Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-546

M6. országos Illés 1900. niárczíus 9-én, pénteken. 129 Ml, tüzetesen, behatóan tudunk kérdéseket tárgyalni, a melyek fontosságuknál fogva sokkal nagyobb jelentőséggel birnak mint sok száz olyan dolog, a mely izgalmakkal jár ugyan, (Helyeslés.) de rendesen csak szenvedélyeket és keserűségeket hagy hátra, nem pedig hasznot és üdvöt az országra és annak népére. (Élénk helyeslés.) A sok igen fontos, azt lehet mondani, érdekes kérdések mellett egyes részletkérdéseket is vetettek fel és intéztek egyenesen hozzám; iparkodni fogok elsősorban ezekre röviden válaszolni. De a mennyiben egyik, vagy másik t. képviselő úr kérdésére választ nem adnék, ne méltóztassék ezt tiszteletlenségnek venni, méltóztassék engem kérdőre vonni, készségesen állok szolgálatukra; de olyan roppant tárgyhalmazom van, hogy nem bizom erőmben, hogy mindennek megfelelni képes leszek. (Halljuk! Halljuk!) Legelőször a csatornaügyre térek vissza, még pedig azért, mert a vita, igénytelen nézetem szerint, e tekintetben a legélvezetesebb, a legtanulságosabb volt. Elfogadom úgy, a mint a feladatot magyarázták és elém szabták; de azzal a rektifikáczióval és azzal a kéréssel tartozom, úgy Bessenyey Ferencz, mint Kovács Pál t. képviselő uraknak, hogy részletekbe ebben a kérdésben, mondjuk, magára az egyik, vagy a másik csatorna irányára nézve, nem bocsátkozhatom, kötelezettséget nem vállalhatok, magánvállalkozók által, mint felemlítve volt, benyújtott tervekkel szemben állást nem foglalhatok, sőt épen ezekkel szemben eljárásom az, hogy annak a hosszú toldozásnak, foltozásnak, a mit ilyen magántervekkel szemben okvetlenül kötelesek az állam szakközegei elvégezni, végetvessek, mert az állami közegek által akarom ezeket a terveket elkészíttetni, és ez már folyamatban is van, és pedig nemcsak a duna-tiszai csatornára nézve, de egyúttal a vukovár-samaczi csatornára nézve is, a melynek fontosságát és jelentőségét, azt hiszem, mindenki méltányolja. (Általános helyeslés.) És talán nem fogja rossz néven venni a t. képviselőház, ha azt mondom, hogy sokkal gyakorlatibb és egyszerűbb eljárás, ha ezt a két csatornát előtérbe tolom, mert ez azt hiszem, minden csatornarendszerbe bele fog illeni Magyarországon, mint hogyha kezdem azzal, hogy felpingálok a térképre egy gyönyörű* hálózatot, azt irtóztató hosszú szaktanácskozmányok minden retortáin keresztülhajtom, és mikor ide kerül, a sok száz millióval szemben az ország azt mondja, hogy nagyon szép, de nem tehetünk semmit. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) A másik kérdés, a melylyel előzetesen foglalkoznom kell, a vámügy. E tekintetben azt hiszem, a miniszter álláspontját leghelyesebben érintette Láng Lajos t. képviselőtársam igen szép beszédében, 0 maga, mint független képviselő, KÉPVH. NAPLÓ 1896—1901. XXVII. KÖTET. előre felmentett engem attól, hogy ebben az ügyben tüzetes programmot adjak, mert a dolog természetében van, hogy egy ilyen bonyolult, annyi transzakcziót igénylő, annyi tényező közreműködésétől függő kérdésben az egyik miniszter ez alkalommal, a dolgok jelen stádiumában tüzetesen még nem is nyilatkozhatik. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ha tehát Polónyi Gréza t. képviselőtársam azt kívánja, hogy programmot fejtsek ki már most, hogy az ország közvéleményét ebben a tekintetben tájékoztassam, bátor vagyok neki kijelenteni, hogyha ő ez alatt azt érti, hogy én kijelentem, miszerint az ország összes közgazdasági tényezőinek harmonikus védelméről, nemzetközi kereskedelmének biztosításáról és fejlesztéséről a vámtárgyalások alkalmával is kell gondoskodni, akkor, azt hiszem, nagy általánosságban és bizonyára őt ki nem elégítő módon nyilatkoztam. De ha tovább kellene menni, ő maga azt fogná mondani, hogy ez frázis, de hogy fogja ezt a miniszter megvalósítani ? És akkor egyszerűen a vámrendszer és a vámtételek bonyodalmába kellene bocsátkozni, mert az ott nyer kifejezést. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Most pediglen oly kezdetén vagyunk ezeknek a dolgoknak, hogy én azt hiszem, ő maga is azt fogja mondani, hogy e tekintetben én sem garaneziát, sem tiszta, világos programmot nem adhatok, (Úgy van ! Úgy van! a jobboldalon.) mert ez nem szavakban, hanem csak vámtételekben fejezhető ki. Egyet azonban megtettem, és ez az, hogy előre odaadtam az ország illetékes szakközegeinek kezébe a kritikai szempontokat. Előrebocsátom, hogy nemcsak ez alkalommal, tudniillik a vámkérdéssel kapcsolatosan intézett kérdések útján, de már az úgynevezett leiró, az ipartermelési statisztika felvétele alkalmával, most már nagy örömömre mondhatom, kérdések voltak intézve minden egyes iparvállalkozóhoz, és e tekintetben igen becses anyag birtokába jutottam. Tehát én megfordított sorrendet követek. Először akarom az ország kívánalmait, óhajait ismerni és általa felállíttatni a kritikai szempontokat, és ezt az anyagot feldolgozva, magamnak az álláspontot megszabva, azután bocsátkozni a dolognak mélyére, annyival is inkább, mert ez nemcsak tudományos és gyakorlati szempontból kényes kérdés, de sok függ itt össze egyúttal a taktikai szempontokkal is. Nem valami mesterséges taktikát értek ez alatt, hanem azt, hogy a magyar miniszterre mindig befolyást kell, hogy gyakoroljon az, hogy miképen alakúi a nemzetközi vámpolitikai fejlődés, hogy mikép fejlődnek Ausztriában a viszonyok és álláspontok és a taktika megválasztásában, ha előre marsrutát szab magának, kötött kézzel áll szemben az eseményekkel és nem lesz képes az ország érdekeit védel17