Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-551
272 ládányi, kabai, vagy debreezeni menyecskét, (Derültség.) a ki a búzából jó kenyeret is süssön, mert ha valami pesti, osztrák, vagy idegen nemzetiségű péket állít oda az igen tisztelt miniszter úr, az nem arra fog törekedni, hogy jó kenyeret süssön a lisztből, hanem arra, hogy a búza értékét még csökkentse. Nem bízom még a pékben sem, ha osztrák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennélfogva melegen ajánlom, hogy jó lesz jó kenyérsütőről gondoskodni, és akkor fogadni mernék, ha valaki megkóstolja abból a magyar búzából sült kenyeret, világéletében mindig meg fogja emlegetni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát ha már a menyecskéknél tartunk, (Halijuk! Halljuk/) eszembe jut Komjáthy Bélának egy igen jó ötlete, a mikor rámutatott arra, hogy a magyar gazdaközönség sanyarú helyzetének előidézéséhez nagy mértékben hozzájárult az;, hogy a régi jó magyar gazdasszonyi tudomány mindinkább és inkább kezd végkép megsemmisülni, mert a leányok, a magyar női osztály, egyáltalában semmiféle gazdasági oktatásban nem részesülnek, még csak fel sincs híva a leány figyelme arra, hogy az asszony mindenben fele segítsége az urának s a gazdaságnak vezetésében, a jövedelem megszerzésében is fele segítsége az urának s a gazdaságnak vezetésében, a jövedelem megszerzésében is fele segítséggel tartozik egy ügyes asszony. A miniszter úr ezt nem tudja, mert agglegény. (Derültség.) Az ügyes háziasszony, a jóravaló magyar gazdaasszony, kivált a kishivatalnoknak, vagy a kisgazdának a felesége, egész ambiczióval íízi a maga háziasszonyi és gazdasszony! körében az ő keze alá tartozó gazdasági résznek a művelését, és ambieziót csinál abból, hogy a ruházatot és a konyhára való költséget baromfitenyésztésből és tejgazdaságból szerzi be. Azt hiszem, sokkal nagyobb szolgálatot teszünk a magyar gazdának, ha a helyett, hogy a franczia nyelvnek túlságba vitt sürgősségét és mellőzhetetlen voltát hangsúlyozzuk, a női gazdasági szakoktatást viszszük előbbre és a nők gazdasági oktatására helyezünk súlyt, mert az idegen nyelvnek túlságba való vitele nevetségessé teszi magyar asszonyainkat is. Hallottam, t. képviselőház, egy esetet, a mikor egy magyar asszonyt majálisra hívtak meg, és minthogy a meghívás személyesen történt, ő arra a következőkép felelt: » Kedves Monsieur! Ha az idő lesz agreable, a társaság lesz conveniable, la petité Georgineom nem lesz maiadé, avee plaisir elmegyünk.« (Derültség a szélső baloldalon) Hát nem csodabogár-e, a k\ így beszél? Ne neveljünk tehát ilyen csodabogarakat, hanem neveljünk a magyar gazdák számára hozzájok illő, helyes észjárású, a gazdaság iránt érzékkel árczlns 16-án, pénteken. biró jó magyar gazdasszonyokat, hogy igyekezzenek leemelni a terhet a férj vállairól, hogy mint mindenben, ebben is fele segítségére legyenek, mert azt hiszem, hogy az olyan asszony nem nagy gyönyörűségére szolgál az urának, ki keserves keresményéből köyételi magának az osztalékot a drágaköves ékszerre, smukkra, selyem viganókra- és több effélékre. (Igaz! Ügy van!) A milyen kedélyesen megmosolyogjuk még most ezeket a dolgokat, époly keservesen fogják sokan ennek a dolognak szomorú következményeit megsiratni. A kisgazdák, kivált a legszegényebb osztály érdekében még egy dolgot vagyok bátor felemlíteni. A vidékeken azok a tökéletlen szerkezetű kisebb malmok minden felügyelet és minden szabályzat nélkül kizsákmányolják a helyzetet és ellenőrzés alatt nem állván, nagy perczentet vesznek az őrlőktől. De még amellett, hogy nagy perczentet vesznek, rosszul is dolgoznak, kidarálják a gabonát és nem őrlik meg kellőképen, úgy, hogy fáj az ember lelke, mikor a cselédeknek kiméretvén az ő konvencziójuk, látja, hogy milyen csekély az a liszt, melyet felhasználhatnak, mikor az a malomból kikerül. Azt hiszem, a t. földmívelésügyi miniszter úrnak nagyon kicsibe kerülne, hogy minisztertársát figyelmeztesse arra, hogy ebben a tekintetben Írasson szét a községi elöljáróságoknak, hogy felelősség terhe mellett szabályrendeletet állapítsanak meg arra nézve, melyik malom mennyit vehessen és hogy minden egyes panaszos esetét illetékes helyre felterjeszthesse, mert az csakugyan könnyelmű eljárás, hogy a szegény közönség, kivált a cselédség, ki van téve annak, hogy harmadára darálják csekély élelmiszerét. Bihar vármegye gazdasági egyesülete már foglalkozott is ezzel a dologgal és bekérte, hogy melyik község malmában milyen porczent mellett őriének? Van olyan malom, a mely 18°/o-kal őröl. Ha egy ötödét hagyja ott a szegény ember az ő béres konvencziójának, vagy verejtékkel vásárolt kis búzájának a molnár számára, akkor nagyon nehéz, keserves az ő élete sorsa. Bátor vagyok még felemlíteni, hogy ha az igen tisztelt miniszter űr, a mint hiszem is, szívén, lelkén viseli a szegény embernek a sorsát, akkor czélszerű lenne a betegekről is gondoskodni. Biró Lajosi A párt nevében beszél? Marjay Péter: A magam nevében beszélek és a magam nevében azt mondom, a mit akarok. Jó lenne gondoskodni a szegény embernek gyógykezeléséről, mert vannak olyanok, a kiket kínos betegség gyötör ugyan, de meg lehetne menteni; azonban nincsen gyógyszerre és orvosra való pénzük. Azt tartom, hogy egy ember sincs 651. országos ölés 1900.
