Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-541

46 541. országos ülés 1900. márczltis fl-áit, Bzombaton. szövöttárú-kartell. Mindez egy nagy tömege azoknak a czikkeknek, a melyeket mi fogyasztunk és a melyeket megdrágítani engedünk azon tetszetős érv mellett, amelyetat.pénzügyminiszter úr felhozott, hogy csak úgy tudjuk a magyart ipart megteremteni, ha egyik másik iparunknak exisztencziáját kartellel biztosítjuk. Ámde méltóztassék elhinni, hogy ezért roppant nagy adót fizet a fogyasztóközönség, mert azoknak a kartellezőknek van eszük, hogy azokat a terheket, a melyeket ők viselnek, igyekeznek a fogyasztó közönségre áthárítani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha csak még ennyire volnánk, jó volna; de vannak nekünk másforma kartelljeiuk is. Eddig beszéltem a dualisztikus szörnyszülöttről, az osztrák-magyar kartellről; azonban van nekünk osztrák-magyar és külországi, például német kartellünk is. Ilyen például a vaskartell. Azon nagyipari fellendülés folytán, a melynek részese lett Németország, a vasfogyasztás nagyon emelkedett. Ennek azután az lett a vége, hogy minden ország, a melynek vasterméke van, igyekezett ezt a konjunktúrát felhasználni, hogy a maga vasának piaczot teremtsen. De a német vasgyáraknak ez nem volt érdekükben, és megkötötték Ausztria-Magyarországgal a vaskartellt. Ma mi ezt a konjunktúrát nem tudjuk felhasználni, mert meg van határozva, mennyit vihetünk be, mennyit dolgozhatunk fel, szóval: mikor előttünk van egy piacz, a melyet elfoglalhatnánk magunknak, a kezünk meg van kötve, mert a tisztelt kartellirozók a saját érdekükben jónak látták a mi kezünket megkötni. E részben már több felszólalás is történt, de ennek sikere egyáltalában véve nem lett. A kartell-gazdálkodásnak általában nagyon szomorú következménye lett, és ha ez nem tartozik is egészen ide, de jó lesz felemlítenem, hogy ezen kartellirozás nemcsak a fogyasztó közönséget, de az darusításra vállalkozott kereskedőket is erős mértékben érinti. Én náltam egy kimutatást, de hogy ne untassam a t. képviselőházat, nem fogom hónapok szerint felolvasni, hanem, csak azt hozom fel, hogy a múlt esztendőben a csődök száma (Halljuk! Halljuk!) az 1898-iki esztendőhöz képest 77°/o-tel szaporodott. A vaskartellről beszéltünk ; erre akarom a fősúlyt helyezni, mert az igen tisztelt kormány, tehát a magyar állam is tagja ennek a kartellnek. A vaskartellben vannak az általam már felsorolt vasgyárak és ezek maguk közt felosztják azt is, hogy mit termelhetnek. így például a rimamuráuyi 9000 vaggont, tehát 41 százalékot, az állami vasművek 15 százaiékot, az osztrák magyar államvasút 14 százalékot, a kaláni 12 százalékot, a priradni 7 százalékot, a nadrági 7 százalékot, a Wenckheim-gyár 2 százalékot, a Coburg-féle 3 százalékot termelhet. Egyszó val a kartellirozók megállapodtak abban, hogy 20.000 vaggon vasat fognak termelni. Ebben a kartellben két vasgyárunk: az UPÍÓ bádoggyár és hernádvölgyi vasgyár nem volt benn Érdekes, hogy ez a két kisebb gyár maga 11—18 ezer vaggont termelt, holott az összes fogyasztás, a melyet mi magunk termeltünk a kartell szerint csak 20.000 waggonra megy. Ez először káros a fogyasztóra, káros a közgazdászatra, egyszóval káros minden irányban; de azért mi nemcsak tíírjük, hanem az állam tekintélyével ezt még előmozdítani is igyekszik. Ott van például, hogy egy hátrányt mondjak, a petrólenm-kartell. (Igaz! tlgy van ! a szélső baloldalon.) A szegény iparos nép, a mely ellopja az idejét az éjszakából és gyermeke érdekében görnyed, ezeknek a kereskedőknek és petróleumgyárosoknak keres, mert óriási adót fizet a megdrágult petróleum után; de mi ezt mégis egész könnyedén elnézzük és eltűrjük, mert érdeke van a másik államnak abban, hogy a petróleum árát felemeljék. Már odáig mentünk, hogy még a műtrágyát is jobbnak látjuk a külföldről rendelni, mert ha itt rendeljük, — Kossuth Ferencz t. barátom már felhozta tegnap, — a nagy ár miatt megfelelő hasznát venni nem tudjuk. Nem akarok itt rámutatni minden egyes kartellnek hátrányára, csak arra hivom fel az igen tisztelt kormány figyelmét, hogy a nyersanyag kartellje a feldolgozó iparokat is kartellbe hajtja, a mi azután még nagyobb mértékben eredményezi a közönség megkárosítását. Méltóztatnak-e tudni, hogy már kereskedői kartellünk is van? 1899-ben Győrött már a füszerkereskedők is kartellre léptek, hogy a nagykereskedők csak nekik adjanak el bizonyos árúkat, a szatócsoknak pedig nem. Békéscsabán, Gyulán, Veszprémben, Fehérvárott a kereskedők már egységes árakat is megállapítottak, a czukorra, gyertyára, petróleumra. Már Budapesten is megpróbálták ezt, de itt oly nagy tömegben vannak az elárusítók, hogy ez ma még nem sikerülhetett nekik, holnap azonban sikerülhet. Ha azután kérdjük, hogy ezen bajok mellett mi a t. kormány politikája a kartellekke] szemben, az a felelet: a politikánk az, hogy a vaskartell nek mi is tagjai vagyunk, hogy mi a vevőközönségnek felsegítésére, a közönség megóvására nem siethetünk, mert nekünk az iparfejlesztés érdeke előtt, — hogy tudniillik megvédjük a verseny elől azokat az embereket, a kik a kartellnek hisznát veszik, — térdet, fejet kell hajtanunk. Mert azok a kartellirozó gyárak — méltóztassék esek megnézni az üzleti eredményt, — óriási osztalékot fizetnek, mert hisz