Képviselőházi napló, 1896. XXVII. kötet • 1900. márczius 2–márczius 17.

Ülésnapok - 1896-544

544. országos Ülés 190O. márczins 7-én, szerdán. Ili udvar mostani helyén maradhat-e, vagy sem, hanem az a kérdés, megépíthető-e a nyugati pályaudvar, melybe kapcsolatban a vonalak fekszine rendezésével az összes fővonalaknak be kell torkolniok. Érre a kérdésre nem érzem hivatva mngamat a választ megadni, de a kérdést feltenni, a követelményt felállítani hivatottnak érzem magamat, mert ez a követelmény az országos forgalom és a város fejlődésének életérdeke. Nem az a kérdés, hogy a nyugati pályaudvart ki lehetne akként bővíteni, hogy oda még 50—60 vonatot naponkint be lehessen vezetni, mert ezzel néhány évre elejét veszszük ugyan a forgalmi zavaroknak, de nem oldjuk meg sem az ország különböző részeinek a pályaudvarok szétszórtságából eredő széttagoltságát, sem a vasúti üzem biztonságának és e város fejlődésének imént elősorolt követelményeit. Rosenberg Gyula: Bécsben sincs központi pályaudvar! Heltai Ferencz: Bécsben nincs központi pályaudvar, de a Bécsbe beágazó vasutak legnagyobb része nincs az állam tulajdonában. Londonban nincs központi pályaudvar, mert Londonban minden beágazó vasút más társaság tulajdonát képezi. A fekszin azonban Londonban rendezve van és rendezve van Berlinben is. Bécsben nincs rendezve, de eléggé érzik ott ezen rendezetlenség következményeit. Ha ezek a követelmények megvalósíthatók a nyugati pályaudvar mostani helyén, akkor én ezt a megoldást előnyösebbnek és szerencsésebbnek tartom minden más megoldásnál, mert biztosítja azt az érdeket is, hogy a nyugati pályaudvar megmarad a maga helyén. Ha azonban ezen a helyen a felállítot összes követelményeknek nem lehet megfelelni, ha oda, ha kapcsolatban a vonalak fekszine rendezésével, nem lehet minden Budapestre beágazó fővonalat betorkol tatni, akkor nem marad más hátra, mint a kérdés megoldását a város valamely más helyén keresni. Akár a nyugati pályaudvar mostani helyén, akár más helyen létesíttetik is az ekként gondolt központi pályaudvar, egy kétségtelen, hogy ezen kérdésnek megoldását nem lehet soká függőben tartani; mert akár a nyugati pályaudvar mostani helyén létesíttetik a vonalak fekszinének felemelésével kapcsolatos pályaház, akár valamely más helyen, bizonyos, hogy ez a legnagyobb jelentőségű város fejlesztési és város rendezési kérdés, a mely Budapesten valaha megállapodásra került, olyan, a melyhez képest az Andrássy-út megnyitása, a belső körút kiépítése kicsi dolog volt. Bizonyo«, t. képviselőház, hogy ha a nyugati pályaház helyén épül is a központi pályaház, akkor is a nyugati teherpályaudvart, a fűtőházakat, a szertárakat és mindazt, a mi egy nagy országos pályaudvarhoz tartozik, ki kell helyezni a város külső részébe. Ma ezt elviselhető költséggel meg lehet tenni, évek múltával, a budapesti fejlődési viszonyokat tekintve, ez a költség sokszorosra fokozódhat, esetleg elviselhetetlenné vállhat. Ennek a kérdésnek a megoldása, melyet egyaránt sürget, meggyőződésem szerint a vasútnak és a városnak érdeke, határában nem mérlegelhető impulzust adna a város fejlődésének és azzal együtt az iparnak és a kereskedelemnek is. Ez az a nagy tett, a melylyel, meggyőződésem szerint, az általános pangást meg lehet szüntetni, épúgy, mint Bécsben hasonló körülmények közt a városi vasút létesítése és az azzal kapcsolatos szabályozások változtatták át az évtizedes pangást pezsgő életté. Nekem semmi egyéni érdekem nem fűződik ennek a kérdésnek megoldásához, és épen azért el merem mondani, hogy a ki eanek a megoldásnak okosan előrelátó optimizmussal kezdeményezője, az minden időre bei íja nevét a magyar vasútügy és a főváros történetébe. T. ház! A kereskedelemügyi miniszter úrnak a vasúti díjszabás reformjára vonatkozó kezdeményezését nagy köszönettel és elismeréssel fogadom, mert ez a kezdeményezés van hivatva segíteni a vasúti díjszabásnak kezdettől fogva érzett visszásságain. A szomszédos forgalomtól és a nagy távolsági forgalomtól eltekintve, a mi államvasúti díjszabásunk, — eziránt ne legyen kétség közöttünk, — drágább majdnem valamennyi nyugateurópai állam államvasúti díjszabásánál. A mi szükséges lehetett és nélkülözhetetlen volt a zónadíjszabás behozatalakor, nem érinteni a bevétel zömét szolgáltató középtávolságok díjtételét, hogy ezáltal elhárítsuk a korszakos kezdeményezés pénzügyi veszedelmeit: arra ma már, midőn a szomszédos és a nagy távolsági forgalomban biztos számokkal dolgozunk, többe szükség nincs. A középtávolságnak díjszabását tetemesen le kell, vagy legalább le lehet szállítani. Ez a meggyőződése a legtöbb szakembernek és meggyőződése az is, hogyha ez helyesen vitetik keresztül, akkor az pénzügyi nehézségekre nem szolgáltatot okot. Ennél a kérdésnél csak egy nagy és nehéz kérdés merül fel, tudniillik Szabad-e érinteni a 14. zóna maximális tételét a harmadik kocsiosztályban a 8 koronás, illetve 4 forintos tételt. Ez a tétel, t. h elmúlt 11 esztendő alatt vérébe ment át a közönségnek, a mely a legkisebb felemelést is súlyos megterheltetés gyanánt fogja érezni. (Igazi Úgy van! johbfélől.) Az én meggyőződésem szerint ennek a tételnek felemeléséhez nem szabad nyúlni. Nem szabad nyúlni, inkább szabad koczkáztatni a reform pénzügyi