Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.
Ülésnapok - 1896-546
132 *>* 6 * országos ülés 1900. márczlos 9-én, pénteken. követel tőlem. Kérem tőle, állítsa ki nekem azt a bizonyítványt, hogy még sohasem kívánt e tekintetben tőlem valamit, hogy én azt azonnal közvetlenül, nem akta szerint, rendelkezésére ne bocsátottam volna. Rohonczy Gedeon: Ezt elismerem! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Azon fontos ügy, a melyet most pendített meg, és a, melyet képvisel, tudniillik a Németországba való kivitel a kassa-oderbergi vonalon, gondoskodásom tárgya. A postakocsik berendezését illetőleg talán méltóztatik tudni, hogy újabb kísérleteket teszek, hogy e tekintetben, ha lehet, még tökéletesebben álljon a vasút és a posta a gyümölcsszállítás rendelkezésére. És én azt hiszem, hogy itt czélt is fogunk érni. Én ismerem kötelességemet, és a t. képviselő úr bizonyára számon fogja tőlem mindig kérni a kötelesség teljesítését. Gróf Benyovszky Sándor t. képviselő ár szives volt némely visszaélésre figyelmeztetni, például a honi czímerrel és a czímmel. Biztosítom a t. képviselőtársamat, hogy ez nem kerülte el figyelmemet, és miután most törvényjavaslaton dolgozom a tisztességtelen versenyről, azon fogok lenni, hogy erről is gondoskodás történjék. (Helyeslés a széls'i baloldalon.) És most, miután ezen részletkérdéseket ily módon elintéztem, ha talán elfelejtettem néhányra válaszolni, méltóztassanak engem az illetők arra felhívni; de most méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek három kérdésre, a melyek tekintetében felvilágosítással és állásfoglalással is tartozom. (Halljuk! Halljuk !) Az egyik a kartellek és a másik az őrlés kérdése, a harmadik pedig az ipar fejlesztésének újabb mozzanatai, a melyek e vitában felmerültek, és a melyek kiegészítését képezik előbbi, igénytelen felszólalásomnak. A kartellek kérdésével úgy Komjáthy Béla, mint Polónyi Géza, valamint gróf Serényi Béla t. képviselőtársaim tüzetesen foglalkoztak. Ez egy oly újabb nemzetgazdasági alakulás, a mely iránt egyfelől még a tudomány sincsen egészen tisztában; másfelől maguk az érdekelt felek is oly folytonos átalakulásokon mennek át, úgy, hogy azt lehet mondani, hogy az még most a küzdelem stádiumában van. Nem akarok a tudománynyal foglalkozni ez alkalommal. Kedvenez tliémám volt, míg szabad ember voltam ; de hogy a tudomány folytonos fejlődését se veszítsem el szem elöl, megkértem egy szaktudósunkat annak figyelemmel kisérésével, a ki jelentésének első részét máris bemutatta. Én folytonos figyelemmel kisérem úgy a tudomány, mint a törvényhozás és a gyakorlati adminisztráció és a judikatura terén e kérdést, és nagyfontosságot helyezek arra, hogy mind a négy szempontból kell az ügyet bírálni és figyelemmel kisérni, mert tisztán theoretikus tudománynyal ezen a téren nem megyünk semmire; de ha a tudomány alaptételeit tévesztjük szem elől, csak örökösen botorkálni fogunk. A törvényhozás, a tapasztalati adminisztráczió és a judikatura ismerete és tapasztalatai nélkül viszont nem megyünk semmire, és most a nélkül, hogy hosszas fejtegetésbe bocsátkoznám, azt hiszem, minden túlzás nélkül konstatálhatom, hogy a törvényhozás Európaszerte és Amerikában, és hogy különösen az amerikai judikatura ezekben a kérdésekben nem lát tisztán. Megállapodott nézetek, határozott irányok ezidőszerint még nincsenek. De ez nem menti fel a gyakorlatban élő minisztert attól, hogy szemét nyitva ne tartsa és a visszaélések tekintetében ellenőrzést ne gyakoroljon. Azt azonban kijelenthetem, az ügy jelenlegi stádiumában, hogy valamire való, biztosan effektuálható sikeres törvény alkotására most még képesnek az anyagot nem látom. A tapasztalatokat tovább kell gyűjteni, hacsak oly csalódásoknak nem akarjuk magunkat kitenni, mint Amerikában a trustokkal, a melyek más természetűek ugyan és ne méltóztassanak a kartellt ezekkel összetéveszteni. Egyébként tudjuk jól, hogy némely javaslat miképen fojtatott meg csirájában más országokban, és akkor rá fogunk jönni, hogy most még e tekintetben törvényhozási úton el nem indulhatunk. Mit kell tehát tenni. Gyűjteni kell az anyagot és észlelni a kartellek azon formáczióit és azon hatásait, a melyek nálunk jelentkeznek, és megfigyelni, hogy mily eredményekre vezetnek azok. Itt kérem a t. ház teljes objektivitását, (Halljuk! Halljuk!) különösen azért, mert egyes jelszavak alapján, — miután tagadhatatlanul visszaélések fordulnak elő e téren, — a kartellügy bizonyos odiózus világításba van helyezve. Én e tekintetben a t. ház előtt okoskodás helyett bizonyos antidotummal kívánván élni, a nélkül, hogy egyáltalán bármely visszaélés, vagy — mondjuk — zsarolás védelmére kelnék, ki akarok emelni némely mozzanatot a magyarországi tapasztalatokból, a melyekből azt a következtetést bátran lehet levonni, hogy feltétlenül és általánosságban a kartelleket elitélni nem lehet. {Úgy van! a jobboldalon.) Mit csináltak a kartellek? (Halljuk! Halljuk!) A legilletékesebb szaktestületet, a budapesti ipar- és kereskedelmi kamarát kérdeztem meg észleleteire nézve. Kiemelem itt, hogy szaktestülettől nem kívánok okoskodást; az az én dolgom; minden szaktestülettől tudományos disszertácziót visszautasítok, de az ő észleleteit a maga terén, a melyben illetékes, kérem mindig; semmi egyebet.(Helyeslés.) Már július 24-én felszólítottam a budapesti ipar- és kereskedelmi kamarát, hogy mi észlelései vannak a kartelltigy hatásáról Magyarországon?
