Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-549

Séö. országos fllés 1900. márczlus 13-án, kedden. 221 a mit az állam ott ad, az nem jut a szegény népnek, amit pedig kap, megfizetteti magának, mint az uzsorás szokta. Kénytelen vagyok a t. miniszter úr figyelmét még egy körülményre felhívni, és ez a hitelszövetkezetek alapítása. Hát, t. ház, hol életfentartási akczióról van szó, hol a megélhetés nincsen biztosítva, hogyan lehet ott már hitelszövetkezetek felállítására gondolni csak azért, hogy ott a ruthén papságnak minden néven nevezendő állami szubvencziókat és állami lekötelező jövedelmeket biztosítsanak? Ott nem a népen van segítve, hanem egyenesen a zsidóságon és a ruthén papságon, a nép pedig nem emelve, hanem inkább sülyesztve van. Reá mutattam, hogy a ruthén papság helyzetén nem ezen az úton, hanem másként kell segíteni. Már most áttérek arra, hogy miként vélem én ezen szegény népnek a jövőjét biztosítva? Munkanyújtással. A ruthén népnek olyan kevés földje van, hogy abból, miként a múltban, úgy a jövőben sem lesz képes megélni. És miért van kevés földje? Mert a tagosítás alkalmával, ezeknek a jó földjei a hegyek közt lévén, ezeket az úrbéri rendezés elvette tőlük, és helyettük teljesen értéktelen, terméketlen földet adtak; továbbá az a kevés föld is, a mi még birtokukban van, annyira el van parczellálva, hogy ritka ember az, a kinek négy holdnál nagyobb földterülete volna, és 8—10 tagú családját kénytelen ebből eltartani. Tehát a mint eddig nem volt képes megélni az a szegény nép abból a csekély földjéből, úgy a jövőben sem lesz képes arra, és a mit nyújtunk neki most, azzal elérhetünk annyit, hogy a téli kenyerét kellemesebbé teszik, de hogy a megélhetése neki az egész évben biztosítva legyen, ezt ily módon elérni nem lehet. Ha ezt a í épet a jelenlegi foglalkozási körében tartjuk, úgy jót teszünk vele, ha megmenteni nem fogjuk. A föld jobb művelésében, az állattenyésztésben segítünk ez idő szerint rajtuk, de mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy ez a nép szukczesszive érezze a javulást, nem egyszerre mint most vauimért máskülönben csak az elégedetlenséget fogjuk ott előmozdítani. A legfőbb czél az, hogy oda törekedjék az állam, hogy a népnek hat havi tétlensége munkanyújtással töltessék el. Itt van a hiba, a Kolumbus tojása. Hogyha erre nem fogunk törekedni, akkor bármennyi pénzt fogunk is a segélyezésükre fordítani, ez nem segít rajtuk. A ki ismeri ezt a népet, az tudja, hogy ez rövid időre és csak közeli távolságra szokott elmenni munkába, mert el van gyengülve ez a nép, el vau erőtlenedve, mert hiányzik nála a jó táplálkozás, többnyire máiét, zabkenyeret eszik, húsra nem jut neki, és ennélfogva semmi nehéz munkára nem alkalmas. Ennek fényes bizonyítéka az, hogy a Polena és Holubina között levő út kiépítését elrendelték, hogy munkát adjanak a népnek. A munkavezető mérnök felszólította a ruthéneket, hogy vállalják el a munkát köbméterenkint 25 krajczárért. Nem vállalták el. Adott nekik 80 krajczár napszámot és pálinkát, akkor aztán vállalkoztak. Mikor utóbb kiszámították a teljesített munkát, kiderült, hogy naponkint csak 12 krajczärnyi munkát voltak képesek végezni. Természetes, hogy a mu kavezető mérnök a munkát velük megszüntette, az Alföldről hozatott kubikosokat és a munkát így végeztette el. Ez nem olyan nép, mint a tót, vagy esetleg az oláh nép, mely a legtávolabb vidékekre elmegy, hogy kenyeret keressen; inkább elpusztul, semhogy azt megtegye. Ha pedig ez így van, akkor a megkezdett akcziót hiányosnak, hibásnak, hézagosnak kell jeleznem. E népet csak munkáraszoktatással lehet megmenteni, akként, hogy bármily eszközzel oda kell hatni, hogy akár kisebb, akár nagyobb iparvállalattal, agóczpontokou legyen megkezdve, hogy ennek a népnek téli foglalkozást adjunk, bármily csekély díjazás mellett; akkor meg vannak mentve, de meg van mentve a nemzeti vagyon is, a munkaerő kihasználása. Csakis így lehet a népet fejleszteni, önállóságra szoktatni, így lehet az otthonnak megmenteni. Bármit kezdenek az általam jelzett módot kivéve, czélt nem fognak érni, arról kezeskedem. Nem is oly nehéz ez a munka. A ki ismeri e hegyvidék kincseit érczekben, fákban, kőzetekben, ásványvizekben, tisztában van azzA, hogy csekély munkával az iparvállalatokat könynyen meg lehet kezdeni. Van itt kőfaragásra alkalmas különböző kőzet, van kaolin majolikagyártásra, porczellánkészítésre, kőedénygyártásraalkalmas; kőszén, vasérez, különböző érezek, melyek még nincsenek kiaknázva. Van itt igen szép márvány, különböző gazdasági műveletek czéljaira vannak mészkőbányák, timkőbányák üveggyártásra, továbbá különböző vegyszerek gyártására való anyagok, van a vidéknek rengeteg mindenféle fája, a melyekkel a kis- és nagyipar különböző formáit művelni lehet. De a kosárfonásra, gubaflzövésre, a házi ipar fejlesztésére szükséges anyagok is bőven meg vannak és nemcsak itt, de a/, egész hegyvidéken fokozottabb mértékben is meg lehet ezeket találni, a hova az akcziót ki akarják terjeszteni, Máramaros felső vidékéig. Szerény nézetem szerint nemcsak a ruthén népet kell ezen a téren a foglalkoztatással megmenteni, de a legmagyarabb kisgazdát is, mert rövid idő alatt oda lesznek kényszerítve, hogy téli munka helyett heverésznek és szocziális bajok fejlesztői lesznek. Az egész országnak mezőgazdasága csak iparűzéssel menthető meg az általános elégűletlenségtől. Az egyoldalú