Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-542

542. országos ülés 1900. märerfns 6-én, hétfőn. 57 Molnár Jenő: Prémiumot élveznek. Rátkay László: Három év előtt felvetettem e kérdést; az akkori kereskedelemügyi miniszter úr mosolyogva azt felelte, hogy felesleges, van erről igen jó rendelet, a mely ezeket rendezi. Igen, van egy 1869-ben kiadott rendelet tele naivitásokkal. Méltóztassék csak elolvasni a miniszter úrnak, ilyen tételek vannak benne: ezt és ezt tenni nem szabad, ez és ez tilos, de hogyha megteszik, mi történik, mi a megtorlás, arról gondoskodva nines. Ha nem fárasztom a t. ház türelmét, elmondok egy esetet. Egy idegen hajó végigfut a Dunán, kiveri a malmokat, vagy a magánosok uszodáit, vagy azon építményeket, melyek a Dunán vannak. Lehet-e kártérítési keresetet indítani? Ha megtudjuk, hol van azon hajó tulajdonosa és ki akarunk menni Romániába, vagy Szerbiába, akkor lehet, de ha nem akarunk kimenni, akkor tűrnünk kell. Ezt a helyzetet tovább tűrni nem lehet, hanem méltóztassék a miniszter úrnak gondoskodni arról, hogy hajózási törvényünk a folyamokra és különösen a Dunára és Tiszára vonatkozólag elkészüljön. Most áttérek t ház a Duna gőzhajózási Társulatnak és a Magyar Folyam- és Tengerhajózási részvénytársaságnak ügyeire. A dunagőzhajózási társulat ezen büszke szóval D. D. S. G., mint a magyar államvasutak a M. Á. V. jelzéssel, nemcsak azt mutatja, hogy neki német szine van, hanem egy valóságos germanizáló társulat. A tarifapolitikája a múltban — nagyon jól tudom, mert sokszor utána néztem, — egyenesen a magyar állam érdekei ellen volt irányítva és még most is esinálná, de nem birja. Vannak azonban dolgai, melyeket tovább tűrnünk nem szabad. Tudom, hogy nagyon kényes ez a kérdés, mert a dunagőzhajózási társulatnak részvényesei közt ott vannak az uralkodóház tagjai, a főherczegek is, de mikor az igazságról és a jogról van szó, előttem fensőbbség, vagy királyi ház nem létezik. (Helyeslés a szélső halóidalon.) A társulati alkalmazottak és tisztviselők kétharmadrésze magyar állampolgár és a dunagőzhajózási társulat mégis kényszeríti őket, hogy álljanak be a nyugdíjintézetbe, a mely nem az övé, hanem Bécsben van. Nem is szabad nekik felszólalni, haneai mint magyar tisztviselőknek, bele kell nyugodniok és tagjaivá lenni ezen nyugdíjintézetnek. És mi történt? Egy három év előtt történt eset legjobban megvilágítja a visszaélést. Egy magyar tisztviselőhöz lejön a bécsi fegyelmi bíróság egy tagja, kihallgatja németül, ez panaszkodik és azt mondja: kérem, én a német nyelvet nem bírom annyira, hogy védekezni tudnék. Mégis aláíratnak vele egy német jegyzőkönyvet, azt felviszik Bécsbe s a magyar állampolgár egy hét múlva megkapja az ítéletet, melyet mások KÉPVH. NAPLÓ. 1896—í901. XXVII. KÖTET. magyaráznak meg neki, és tartalma az, hogy állását és a befizetett nyugdíj-illetményeket elveszti. Beadott az illető a kereskedelmi minisztériumhoz egy kérvényt és azt mondja : t. kereskedelmi minisztérium, méltóztassék az én igényeimet csak annyiba megvédeni, hogy mint magyar állampolgár, újra legyek kihallgatva magyarul. A t. minisztériumból vissza jött a válasz, hogy nem érzi magát illetékesnek a beavatkozásra. Biró Lajos: Mikor volt ez? Rátkay László: Három év előtt, az aktákkal és számokkal szolgálhatok. Felhívom a kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék gondoskodni arról, hogy a társulat fegyelmi bíróságát Bécsből, a magyar alkalmazottakra nézve, áttegye a fővárosba, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és hogy az a nyugdíjösszeg, mely magyar pénzben fizettetik, az a nyugdíjpénz, jöjjön ide Magyarországba. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Most átmegyek a magyar folyam- és tengerhajózási társaság Ügyeire, mondjuk, bűneire. Ezen társaságnak 400.000 forint évi segélyt ad a magyar állam, Hogy miért, azt az 1893. évi törvénytárban megolvashatjuk, mert a szerződés be van czikkelyezve. A szerződési pontozatok közt a következő van : Azért adunk 400.000 forintot, mert óhajtjuk a magyar főváros érdekeit, a közlekedés és élelmezés dolgában elősegíteni. És mi történt? Három év előtt lejárt a Dunagőzhajózási társaság szerződése ; folyamodott a magyar folyam- és tengerhajózási társaság, hogy adassék ki neki a helyi hajózás joga, de a kereskedelemügyi minisztérium elütötte. Első pillanatra szinte megfoghatatlan, hogy nem az a társulat kapja, melynek 400.000 forint segélyt adunk, mely magyar, hanem egy idegen, a mely a bécsi minisztériumtól kap 500.000 forint segélyt, bizonyára nem azért, hogy a magyar kereskedelem érdekeit mozdítsa elő. De meg van ennek a kérdésnek a kulcsa! A Dunagőzhajózási társulatnak van Óbudán hajógyára, ott van körülbelül 800 szavazó polgár, a kire igen nagy szükség volt akkor, midőn az óbudai mandátum kérdése eldől. íme, itt van az egyszerű magyarázat. Nem tudom, van-e a t. miniszter úrnak tudomása arról, mi készül most. Ha nincs, felhivom rá a figyelmét. A Dunagőzhajózási társulat, mely 500.000 forint évi segélyt kap, bizonyára nem azért, — a mint előbb is mondtam, — hogy a magyar állam és kereskedelem érdekeit elősegítse, a magyar folyam- és tengerhajózási társulattal kartellre lép. Ez most divatos dolog, miért nem tennék ők is. Ez a kartell, — ha idejekorán közbe nem lép a t. miniszter úr, — akként fog megköttetni, hogy a két társulat megosztozik az összes dunai forgalmon, felfelé úgy mint lefelé a helyi hajózáson úgy, mint a többin, és bizonyos 8