Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-545

645. országos ülés 1900. m&rczius 8-síii, csütörtökön. 123 honosítsunk? Azért én nem elégszem meg a t. miniszter úr odavetett esetlegesség! programm­jával; hanem kérem a t. miniszter urat, hogy ezen adatoknak számbavételével ezt aktuális programmnak tekintse, és legközelebb tájékoztassa a képviselőházat a felől, hogy mikép kivan ezen kérdésben gyökeres megoldást létesíteni Lenne, t. képviselőház, mondom, sok kérdés, a melylyel foglalkoznom lehetne és kellene, de megelégszem azzal, amit tőlem telhető jó indulat­tal rapszodicze előterjeszthettem; a többit jobb időkre tartom fenn, a mikor a kereskedelmi poli­tikát érintő nagy kérdésekkel bővebben foglal­kozhatunk. Ma megelégszem azzal, hogy újabban konstatáljam és kijelentsem azok után is, a miket anyiszor elmondottunk, hogy bármilyen tiszteletre­méltó férfiú üljön abban a székben, a mely a kereskedelmi tárczáé, én egy miniszternek sem szavazom meg a költségvetést addig, a mígnem állok olyan miniszterrel szemben, a ki azt mondja nekem, hogy az önálló vámterületnek igaz és őszinte híve. Azért nem fogadom el a költség­vetést. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon,) .Dedovics György jegyző: Sághy Gyula! /Sághy Gyula: T, képviselőház! Eredetileg nem Tölt szándékom e tárcza költségvetésének tárgyalásánál felszólalni; habár azok a nagy­fontosságú és nagyérdekíí kérdések, a melyek a megelőző napokban itt fejtegettettek, nagy csáb­erőt gyakoroltak volna rám, hogy azokkal szemben álláspontomat szintén bővebben kifejt­sem. Ha mégis felszólalok, ennek az az egyetlen köiülmény az oka, hogy a törvényhozásnak e termében is felvettetett a székesfővárosi pálya­udvarok kérdése, különösen a nyugati pályaudvar esetleges kihelyezésének és ezzel kapcsolatban egy új központi személy- és teherpályaudvar létesítésének ügye. De, t. ház, ha már egyszer felszólalok, habár nem akarok azon nagy kérdésekre kiterjeszkedni, (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) a melyeket előttem szólott t. képviselő­társam megpendített, nia volnának egy, vagy más irányban különösen rektifikáló megjegyzé­seim, mert nem akarom a vitát ezen előrehaladott stádiumában nyújtani, mégis kívánok egyet­lenegy kérdéssel előrebocsátólag, és ezzel is csak nagyon általános vonásokban foglalkozni; azzal a kérdéssel tudniillik, a mely az eddigi három napos vitát meglehetősen uralta, tudniillik az úgynevezett agrárizmus és merkantilizmus állítólagos harczával és érdekellentéteivel. Azok közé tartozom, t. ház, a kik a köz­gazdasági három nagy tényező: a földmívelés, ipar és kereskedelem valódi érdekei között nem látnak ellentétet, (Helyeslés balfelöl.) hanem azt hiszem, hogy ezek igenis egymásra utalvák, egymás nélkül meg nem élhetnek, egymás károsí­tásával önmagukat rontják és károsítják. Azon­ban, t. ház, minden állam közgazdasági életének van egy alapjellemvonása, van egy külön alapja, a melyhez a többi gazdasági tényezők tevékeny­ségének idomulnia kell, a melyre tevékenysé­güket fektetniök kell, ha egészségesen akarjuk a a közgazdasági életet s az általános jóiéiet fejleszteni. Nálunk ez az alapjellemvonás kétségtelenül a földmívelés. Ehhez kell tehát a másik két közgazdasági tényező: az ipar és kereskedelem összes tevékenységének idomulnia ; erre kell ösz­szes tevékenységüket természetszerűleg fektetniök, mert ebben gyökereznek a másik két tényező életgyökerei is, és ha ezzel ellentétbe helyezked­nek, akkor saját életgyökereiket is keresztül metszenék. Azért nézetem szerint a hazai iparnak elsősorban oda kell törekednie, hogy hazai nyers­termelésünk anyagát dolgozza fel; e mellett kétség­telenül arra is, hogy az olyan szükségleteket, a melyekre a nyers anyagot idebent meg nem tiláíni, de a melyek nagy mértékben képezik a belfogyasztás tárgyát, lehetőleg saját maga állítsa elő. De épen így vagyunk a kereskedelemmel is. A kereskedelemnek jól felfogott érdekében elsősorban kétségtelenül az a feladata, hogy a magyarországi nyerstermelés fölöslegeit kivigye, még pedig lehetőleg feldolgozott alakban, tehát kész ipari árúban. E mellett természetesen fel­adata a bel termelőt a belső fogyasztóval Össze­hozni, szóval az összeköttetést köztük létesíteni, ezáltal általában az értékesítés lehető kedvező konjunktúráit a földmívelés és ipar termékekre nézve megalkotni. Ha az úgynevezett agrárérdekeket védel­mezők ezeket a tételeket hangsúlyozzák, akkor abban csak az elfogultság láthat támadást az ipar és kereskedelem jogosult érdekei ellen, sőt érdem szerint a szolid és reális kereskedelem és ipar ebben igenis támogatást talál. Mert vájjon támadás-e az az ipar és kereskedelem ellen, ha az agrárérdeket védelmezők e házban hatályos intézkedéseket kivannak a tisztességtelen verseny ellen? Nem magát az ipart és kereskedelmet szolidságában, életképességében védelmezik-e meg ezek a követelések? Támadás van e abban a kereskedelem és a tőke ellenében, hogyha ebben a házban épen a földmívelési érdekek istápolása szempontjából is a fiktiv üzletek túlkapásai és ve­szedelmes elterjedése ellen hatályos intézkedéseket követelünk? Hiszen azok a fiktiv üzletek a tőkét elvonják épen legtermészetszerííbb feladatának teljesítésétől, attól, hogy az ipart, kereskedelmet a maga realitásában megélénkítse, hogy a közgaz­dasági tényezőkben a szükséges vérkeringést elő­idézze. Hiszen az a fictió üzlet egy improduktív fog­lalkozás, amely tisztán arra van számítva, hogy a kik erre szakértelemmel és képességgel birnak, azoknak kezében a nagyszámú kisebb exisztencziák 16*

Next

/
Oldalképek
Tartalom