Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-542

542. országos ülés 1900. márczins 5-én, hétfőn. §7 ben, hanem külföldi kereskedőkhöz küldik, hogy ott éveken keresztül szolgáljanak, és valamint a régi czéhrendszer idejében az iparos-segédtől megkívánták, hogy bizonyos számú éveken keresztül vándorolt legyen, úgy megkívánja az a kereskedő is a maga gyermekeitől, hogy elmenjenek és különböző kereskedésekben, a melyek az ő kereskedelmi foglalkozásuk természetének megfelelnek, foglalkozzanak és ezáltal látkört, összeköttetéseket szerezzenek. Ha Magyarország a balkánfélszigeti keieskedést megakarja szerezni, akkor ifjainak kereskedelmi kiképeztetéséfc akként kell intéznie, hogy azok az iskolákban taníttassanak meg mindarra, a mire a Balkánfélszigeten, a konstantinápolyi, vagy trapezunti kereskede'sben szükség van, de azután is azok az ifjak, vagy legalább a legjelesebbek, a legkitűnőbbek, állami ösztöndíjak mellett küldessenek ki a Balkán-félszigetre, hogy a gyakorlati kereskedésben ott részt vegyenek és ismereteket szerezzenek. Sőt hajlandó volnék arra is, hogy abból a czélból, hogy erkölcsi életük, összetartozandóságuk érzete, szakszerű kiképeztetésük a külföldön töltött éveik alatt el ne hanyagoltassék, a magyar állam béreljen helyiségeket, a melyekben, mint konviktusokban tarfsa együtt ezeket a kiküldött kereskedőket, a kikre ott szakértő ember felügyel, őket vezeti, az esti órákban tanítja és tovább képezi. Mert mindaddig, a míg nekünk pontos, helyes és a dolgok mélyére ható kereskedelmi felvételünk a balkánfélszigeti kereskedői telepekről, azok árúforgalmáról, természetéről nincsen, a míg nincs ily felvételünk a kisázsiai piaczról is s azon ízlésről és czikkekről, a melyek ott uralkodnak s a melyeket ott igényelnek : addig soha a keleti piaczokat meghódítani nem fogjuk, mert nem elég, hogy jó iparczikkeket gyártsunk, hanem szükséges, hogy az ő Ízlésük szerint gyártassanak és az ő kereskedői metódusuknak megfelelően hozassanak forgalomba. Van például olyan eset is, a mint a konzulok jelentik, hogy egy iparczikk azért nem érvényesülhet, mert a rövid lejáratú hitel ott nem alkalmazható. Oroszországban például csak hosszú lejáratú hitel mellett vásárolnak a kereskedők. Minderre nézve részletes tájékozást kell szerezni, hogy azután az ember azt az iparosok és kereskedők rendelkezésére bocsáthassa. Például az Exportaczione italiane megjegyzi, hogy Braziliában utálják a fekete, Chinäban pedig gyűlölik a zöld szint. Áz angolok Braziliában elvesztették a németekkel szemben a varrótfí-piaczot, daczára annak, hogy az angol varrótűk az egész világon a legjobbak, egyszerűen azért, mert az angol gyárosok fekete papirosba csomagolták a tűt. Ezt megtudván a német kereskedők, rózsaszínbe csomagolták a tűket és azóta a német tűket vásárolják, mert a fekete szintől babonás félelemmel vannak eltelve. Egy franczia könyvnyomdászról azt jegyzi meg egy közlemény, hogy Chinába éveken át kis zsebtárczanaptárakat szállított. Több éven keresztül fényes üzletet csinált, egyik évben azonban, bizonyos szeszessziónista stílben, zöld borítékot adott annak a naptárnak és egész árúszállítmánya a nyakán maradt. Egyetlenegy chinai sem vásárolt belőle, mert a zöld szint a chinai szerencsétlennek tartja. Egy másik író megjegyzi, hogy a Szentháromság szigetén az angolok látták el a közönséget czipővel. Az ott lakók lúdtalpúak voltak. Az angolok a maguk metódusától nem akartak eltérni és olyan czipőket gyártottak, a minőket ők Angliában is forgalomba hoztak. A németek kiküldött commis-voyageurje ezt észrevette, megvizsgálta a lábakat, mértéket vett és elkezdett nekik lúdtalpa czipőket szállítani, a melyek az angol czipőket kiszorították. Oroszországban még egy eklatánsabb eset van. Az angolok skarlátveres kendővel látták el az orosz parasztokat. Az orosz parasztasszonyok ezen veres kendőtn agy előszeretettel viselték. Hasztalan kérték az orosz detailkereskedők, hogy a gyáros ne küldjön nekik hosszúkás, téglányformájú kendőket, hanem négyszögalakú legyen az a kendő, mert így az a fejrevaló kötés, a mely az orosz nőknél divat, sokkal könnyebb. Az angolok azt mondták, hogy a gépeken és a berendezésen változtatni kellett volna, makacskodtak és így az a német kereskedő, a ki elkezdett négyszögletű kendőket küldeni oda, a melyek nem voltak olyan jók és tartósak, mint az angoloké, de mert megfeleltek a nép kívánságának és könnyebben köthették be vele az orosz asszonyok a fejüket, az angolokat kiszorította a német gyártmány nyal a piaczról. Ezeket a kellékeket az egyes kereskedők csak egy kifejlődött kereskedelmi érzék mellett szerezhetik meg "és a nagy költségeket csak akkor viselhetik el, ha szövetkeznek az érdekeltek és saját embereiket küldik ki. De nálunk majdnem lehetetlen, hogy az érdekeltek ilyen czélokra közös pénztárt nyissanak, azért a kormánynak hivatása, hogy úgy nevelje az ifjúságot, a melyet oda ki kell küldeni külföldre, hogy azok megszerezhessék a kellő ismereteket, hogy vezetőik és felügyelőik az ilyen internátusokbau a kormány útján megkaphassák a szükséges részletes dolgokat. Hogy miképen fejleszti Németország a kereskedelmi oktatást, arra csak egy pár példát akarok felidézni. (Halljuk! Halljuk!) A Német birodalomban kereskedelmi iskola 365 van, 31.000 növendékkel. Magában Szászországban 1898-ban 64 kereskedelmi iskola volt 6315 ifjúval. Í897. júliusában Lipcsében a német 9*