Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-545

545. országos ülés 1000. márczlns 8-án, csütörtökön. | j Q emelése és a saját őstermelvények, gyártmányok útján való értékesítése egy módon lehetséges, és ez az önálló vámterület útja, (Helyeslés a szélső baloldalon.) úgy, hogy a közös vámterület, mint gazdasági elmélet is abszurdum: abszurdum különösen akkor, ha nem homogén természetű államok, hanem ipar és foldmívelő állam szövetkeznek egymással, mert ott az őstermelő állam leszorítása és kijátszása, kiszipolyoztatása több, mint kétségtelen biztonságú dolog. És ha valaki az önálló vámterület gazdasági természete tekintetében a legközelebbi múltból kivan bizonyítékokat, ilyennel is szívesen szolgálok. A t. kereskedelmi miniszter úr tudja, hogy a mai egész közgazdasági életet a kartellek és trusztok dominálják. Már most ezekről a kartellekről és azoknak a közös vámterület szempontjából a magyar közgazdasági életre való hatásáról akarok néhány szóval megemlékezni és tisztelettel kérem szíves türelmüket. Általában véve a Dardanarius-féle elvtől kezdve az egészséges állami törvényhozások a fogyasztási és élelmezési czikkek árának mesterséges emelését, a mióta a világ fennáll, nemcsak perhorreszkálják, de büntető törvényekkel is üldözték. A magyar büntető törvénykönyv novelláris átalakításának ankétje körülbelül küszöbön áll. Nem fogom elmulasztani a kartellek ellen való védelmet Magyarország számára a büntetőjog terén is megkísérelni, mert — és ebben igazán számítok a testvérpárt mélyen tisztelt képviselőinek támogatására, — meggyőződésem^ hogy Magyarországon a kereskedelmi tárcza keretében sohasem fogják elérni azt a védelmet, a mely a fogyasztó közönséget ezen kartellgyalázatosságokkal és visszaélésekkel szemben megvédeni volna képes. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem szeretnék félreértetni. Nem a miniszter úr egyéni jóakaratától függ ez a dolog, de a miniszter úr oly érdekkörök képviseletére van utalva és hivatva, a melyek mindig meg fogják értetni a kereskedelmi miniszterrel annak a nagy előnyét, a mi a kartell által gazdaságilag az ország számára biztosíttatik. Azonban, t. ház, és igen tisztelt képviselőtársaim, ha valaki ezt a kartellkérdést felölelné, nem azon hangulatnak megfelelőieg, mint a milyen ma is ezen házban van, hanem ha egyszer mód és alkalom kínálkoznék arra, hogy a kartellkérdést egy türelmes képviselőház előtt ki lehetne fejteni, akkor talán sikerülne a t. miniszter urat meggyőznöm arról, hogy ennél veszedelmesebb áramlat — és ezt aláhúzom, — különösen a közös vámterületben élő Magyarországgal szemben nem is képzelhető. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Közisineretä, általános tételeket lehet és szabad itt is felállítani és vitatni. Magyarország őstermelő állam, foldmívelő nép, s hallott-e már valaki olyat, hogy ökrökre, búzára stb. kartellt lehetett volna kötni a világon? Ugy-e, hogy ez nem lehetséges? Mert az élelmi czikkek, a gabona, az állatállomány és az állati termékek a világpiacz rekordjai alatt állnak és a viíágpiacz versenyének vannak kitéve, és oly kartellt nem sikerült még felfedezni, a mely ÉszakAmerikától egész Japánig és Khináig, Ausztrálián keresztül egész Magyarországig, Szegedig és Karczagig meg tudta volna találni azt a nagy forgalmat és összeköttetést, a mely a gazdák számára a kartelíirozást lehetővé tenné. Már most a gazdaközönség által fogyasztott osztrák iparczikkekkel szemben azonban egyrészt a magas védvám, másrészt a kartell kényszerűségei biztosítják azt, hogy Magyarország más iparczikkeket nem is fogyaszthat, mint a magas védvámrnal védett s a kartell által is megdrágított azon osztrák iparczikkeket, a melyek évtizedek óta a közös vámterület révén Magyarországot Ausztria adófizetőjévé tették és teszik ma is. Nem akarok én a kartellek szocziál-politikai részével foglalkozni, egyáltalán nem ölelem föl most ezt a kérdést, mert úgy látszik, hiába beszélnék róla; a mélyen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr látszólagos jóindulatán kivtíl talán alig volna valaki ,a ki ezt a kérdést örömmel hallgatná. De egy pár adattal mégis rá kell utalnom a konkrét eredményekre e téren. Hát példának okáéit panaszkodunk, hogy nem tud sz iparunk fejlődni. Hát mi történt példának okáért az üvegipar terén? Palaezk- és táblaüvegiparuuk nagyon szép lendületnek örvendett, midőn megindult, és igen jelentékeny haszonnal működtek a gyárak. Belga és hollandi munkások jöttek be, kik gyermekeiket magyar iskolába járatták és legjobb úton voltak arra, hogy azokból jó hazafiakat neveljenek. Akkor felszólították a mi üvegiparunkat, lépjen be az osztrák kartellbe. Ezek vonakodtak s akkor a tábla és palaczküveg területén előállott egy, az árakat mesterségesen lefokozó konkurrencziája az osztrák iparnak. Leszállították az árakat oly mértéktelenségig, hogy az üvegipar füstölgő gyárkéményei le lettek rontva, az üvegipar megbukott, a belga munkások és ezeknek magyar iskolába járó szegény gyermekei visszamentek Belgiumba, vagy Ausztriába. A magyar tőke és a magyar ipar sirva nézte a pusztulást, egy pár család vesztette el egész vagyonát azért, mert Magyarországon teljeseu koukurensképes iparágnak fellendítésére vállalkozott. A közös vámterület mellett miként akarja a t. miniszter úr a szerinte bevezetendő textilipart megvédeni ilyen konkurrencziától ? Nagyra becsülöm én azt az elméletet, melyet beszédében hallottam, hogy csak oly emberrel áll szóba,