Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-547

j 58 B

*

7, oratkgos illés 1900. n A vidéki városok fejlesztése és emelése is nagyon összefügg a postaforgalommal. A t. miniszterelnök úr csak nem régiben egy királyi város küldöttségének fogadása alkalmával igen helyesen hangsúlyozta a vidéki városok, mint magyar kulturális góczpontok emelésének fontosságát és szükségességét és felemlítette, hogy az állam készségesen hozzájárul ahhoz, hogy az életrevaló vidéki városok anyagi kedvezményekben részesíttessenck a főváros példája szerint való gyorsabb kifejlesztéstik czéljából. Idetartozik a vidéki postaszolgálat egyrészt, másrészt a vidéki alkalmas postaépületek, postapaloták építése. Meg van a pénz rá, magának a postának a jövedelme. A t. kormány újabb idő óta néhány üdvös intézkedést léptetett életbe a postaszolgálat javítására. Úgy tudom, legújabban behozta azt is, hogy az ajánlott leveleket, a melyeket eddig nagy időveszteséggel, csak igen korlátolt számú helyeken lehetett, a fővárosban s a nagyobb vidéki városokban feladni, ezentúl a közönség kényelmére — a melyet a postaszolgálatnál első sorban kell tekintetbe venni, — számos ilyen helyen lehessen feladni; hát ez is hasznos, de szükséges, hogy ez újítás ne csak a fővárosban, hanem a nagyobb vidéki központokban is megtörténjék. Én Európának egyik mintaszerű államát, a melyet többször be szoktam utazni, de melytől most néhány esztendeig távol voltam, ez idén újra bejártam; értem Helvécziát. Meg voltam lépetve, hogy Zürich városában milyen gyönyörű újonan épült postapalotát találtam; a dekorativ motívumoknak, festményeknek, bronzöntvényeknek mindenféle díszeivel, de egyúttal a közönség érdekében a legnagyobb kényelemmel, korridorokkal, irótermekkel van az felszerelve, s olyan művészi luxussal kiállítva, hogy Budapesten az új országházon kivtíl egyetlenegy ilyen palota sincs; pedig hát Zürich aránylag kis város, csak 120.000 lakosa van. Elbámultam a postapalotának nemcsak czélszerü berendezésén, hanem művészeti, dekorativ szépségein is. A mi viszonyainkat ismerve, nem követelem azt az igen tisztelt miniszter úrtól, hogy akár Budapesten, akár más nevezetesebb városunkban díszes, de drága postapalotákat létesítsen, a milyen például ez a zürichi, vagy a genfi; hanem csak azt, hogy létesítsen alkalmas és a közönséggel való érintkezés, forgalom, hivatalkezeíés igényeinek teljesen megfelelő, azokat kielégítő, tágas, világos postahelyiségeket; ezt igenis méltán megkövetelhetjük, mert magának a postának megvan rá a jövedelme. Vegyük például Pozsonyt. Ott a posta egy régi, rozoga főépületben, sötét helyiségekben, BÖ't részenkint több házban van szétosztva ; az egyik osztály ebben, a másik osztály abban az nárczius 10-én, szombaton. épületben van. Ezért nem is fejlődhetik ki az ottani postaszolgálat elég jól, pedig Pozsony olyan előkelő, kiváló, s már gyáriparilag ia fejlődő város, a melynek óriási forgalma mellett a postai szolgálatot a postának mai mizeräbilis elhelyezése nagyon, de nagyon hiányossá teszi. Budapesten, de másutt is, például Debreczenben, Aradon, Győrött, sőt még kisebb városokban is, mint például a miniszterelnök úr vármegyéjében, a virágzó Vas vármegye székhelyén, a kis Szombathelyen, a mely szintén igen szépen fejlődő város, — örülök is a fejlődésének főleg abból a szempontból, mert tőzsgyökeres magyar faj lakja,—: mondom, a Szombathelyhez hasonló kisebb városokban is, a postaintézmény annyira rendbe van hozva, hogy például a málhacsomagokat ezekben a városokban házhoz szállítják. És Pozsonyban, a melynek 60.000 lakosa van, még ma sincs ez az intézmény behozva; ott mindenki kénytelen a maga csomagjáért elküldeni, és a postán fűtött szobában, vaskályhák tövében, egymás mellett hevernek a nyulak és özek, szépen kikészítve karácsonyi pecsenyének ; ott hevernek a sötétségben így, mert megfelelő téres és világos raktárhelyiség nincsen. A posta ezeket nem hordja széjjel, hanem mindenkinek magának kell még csak egy könyvért is elküldeni. Felhívom tehát a t. miniszter úr figyelmét arra, hogy, ha már Szombathelyen, Győrött, Aradon, Debreczenben — Szegedet nem is említem, — a házhoz szállítják a csomagokat, méltóztassék intézkedni, még pedig a tervezett postaépület elkészülte előtt, hogy ezen mizéria megszűnjék Pozsonyban is és a csomagok valahára házhoz szállíttassanak. Ha a főposta-épületben nem lehet talán istállóhelyiségeket kapni a postalovak számára, ezen lehet bérlet útján segíteni, de a postaintézmény fejlettsége megkívánja, hogy az ilyen előkelő városban ez végre valahára megtörténjék. Azt sem mondhatja senki, hogy én, mikor ezt kérem, talán hazabeszélek; mert hiszen az én választókerületemben, Debreczenben, ez az intézkedés már régen be van hozva. Én inkább a t. ház volt elnökének, Szilágyi Dezső t. barátomnak választókerülete érdekében emelem fel szavamat. Tényleg oly derék postai alkalmazottak vannak ott, a kik egyúttal a magyar állameszmének is hű képviselői, a kik megérdemlik, hogy érdekükben is valami intézkedés tétessék, és egészséges, alkalmas, tisztességes postai hivatal építtessék, mert azokban a sötét helyiségekben az óriási postai forgalmat lebonyolítani alig lehet, a felek pedig, a mint már többször említettem, kénytelenek csomagjaikért a postára küldeni, mert azok a házhoz nem szállíttatnak. Részemről, t. miniszter úr, amíg képviselő leszek, nem fogok nyugodni addig, a míg Pozsony-