Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-547

Síi. országos ülés 1S0O. már ezt us 10-én, szombaton. 173 Ha senki nem kíván, felteszem a kérdést, elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, a pénzügyi bizottság szövegezése szerint: igen, vagy nem? (Igen!) A ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadván, következik a részletes tárgyalás. Dedovics György jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, mely észrevétel nélkül elfogadtatok; olvassa az 1. §t). Tóth János jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Csak nagyon röviden szándékozom a kérdéshez hozzászólani, még pedig elsősorban és főleg azért, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnak szives figyelmébe ajánljam, hogy legalább a jövendőben a jogérzet szempontjából ne tegye ki magát annak a jogosult szemrehányásnak, hogy ilyen kérdésekben, a hol jogerős birói határozattal állunk szemközt, az egyes községeknek a jogait, még pedig visszaható erővel, konfiskálni igyekszik. Ez a dolog, bár sporadikus alakban jelentkezik előttünk, de megérdemli, hogy a parlamentben legalább néhány szóval általános elvi szempontból tárgyaltassék és legalább azok a szempontok is a képviselőház előtt feküdjenek, a melyek ennél a dolognál például a főváros közönségét annak nagy rétegeiben vezették. A tisztviselők kérdése, kapcsolatban a vasúti tisztviselőkkel, mint állami alkalmazottakkal, ezen törvényjavaslat által és annak specziális rendelkezéseivel nincs megoldva. Semmi kétség az iránt, hogy Magyarországon a képviselőházban bizonyára nincs senki, a ki a tisztviselőknek jelenleg amúgy is sanyarú helyzetét arra akarná felhasználni, hogy helyzetüket még mostohábbá tegye. Ilyen tendenczia soholsem érvényesül és a főváros köreiben sem akart érvényesülni. Azonban minden községnek és minden városnak, de főleg a fővárosnak rendkívül nagy érdeke az, hogy necsak ezen vasúti alkalmazottakkal, hanem egyáltalában az állami tisztviselőkkel szemben (Zaj. Halljuk! Halljuk!) milyen lesz a jövendő politikája és programmja? (Hosszantartó zaj jobbfelöl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Polónyi Géza: Azt tudjuk, hogy az állam a községekre, és különösen a városokra mennyi mindenféle állami terhet ruház át és minő nagy költségeket okoz a községeknek azáltal, például a fővárosban, hogy az egész államrendőrség, az egész adóbehajtás, az egész közlekedés kérdése, az egész egészségügy tisztán a városi közegek feladatának van deklarálva. Azonkívül különösen a nevelésügy terén óriási nagy terhet ró maga a törvény a városokra; egy fejlődésre hivatott város, mint például a főváros, különösen az oktatásügy terén sokkal többet is tartozik teljesíteni, mint a mennyit a törvény stricto sensu reá ró. Már most, t. képviselőház, az állami alkalmazottak és a vasúti tisztviselők is részesülnek a községi terhekből és vagyonból létesített minden áldásos instituczióban. Nem szólok a kövezetről stb., hanem részesülnek a kultúrának minden institucziójában, . . . (Hosszantartó zaj jobbfelöl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő arak. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza: . . . részesülnek ez intézményekben a nélkül, hogy a maguk részéről a községi terhekhez hozzájárulnának. Már most, miután a fővárosi törvény és általában véve a községekről szóló törvény a tisztviselőket nemcsak nem zárja ki abból, hogy a községi életben aktív választójoggal bírjanak, hanem egyúttal passzív választói jogosultságot is ad nekik: az a kérdés, vájjon állami, jogszolgáltatási és jogegyenlősegi szempontból helyes-e, hogy a községi életben réSzt vesznek aktív és passzív választói joggal olyanok, a kik a községi élet terheiből abszolúte semmiképen sem veszik ki részüket? Ez anomália, ez helytelenség és a jogegyenlőséggel szemben elkövetett vétség. Mert lehetetlen, t. képviselőház, hogy a jogegyenlőség szempontjából elfogadható legyen, hogy például egy városi közgyűlésen 100—200 képviselő olyan alkalmazottja legyen az államnak, a ki a község terheiben semmiben sem vesz részt, de szavazatával hozzájárulhat oly terheknek megállapításához, a melyek ő reá abszolúte nem nehezednek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, én ezt nem ok nélkül ajánlom a t. kormánynak szives figyelmébe. Mert a természetes konklusum mi? Az, hogy az állami alkalmazottaknak és tisztviselőknek díjazásához az egyes községek és különösen a főváros hozzájárulnak, tőlük mintegy negatiY úton fizetést háznak, mert a községi terhek alól fel vannak mentve. Részesednek az iskolában, a közegészségügy minden institucziójában, részesednek az ipar, a művészet stb. terén hozott áldozatokban, használják a járdát és a kövezetet, mint mások, ellenben a községi terhekhez semmiben hozzá nem járulnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen tudjuk, hogy egy helytelen elmélettel valóságos liczitácziót folytatnak egyes városok akkor, a mikor törvényszékek, járásbíróságok, királyi táblák, vasúti műhelyek és czentrális vasúti tisztviselői állások szervezéséről van szó. Egyenesen reá kényszeríttette az előbbi kormány a városokat arra, hogy egymással Hezitálva nagyobb és nagyobb ajánlattal lépjenek a kormány elé, hogy maguknak egyik, vagy másik ilyen czentrális hivatalt megszerezzék. Hogy ez nem helyes dolog, arról talán beszélnem is felesleges, mert hiszen épen a kormány volna hivatva