Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-548

\%Q 548. omágos ülés 1900. märczíus 12-én, hétfőn. Negyedik az egyéves csikóknak rögtöoi átvétele, tudniillik Mezőhegyesen, a községi méntelepekből származó csikók egy éves korukban rögtön átvétetnek, (EaVjuh! EaWjuk/) és 250 forint vételárral oly jövedelmet biztosítanak a gazdák részére, a mely mindenesetre kedvező és jövő állattenyésztésünk érdekében sikeres közreműködést látszik biztosítani. Végső gondoskodási mód a külföldi mének beszerzése, nevezetesen a kisbéri méntelep részére az angol mének és a bábolnai méntelep részére az egyenes arab vérből leszármazó mének beszerzése, időközönként megfelelő pénz és anyagkinálatnak megfelelő mérvben. De nemcsak az apaállatok beszerzésére, hanem a kanczaállomány emelésére is kellő gond fordíttatik, a mi különösen az utóbbi időben oly formán oldatik meg, hogy úgy a ménesversenyeken, mint a falkák utáni kipróbálásnál a legjobb minőségűek kiválasztatnak, és ezáltal lehetőség nyújtatik arra, hogy az utánuk felnevelt új állomány nemesebb, előkelőbb, sajátos szükségnek megfelelőbb legyen. Kivánatos különben a lótenyésztés érdekében, hogy a jövőre a lehető legnagyobb szigorral járjunk el, úgy a hároméves mének vásárlásánál, mint egyáltalán oly alkalomkor, a mikor az állam egyesektől szerez be állami pénzen méneket. Helyesebb, hogy az öreg és jónak bizonyult mének az utolsóig kihasználtatnak, sem hogy fölösszámban és a szükséggel való indokolással íijabb gyarlóbb mének szereztessenek be. Szükséges volna továbbá a méneskari legénység szaporítása épen a nagyobb mén állományra való tekintettel, és helyes volna, ha a katonai löavatási szabályzat oly irányban revideáltatnék, hogy a nem káros fogyatkozások ne képezzenek akadályt a lóvásárlásnál. Tapasztalat szerint ugyanis a gazdaközönségnél némi visszatetszést kelt, hogy nem káros fogyatkozások miatt egyes tenyésztők lovai az avatási szabályzatnak megfelelően ugyan, de használhatóságuk mellett is át nem vétetnek. Helyes és czélszerű volna mindenesetre, ha a méneskar mintájára avatókar szervezetnék, mely különös nagy horderőt nyer azon szempontból, hogy direkt beszerzésre fektetnék a fősúlyt, hogy ugyanis egyenesen a gazdáktól és nem a lókereskedő által szereztessenek be az állatok. (Helyeslés.) Az avatókar felállításával az avatókarban kiképezhetők leimének azok a tisztek, a kik a csikóknak még ménesből való felhajtási állapotukban is az arravalóságukat felismernék, és nem csak a kereskedő által kikészített és helyreállított lovat ismernék meg. A lónevelés egyöntetű irányzata szempontjából czélszertí lenne, ha rá lehetne bírni egyes községeket arra, hogy ménjeik megválasztásánál nem saját belátásuk szerint, hanem ahhoz értő és lóneveíéssel foglalkozó egyének választásában bízzanak meg. E szavakat tulajdonképen Magyarország gazdaközönségéhez intézem és nevezetesen azokhoz a községi elöljárókhoz, a kik különkülön és személyesen akarják a méneket megválasztani az egyes méntelepeken és az ő Ízlésüknek megfelelő választás utján akarják a lónevelést irányítani. Ez legtöbb esetben czélra nem vezet. Czélra nem vezet az egyöntetűség szempontjából, és kifogás alá esik különösen abból a szempontból, hogy bármily gyakorlati ismeretekkel bírjanak az ilyen kisgazdák, távolról sem képesek megítélni, hogy az ő lóállományuknak nemcsak a momentán tetszés, hanem a jövendő fejlődés szempontjából, milyen mének volnának alkalmasak. Tán lehetséges volna a község képviselőtestületére és lakóira erkölcsi pressziót gyakorolni és őket meggyőzni, hogy álljanak el ezen kívánságuktól és bizzák a kiválasztást azon férfiakra, a kik az ő érdekeiket nem a momentán haszon szempontjából, hanem a jövő állattenyésztés szempontjából inkább bírják megbírálni. A lótenyésztés emelésére, a mint méltóztatnak látni, a kormány részéről a lehetőségig, a mennyire a mi pénzügyi viszonyaink megengedik, a szükséges intézkedések megtétetnek és mód nyújtatik nemcsak arra, hogy lótenyésztésünk magasabb irányban fejlesztessék, hanem arra is, hogy gazdáink a lótenyésztésből oly megfeklő gazdasági hasznot is nyerjenek, a mely mellett a lótenyésztés emelése érdekében eszközlendő állami intézkedésekkel megbarátkozva, gazdaközönségünkben a bizalom és szeretet a lótenyésztés iránt mindinkább növekedjék. Állategészségügyünk 700.000 koronás kiadásánál, csaknem 60.000 korona többkiadást igényel, a mely hat új állami állatorvosi állás szervezésére fordíttatik, a mely annál örvendetesebb intézmény, mert köztudomású, hogy az állategészségügyi teendőket azon csekély állatorvosi létszám mellett, a mely ^jelenleg az országban van és azon kötelezettségek mellett, melyeket úgy az állategészségügyi törvény, mint más intézkedéseink az állatorvosokra rónak, alig lehet teljesíteni. Minden intézkedés tehát örömmel üdvözölhető, a mely az állatorvosi intézmény emelése tekintetében a kormány részéről jön. De állattenyésztésünk szempontjából is nagy fontossággal bir ezen befektetés, mert ennek alapján kiviteli állatvásáraink állandó felügyelet alá kerülnek s a belépő állomásokon és nagyobb fogyasztási piaczokon a kórmegállapítás ellenőrzése, a mely úgy a gazdák, mint a vevők szempontjából fontos, hatékonyabban eszközöltetik. Ugyancsak ezáltal lehetővé válik a jelentékenyebb lóvásárok állami felügyelete, a mi annál fontosabb, minthogy állatállományunk jelentékeny részét külföldön akarjuk elhelyezni és ez sokszor