frankfurter Süd-Banhof van. Berlin is, bár nem milliókat áldozott, de oda törekedett, hogy a városon keresztül vigyék a Ring-Bahnt; hát Drezdában nem a város közepén csinálták meg a pályaházat, hiszen a mikor építették, eladhatták volna azokat a telkeket, keresztül vihettek volna minden vonatot az Elba vizén, és megépíthették volna Neustadt-ban, de nem építették meg, hanem hagyták, a hol van. Münchenben szintén így történt, a hol a VorstadtAu-ba, vagy Heidhausen-ba építhették volna, a hol most az Ostbahnhof van, de nem tették, hanem otthagyták a város közepén. Csak nálunk jutott eszébe valakinek, nem tudom kinek, ez a furcsa idea, hogy a pályaudvarokat a helyett, hogy behozzák a városokba, kihelyezzék. Hiszen, t. képviselőház, ha a nyugati pályaudvar nem volna ott, a hol van, hát oda kellene hozni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Vagy talán a füst miatt panaszkodnak. Hát kérdem én, mi csinál nagyobb füstöt, a javító mííhelyek-e a nyugati állomáson, vagy a mozdonyok? Határozottan mondhatom, hogy a javító műhelyek gőzkazánja; ha azokat kiviszik máshova, az ellen nincs kifogásom, azoknak nincsen is ott a helyük. De a pályaudvarokat kivinni, azt hiszem nagyon kevés ember találkoznék, a ki, ha érdek nélkül beszél erről a dologról, ezt helyeselhetné. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A teherpályaudvaroknak túlságos messze helyre való kihelyezését, őszintén mondva, szintén nem tartom helyesnek, mert már ma is nagy nehézséget okoz ez a közönségnek, és hogyha valakinek csak a Dunaparti pályaudvarról, mondjuk a belváros közepébe kell szállítania valami megérkezett árúját, már ez is nagy nehézséget okoz. Mondhatom, rendkívül megvigasztalódva hallottam a szakminiszter úr ő nagyméltóságának beszédjét, a melyben kilátásba helyezte, hogy ezt a — talán kissé drasztikus izíí kifejezést használok, — örült gondolatot nem fogja magáévá tenni; (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) és én remélem is, hogy nem fog akadni szakminiszter, a ki egy ily őrült gondolatot magáévá tesz. Ezt valóban nem lehet máskép qualifikálni. (Derültség.) Végre intézkedjenek, hogy a sípolásokkal talán ne molesztálják a szomszéd közönséget, és a szomszéd lakókat úgy, mint a hogy molesztálják ma. Hiszen ma ez a sípolás valóban olyan felesleges dolog, a mit nem is csinálnak máshol,