Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-540

gg 540. országos illés 1900. márczins 2-án, pénteken. esebecséket és különféle torzalakokat. Fenn az augyal helyén egy dupla háromszögből alakított csillag volt, alul pedig, a karácsonyfa tövében, egy nagy disznó, a ^>Glücksschwein«, körülötte apró kis sertésekkel. Keresztény emlék, keresztény, Krisztusi jelkép egy sem volt, és én önkéntelenül arra gondoltam, hogy most még csak a különben hiányzó »Gloria in excelsis Dco« felirat helyett oda kellene irni: »Gottes Segen bei Kohn«, és akkor előttünk állana kicsinyben a modern felekezetlen Magyarország. Talán a t. kereskedelmi miniszter úr a keresztény szellemnek ezt a dekadencziáját, és kiszorulását más alakban szintén tapasztalta és azt, hogy ő a vasárnapi munkaszünetet pártolásba venni, illetőleg szigorítani akarja, én úgy tekintem, hogy ő is bizonyos tekintetben keresztény restauráczió után sóhajtozik, úgy mint mi. És csakugyan a keresztény szellemnek és világfelfogásnak, életnek és gyakorlatnak egyik hatalmas, hathatós tényezőjeként kell tekintenünk a vasárnapi munkaszünetet, ámbár ezt nem csupán vallási, hanem physikai, családi, társadalmi szempontokból is meg lehet védelmezni. Azért is feltétlenül helyeselnem kell azt, hogy a t. kereskedelmi miniszter úr mindjárt hivatalának elfoglalása után behozta resszortjában a vasárnapi munkaszünetet, mert én igen fontos dolognak tartom, hogy azok a szegényebb hivatalnokok, alkalmazottak és szolgák is élvezzék a vasárnapi munkaszünet előnyeit, hogy e napon magukat kipihenve, eleget tehessenek társadalmi, családi és vallási kötelezettségeiknek. Ugy hallom és olvasom ujabban, hogy az egész kormány elfogadta ezt az álláspontot, és rendeletet adott ki a vasárnapi munkaszünetre nézve, oly értelemben, hogy az összes minisztériumokban ne legyen vasárnapi munkakényszer. Helyes ez intézkedés, és legyen rajta a t. kormány, hogy a vasárnapi munkaszünetet az egész vonalon minden hivatalra, úgy a városokra, megyékre, és az adóhivatalokra is kiterjeszsze. Csak arra figyelmeztetem a kormányt, hogy legyen gondja e rendeletének végrehajtására, mert tapasztalásból tudom, hogy némelykor egy-két a vallásra nem sokat adó főtisztviselő miatt, az alsóbb hivatalnoki és szolgaszemélyzet megfosztatik a vasárnap áldásaitól. Sokan vannak ugyanis, a kik mivel semmit sem adnak a templombajárásra, és nem tudván mivel agyonütni a vasárnap délelőttjét, elmennek ä hivatalba és pressziót gyakorolnak munkájukkal az alantasabb tisztviselőkre és a szolgaszemélyzetre. Főként a kereskedelmi miniszter úrnak ajánlom, hogy csak menjen előre ezen a téren és foglalkozzék komolyan például azzal, hogy a vasárnapi munkaszünet a vasútaknái is behozassék, nevezetesen úgy, hogy a teherárúforgalom e napon föltétlenül szüneteljen, és hogy a személyforgalom is, a menynyire lehet, redukáltassák. Ausztriában e tekintetben már előbbre vannak. A vasutasoknak is szükségük van a vasárnapi munkaszünetre; azoknak is kell családi élet, a pihenés, a lelki magasabb szárnyalás, a mely csak a vallásos kötelességek teljesítése mellett lehetséges. Thaly Kálmán: Káplánokat kell a luxusvonatokon alkalmazni! (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Páder Rezső: Annyival is inkább kérném ezt, mert azok a vasúti alkalmazottak testet és lelket ölő erős munkával vannak elfoglalva, úgy, hogy az ember igazán csodálja azt, hogy egyáltalán kibírják és hogy nem történik több vasúti szerencsétlenség. Hasson oda a t. miniszter úr, hogy a postások és távirdászok is emberiesebb bánásmódban részesüljenek, mert bizonyos, hogy például a vidéken, a kis mezővárosban, vagy falun levő postamesternek, ha távirdája is van, soha sincsen vasárnapi munkaszünetie, sohasem mehet templomba, mert egész délelőtt a hivatalában kell lennie és, ha jól emlékszem, délután három és négy óra között és este nyoloz és kilencz között szintén ott kell lennie, jelentkeznie és várnia, nem akar-e valaki a nagy közönségből távoli rokonának, vagy barátjának jó étvágyat, vagy jó éjszakát kívánni. Nem kell úgy félni az anyagi károsodástól; az üzletemberek berendezhetik és rendezzék is be ügyeiket úgy, hogy magánérdekeik, vagy sokszor igazán csak szeszélyeik miatt, ne legyenek ezerek rabszolgákká. A íevélhordókra is tekintettel kell lenni. E kérdést itt már ismételve felhoztuk, s a volt kereskedelemügyi miniszter úr erre vonatkozólag úgy nyilatkozott, hogy a levélhordók nincsenek megfosztva a vasárnap délelőtti szünettől, mert esak nyolez óráig tartoznak az illető hivatalban lenni, azután vége van elfoglaltságuknak. Már akkor mondottuk, hogy a gyakorlatban nem így áll a dolog, mert a levélhordók igenis, nyolez órakor utoljára átveszik a kihordani való anyagot, s ennek kihordásával azután sokszor egész délelőtt is el vannak foglalva, úgy, hogy vallási kötelességeiknek épenséggel nem tehetnek eleget. Ily körülmények közt ne csodálkozzunk, ha az elégedetlenség és a szoezializmus könnyen terjed közöttük. A kereskedőkre nézve is be lehetne hozni a vasárnapi munkaszünetet, valamint a trafikosokra nézve is; hiszen a trafik nem más, mint állami kereskedés. Az aradi kereskedelmi és iparkamara egyenesen felszólította az összes kereskedelmi kamarákat, a frankosoknak e tekintetben való védelmére. Szerintem egyenesen a humanitás ellen van, mikor a kereskedősegédek és alkalmazottak mindig kénytelenek vasár-