Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-547
162 54?. országos illés 1900. mArezíiis ÍO-én, szombaton. adjuk, sőt az ország által fölajánlott állami segélyt legalább arányba hozzuk más országokéval: azért beszédem ezen részének más czélja nem lehet, mint a magyar tengeri hajózás további szubvencziója. Itt előre kell bocsátanom azt, t. ház, hogy midőn évekkel ezelőtt e helyről a közvetlen állami Begély alkalmazását szóba hoztam, egyedül állottam ; a t. ház kaczagott rajta, és évek munkájába került, a míg azután nem ugyan a t. ház, de a szakminiszterek, belátták ennek szükségességét. Most hozzáteszem azt, hogy ha a szubvenczió nena volna egyéb, mint azoknak a hajótulajdonosoknak, az első pillanat nehézségeinek leküzdésében való segélyezése, akkor nem emelném itt fel szavamat. De nem erről van szó; minden garas, a mit szubvenczióképen tengerészetünk, tengeri kereskedelmünk fejlesztésére fordítunk, nem kidobott ajándék, hanem rendkivül hasznosan befektetett tőke, a melynek kamatait busásan élvezzük majd mi is, a mint élvezik más államok. Nem tehető fel, t. ház, hogy más államok annyit költenének tengerészetükre, és szubvencziót adnának a szegény nép filléreiből, hogy néhány gazdag hajótulajdonos gyarapodjék, ha ennek más nemzetgazdasági hasznát nem látnák. Ha a miniszter úr tengerészetünket fejleszteni akarja, akkor a közvetlen állami segély alkalmazását arányba kell hozni más államokéval, mert ily segély mellett, mint a minő a mienk, nem lehet kilátásunk arra, hogy tengerészetünk fejlődjék, és hogy a »libera navigazione«, a szabad hajózás fentartassék. A mi beszerzési segélyünk körülbelül megegyezik az osztrák beszerzési segélylyel, azonban már az úgynevezett migliatico-segély nagyban különbözik attól. Az osztrákok öt krajczárt fizetnek tonnánként és 100 mérföldenkint; mi öt fillért, azonkívül az évenként adott beszerzési szubvenczió az osztrákoknál öt százalékkal, nálunk pedig hét százalékkal csökken. Ennyivel vagyunk hátrányban az osztrákok felett, de másban is hátrányban vagyunk; mi nálunk ki van mondva, hogy egy teljesen új hajó, bármilyen klasszisú is, 15 esztendőnél tovább az állami szubvencziót nem élvezheti. Az osztrákok mást mondanak: hogy mindaddig, a míg vagy az osztrák »Veritas«, vagy a franczia »Veritas«, vagy az angol »Lloyd« által B. I. I. klasszisának ismertetik el a hajó, addig megkaphatja a szubvencziót. Már pedig a t. miniszter úr jól tudja, hogy a most épülő vashajóknál megtörténhetik, hogy a hajó 30 esztendeig is megtarthatja a B. I. I. klasszisát Hogy más államok hogyan segélyezik hajóikat, arról hosszabban lehetne beszélni. Például ott van a franczia törvény, a mely a beszerzésnél tonnánként 65 frankot ad az építésre, azonkívül minden géprészletre külön-külön, 100 kilogrammonként 15 frankot. Ugyanígy az olasz törvény. Úgy, hogy ha valaki Olaszországban épít egy hajót, az államtól megkapja a hajó értékének 30°/o-át. Segélyezési szubvenczionális törvényei olyanok, hogy a mienket alig lehet ahhoz hasonlítani. Például itt van egy hivatalos kimutatás. Ez a magyar állam által is segélyezett magyar gőzhajózási részvénytársaságnak, az »Orient«-nek kimutatása. Ez igen előkelő társaság. Ez a múlt esztendőben a magyar államtól kapott 53.895-54 koronát. Ez volt a szubvencziója. Ha ez a hajó Triesztben van lajstromozva, már jelentékenyebb volna a szubvencziója, de ha Olaszországban lett volna lajstromozva, szubvencziója 96.600 líra lett volna, míg ha Francziaországban lett volna lajstromozva, akkor 135.000 frankot kapna. De nem akarok én ilyen messze menni, csak rá akarok mutatni arra, hogy hogyan dédelgetik más államok tengerészetüket. Mondok egy más példát A legújabb példa az amerikai. Az amerikaiak gyakorlati nép, a míg mi, tudom majd a bur-angol háborúból sem fogunk okulni, az amerikaiak, a kubai és manillai háborúkból okultak és látták, hogy mennyire szükséges egy államra nézve, hadjárat esetén, hogy hatalmas segítséget kapjon a kereskedelmi flottától, különösen a sebesjáratú hajók által. Az amerikaiak e czélból meghozták az úgynevezett biztatási-billt. Azelőtt az amerikai nem igen adott szubvencziót a hajóknak, most pedig szubvenczionálja a hajókat, és pedig 100 tonnánként l 1 /* czenttel. Milyen szubvenczióhoz jutnak ezáltal az amerikai hajók? Például egy 1500—1600 tonnás amerikai hajó, a mely óránként 15—16 csomó sebességgel halad, évenként 78- 94 frankot ér el tonnánként. Már egy 3000 tonnás hajó, a mely 17—18 — 19 csomó sebességgel halad, — és itt figyelmeztetem az igen tisztelt miniszter urat, hogy úgy látszik, az amerikaiak nagy súlyt fektetnek a hajó sebességére, — 219-28 l-ig kereshet. A 8000 tonnás hajó, a melynél 20—21 csí>mó sebességet kötnek ki óránként, 832 frankig ér el. A 10.000 tonnás, a melynél 23 csomó sebességet kötnek ki, már 1650 frankot kap. Felhozom itt a következő példát. Vegyünk egy 8000 tonnás hajót, a mely 20 csomó sebességgel halad. Ez a 8000 tonnás hajó, figyelembe véve azt, hogy miután ilyen sebesen kell haladnia, gépezetének igen kitűnőnek kell lenni, belekerül mondjuk 1 millió forintba. Ez megtehet igen könnyen évenkint 10 utat Anglia és Amerika között. Ezért kap az amerikai kormánytól évenkint 750.000 frank szubvencziót. Más szóval, Amerika — pedig az is tudja ám, mit csinál, — képes egy hajónak oly nagy szubvencziót adni, mint mi összes hajóinknak adunk. Már most, felfogásom szerint, ha valamire akarunk jutni a tengerészetünknél #
