Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-540

S4Q. országos ülés 1900. márczlns 2-án, pénteken. y érdekeit saját belátása szerint intézheti, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mint halánczokkal van tovább is odaesatolva egy oly ország szekeréhez, a melynek érdekei ellenkeznek az ő érdekeivel. (Úgy van! Úgy ! van! a szélső baloldalon.) Ebből a szempontból, és pártállásomnál fogva is, a magam és pártom nevében a kereskedelemügyi tárcza költségvetését nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter! (Halljuk! Halljuk!) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak illendőségből, de a szükség érzeténél fogva tartom kötelességemnek most, a vita elején, felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Bizonyos tekintetben taktikai beosztás is ez, a mit ezennel egész őszintén megmondok, a mennyiben költségvetésem némely főbb mozzanatára és ezzel kapcsolatosan működésemnek némely pontjaira kívánom egész tisztelettel a képviselőház figyelmét felhívni és nem szeretném, hogy ettől elítttessem, vagy ebben megzavartassam, az érdekesnek ígérkező vita közben felmerülő kérdéseknek külön megvitatása által. (Halljuk! Halljuk!) Kötelességet akarok teljesíteni a következendő szónokok irányában azáltal, hogy az általuk felhozandó és felvetendő kérdésekkel annak idején foglalkozván, ennek következtében most egész tárgyilagosan költségvetésemnek és működésemnek némely mozzanatára kivánom az igen tisztelt ház figyelmét felhívni. (Halijuk! Halljuk!) Van ebben némi beszámolás is, van ebben programm is, és e kettő szorosabb összefüggésben van, mint első perezre gondolni méltóztatnak, mert ragaszkodom azon álláspontomhoz és nézetemhez, a melyet a t. házban már egy alkalommal megemlíteni bátor voltam, hogy egy miniszternek programmját működéséből sokkai jobban meg lehet ismerni, mint szavaiból, (Úgy van! jobbfelól.) és ennek következtében nagyon szeretném, — bár Sok részletbe nem bocsátkozhatom, — hogyha némely intézkedéseim által bebizonyíthatnám a t. ház előtt felfogásomat és talán felfogásom rendszeressége által programmomat is. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon szeretném, ha gyenge erőmnek hiányait fedezhetném olyan biztosítékok által a t. ház és a közvélemény előtt, a melyek már megkezdett, vagy befejezett intézkedésekben rejlenek, és a melyekből sokkal több joggal lehet következtetést vonni jövendőbeli működésem és magatartásom iránt, mintha bármilyen nagyszabású beszédet tartanék a t. ház előtt. Költségvetésem jellemzésére áttérve, miután én a költségvetést úgy tekintem főleg gazdasági téren, mint a mely csak fogantyúkat ad a miniszter kezébe, a melyek segélyével a közgazKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXVII. KÖTET. dasági tényezőket bizonyos irányban összekötheti és irányíthatja, és a melyek csak támaszt nyújtanak arra nézve, hogy a társadalmi és közgazdasági tényezőknek hol segítségére, hol kezdeményezésére, hol bátorítására, hol biztosítására legyen: ennek következtében sohasem tekintettem a kereskedelmi tárcza költségvetését olyannak, a mely a miniszter működésének és irányának teljes képét adja, de viszont tekintem, és tekintettem mindig olyannak, a melylyel kapcsolatosan világot vethet működésére és irányára. (Helyeslés a jobboldalon.) így tehát ne méltóztassék rossz néven venni, ha még ezen szűkre szabott keretben is, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon köteles tiszteletnél fogva, mellyel a pénzügyi helyzet iránt minden miniszternek viseltetnie kell, én ebben a költségvetésben még azon dolgokban is, a melyeket most már megteendőknek tartok, nagy mértékben korlátolva voltam és vagyok. Ez nem az ambieziónak túiemelkedése, hanem a kötelességérzetnek egyszerű beszámolása. (Helyeslés a jobboldalon.) És ha nem jöhetek is nagy tervekkel a t. képviselőház elé, ne méltóztassék azon kifogásomat szerénytelenségnek venni, ha kijelentem, hogy nekem vannak ilyen terveim, hanem méltóztassék a gyakorlati érzéssel és kötelességtudással biró férfiú azon kijelentésének venni, hogy a pénzügyi helyzet nem engedi meg, hogy ilyen nagy dolgokkal álljak elő, és viszont egyszerű beszélgetés és fejtegetés ezekről, a tényleges eszközök birtoka nélkül, egyszerűen, vagy hiú hivalkodás volna, vagy pedig veszedelmes speknlácziókra vezethetne. (Ügy van! a jobboldalon.) így tehát Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak kötelességem megjegyezni, hogy ne gondolja, hogy például csak az általa felhozott ügyet említsem, mintha én a csatorna kérdését nem méltányolnám teljes mértékben. Magam is azon nézetben vagyok, hogy csatornahálózatunk kiépítése nélkül sem beltermelésünk hasznosítását, sem versenyképességünket arra a fokra nem tudjuk emelni, a melyre szükség van, hogy minden eshetőséggel szemben biztosíthassak magunk it. (Ügy van! jóbbfelől.) E pontban mondhatok annyit, hogy nem értem be azzal az eljárással, hogy külömböző ajánlatokat, tervezgetéseket felűlbiráljak és várjak, hanem a Duna-Tisza közti és a Szávacsatorna tervezését kezembe vettem és állami közegek útján már munkába is van véve ennek felvétele s remélem, hogy ha akármilyen körülmények közt is a pénzügyi források erre rendelkezésemre állanak, vagy ha esetleg az állami és forgalmi érdekeknek azon biztosítása mellett, a mit Kossuth Ferencz t. képviselőtársam helyesen emelt ki, vállalkozás útján lehetség lesz azt megcsinálni, már akkor azon helyzetbe leszek, hogy ne akkor tervezgessek és ne akkor kezdjek 5